2.rész

Újabb rész.Remélem bejön mindenkinek.Komikat kérnék. :) További szép napot,s jó olvasást! :))

Kedves naplóm!
Hasogat a fejem..Bizonyára a tegnapi ivástól..Szerencsére emlékszem..
Ami történt..Az számomra felfoghatatlan.Az a tény,hogy már képzelgek is..Mi történhetett velem?Jó,hogy a saját árnyékomtól nem félek.Komolyan nem tudom mi ütött belém.Felkeltem pihe puha ágyamból,s készülődni kezdtem.Telefonomért nyúltam ami a francia ágyam mellett lévő éjjeliszekrényen pihent.Megnéztem az időt.Fél kilenc,tök jó.Kikecmeregtem a szobámból,s a konyhába vettem az irányt.Ott láttam egy idegen férfit.Fogalmam sincs,hogy ő meg ki a fene.A pulton volt egy kés,s azért nyúltam.A kést felé fordítottam,s megszólítottam.
-Hé!Ki vagy te?-Kérdeztem..A kést még mindig felé fordítottam.Mikor megfordult...Hevesebben vert a szívem.A kést leejtettem a lábaim elé,s tátott szájjal néztem a fickóra.Már nem is olyan idegen..Hisz' ez az apám,aki akkor ment el mikor a barátom meghalt.Mi a fenét képzel magáról?Ott hagy a legnagyobb szarban,most pedig,hirtelen pár év múlva megjelenik?Gerinctelen féreg!
-Mit képzelsz magadról?He?Ott hagysz mikor Max meghal..Most meg hirtelen felbukkansz?Most azonnal találd meg azt a rohadt ajtót és húzzál a szemem elöl!-Kiabáltam teli torokból.
Megfordultam,s a szobámba rohantam.Magamra zártam az ajtót,s sírva a földre rogytam.Fogalmam sincs mit keres itt..De mikor elhagyott..A legnagyobb szükségem lett volna rá.Egy férfira aki észhez térít..Persze ezt Apa távozása után csak reméltem..Csak remélni mertem azt,hogy egyszer megjelenik az ajtóban.Egy éve pedig felhagytam evvel.Elegem van abból,hogy mindig én remélek..Miközben azt mutatom,hogy minden rendben,közbe a szívem darabokban.És ezen senki sem tud segíteni..Nincs lelkem..Nincs remény benne,megszűnt.
-Kicsim..Engedj be kérlek.Ne csinálj hülyeséget!-Apám érdes hangját halottam meg az ajtóm túloldaláról.
Sokáig nem szólaltam meg..Még egy ideig szólongatott,s akkor törtem ki.Kinyitottam az ajtót,s ordítottam.Mondhatni dühkitörésem volt.
-Mi jogon szólítsz engem lányodnak?Mi jogon?-Kérdeztem tőle fennhangon.-Te csak ne szólíts engem így!Megértetted?Egyáltalán miért vagy itt?Ennyi év után eszedbe jutott,hogy van egy lányod és egy fiad?Azt se tudod hol van.Csak,hogy tudd..Utállak!-Mondtam már-már ordibálva,s közben könnyeimmel küzködtem.
-Tudom,hogy hol van.Velem jött ide!-Mondta.Mi?Josh itt van?De..Mióta?És miért csak most jött vissza?
Josh Ausztriában dolgozik,kiköltözött..Felálltam,s bementem a fürdőbe.Eltüntettem a sírás nyomait,utána kimentem.Átöltöztem.Utána ki nyitottam az ajtómat. Josht láttam meg az ajtóm előtt kuporogni.Ahogy meghallott felkapta a fejét,s feltápászkodott.Én ott álltam a bátyám előtt,s meg sem bírtam szólalni.Annyi éven át lett volna szükségem a bátyámra,s apámra..Mégse voltak velem..Mikor előttem állt,ő csak nézett le rám,mivel legalább 10 centivel magasabb nálam.Karjait körém fonta,s úgy ölelt magához,szorosan.Nem kellett kétszer mondani,én is vissza öleltem.
***Pár órával később***
A bátyám a régi szobájában pihen,míg az apám ebédet főz.Mit egy igazi család nemde?Csak ez a kép néha nagy tévedés,mint a mi esetünkben is.Azt,hogy itt hagytak soha nem fogom megbocsájtani nekik,ahogyan édesanyám sem.Egyszerűen képtelen vagyok ezt elfelejteni.
 Kis idő elteltével úgy döntöttem sétálok egy kicsit.Az éjjeliszekrényemről felkaptam telefonomat,s megnéztem hány óra.20.Felálltam,s átöltöztem.Kimentem az előszobába,s felkaptam a gördeszkám.
-Elmentem,majd jövök.-S már kint is voltam az ajtón.
Elmentem a közeli parkba,ahol egy gördeszka pálya is található volt.Egyszerűen imádok gördeszkázni.Olyan felszabadító érzés..Ahogyan suhansz a deszkával.Egyszer csak egy alakot véltem felfedezni aki mögöttem jött.Megálltam.A szívem hevesen a torkomban dobogott.Mikor közelebb ért,felismertem.Ez ugyan az az alak akit tegnap láttam...Hogyan lehetséges ez?Ki a fene ez?És honnan tudta,hogy itt vagyok?Követett?De akkor tudja hol lakom..
Egyből elindultam..Felkaptam a deszkát,s most már sétáltam,úgy véltem ez gyorsabb megoldás.Pár perc múlva hátra pillantottam,s az alak eltűnt.Komolyan képzelődöm?Mi van velem?Megráztam a fejem és lassabban indultam tovább.Hát persze..Csak ami ezután következett..Képzelődtem ügye?
Az alak már a hátam mögött volt,s úgy ölelte át derekamat.Ahogyan megéreztem kezeit...Lefagytam.Gyengéden nyúlt hozzám,úgy mint régen Max..