1.rész "Ismeretlen férfi."

'Kedves naplóm!
2009.Október.5.
Mikor újból eszméletemnél voltam,csak azt éreztem,hogy mindenem fáj.Alig kaptam levegőt..Bizonyára a bordám..Megpróbáltam kinyitni szemeim.Először csak foltokat láttam,majd kezdett kitisztulni látásom.Amit hallottam az a folyamatos csipogás.Oldalra fordítottam fejem,s egy gép szerűséget véltem felfedezni,legalábbis valami olyasmit.Fejemet vissza tettem párnámra,s úgy gondolkodtam.Mi történhetett?Egyáltalán hol vagyok,és mióta aludhattam?Max?Hol van?Mi történt vele?Miért nincs velem?-Gondolatok ezrei voltak fejemben.Fogalmam sincs mit történt.Lábaimról levettem a takarót,s amit láttam megrémített.Bal lábam gipszben volt.Egészen a combom végéig.És ekkor betoppant egy fehér köpenyes,idős bácsi.
-Mrs.Kelly..-Nem hagytam,hogy befejezze ugyanis közbe szóltam.
-Kérem..Csak Hope.-Mondtam,s vissza hajtottam fejemet a párnára.
-Rendben.Szóval Hope.Sajnálattal kell közölnöm azt a megrázó hírt,hogy maga egy hónapig kómában volt.-Itt a papírjaira nézett.Sokkolt az amit mondott.Egyszerűen nem tudtam felfogni.
-Az aki a kocsit vezette,Max Tokin,a balesetben életét vesztette.-Fejezte be.'
Olvastam vissza a naplómat.Most 2012-at írunk..De én még mindig nem tudtam felfogni az a tényt,hogy Max nincs többé.Sokáig depressziós voltam,amiből Carly rángatott ki,meg persze édesanyám.Az érettségit sikeresen letettem,ennek ellenére is.Előfordult,hogy otthon,bezárkózva tanultam,mert egyszerűen kedvem,sem erőm nem volt bemenni az iskolába.
Pár óra múlva a szobámban ültem,s a Max-el közös fotóalbumunkat nézegettem..Szemem elé került egy olyan kép,amit megkönnyeztem.Éppen ekkor nyitott be Carly.
-Édesem.Tudom,hogy szereted a fotókat nézegetni kettőtökről..De ez már nincs rendjén.Egész nap otthon kuporogsz egyedül.Tudom,hogy nehéz.Elhiszem,de tudod,hogy én csak segíteni szeretnék.-Mondta,majd oda jött,s megölelt.Én,nyakának hajlatába rejtettem fejem,s úgy sírtam,megint.Tudom.Tudom,hogy ez nem helye.Eltelt már jó pár év..De akkor is annyira fáj..Még mindig.
-Drágám..Tudom.Tudom,hogy csak segíteni szeretnél..De ez nehéz nekem,te is jól tudod.De tudod mit?-Kérdeztem tőle,s mosolyogva töröltem le könnyel áztatott arcomat.-Ma elmegyünk bulizni.-Mondtam ki ünnepélyesen.Barátnőm csak bámult rám..Aztán felállt,s elkezdett ágyamon ugrálva énekelni.
-Baby,Megyünk bulizni..
Baby,Megyünk bulizni.
Ez a dal szar,
Nem tudom befejezni,
De megyünk bulizni..-A végét elkiáltotta én pedig sírtam a röhögéstől.Ahogy kornyikálni tud..Elképesztő..
Barátnőm még sokáig dúdolta a kitalált számot,s elkezdett táncolni a szekrényem felé.
Mindig is szerettem Carlyt.Mindig mosolyt tudott csalni az arcomra,ugyan akkor mindig észrevette ha valami nincs rendben.Már nem is tudom mit kezdenék nélküle.Elveszett lennék.Barátnőm kivett a szekrényemből egy comb középi érő fekete mini ruhát.Nagy szemekkel nézek rá.

-Ezt te komolyan gondolod?-Kérdeztem tőle össze ráncolt szemöldökkel.
-Halál komolyan,drágám.-Dobta oda a ruhát,úgy hogy a fejemen landolt.Nevetve leszedtem onnan a ruhát,s a fürdőbe mentem felpróbálni.Mikor kiléptem barátnőmön egy piros ruha ékeskedett.Amikor felém fordult tátva maradt a szája.
-Mi az ennyire rossz?-Kérdeztem aggodalommal a hangomban és megfordultam.
-Ez elképesztően áll.Minden pasi utánad fog fordulni!-Mondta még mindig hitetlenkedve.
-Öhm..Köszönöm.Te is jól nézel ki.-Mondtam mosolyogva.
-Köszi.-Mondta.





***Buliban***
Már elég sokat ittunk,s észrevettem néhány perccel ezelőtt,hogy egy férfi figyel.Fekete kapucnis volt.Fogalmam sincs de hirtelen félelem fogott el.Megkerestem Carlyt és mondtam neki,hogy haza megyek.
-De miért?Nem érzed jól magad?-Kérdezte aggódva..
-De.De csak elfáradtam.-Füllentettem neki mosolyogva.
-Hát rendben.Vigyázz magadra!-Mondta,s elment mellettem.
Felvettem a kabátomat,s kimentem a szórakozó helyről.Sétálva indultam el London sötét utcáin.Ilyenkor nagyon félelmetes ez a hely..Főleg ha egy buliban beképzelsz magadnak dolgokat.Hátra néztem..S megint láttam egy alakot.Lépteimet nagyobbra vettem,szinte futottam..Ekkor hallottam,hogy az az ember is gyorsabban lépdel mögöttem.Alig lehetett közöttünk 15 m.De pár pillanat múlva már mellettem volt.Fogalmam sincs,hogy lehet ilyen gyors valaki.Megragadta felkarom,s megállított.Beállt mögém,s kezeit derekam köré fonta,szorosan.Szaporán vettem a levegőt ami a futásnak volt köszönhető,illetve a félelem is közre játszott.Igen..Féltem.Ekkor lehelletét éreztem meg nyakam hajlatánál.Bele remegtem.Pont olyan illata volt a férfinak mint Maxnak.Mikor rászántam magam arra,hogy megforduljak..Mikor megfordultam nem volt ott senki..Csak képzelődtem?De hogy lehet ez?Valóságos volt..Megörültem?Mi történt?
Gyors léptekkel haza indultam.Mikor megérkeztem belezuhantam az ágyba,ruhástul,s feldúltan elaludtam.
Fogalmam sincs mi történt..Csak képzelődtem?Hogy lehet ez?Az egyik pillanatban egy csomó távolság van közöttünk a másikban pedig mellettem terem,megállíts,s egyszer csak eltűnik?Egyáltalán valóságos volt?-Ezer és megannyi gondolat volt a fejemben.Egyszerűen nem tudtam felfogni mi történt..