Novella1#

Sziasztok!Úgy döntöttem,hogy amíg el nem kezdek egy új történetet Novellákkal jövök.Mivel sokan azt kértétek,ne fejezzem be.Kommentbe várom a véleményeket,hogy írjak még nektek vagy ne. :)

Novella#1


Jessica White.

A szüleim 15 éves koromban elhunytak.Árva voltam mostanáig.Egy Amerikai árvaházban éltem a többi gyerekkel együtt.Nehéz életem volt..De végre kiszabadultam a 'börtönből'.Igen számomra minden ott töltött perc,óra,nap,év maga volt a pokol.
Előfordult olyan,hogy a nővérek megütöttek,bezártak ok nélkül.
Sok csecsemő meg is halt,persze a hatóság tudta nélkül.A gyerekek betegségekbe haltak bele.Télen nem fűtöttek mert nem volt rá pénz.Ma az ágyamban keltem.
Igen,az albérletemben.Ma megyek a munka helyemre ami jelenleg egy Bár.Lehet elítéltek ha azt mondom,hogy táncolok,de nincs más pénz forrásom..
Még pedig kell a pénz..
 Felkeltem,s megmosakodtam és elvégeztem a reggeli szokásos tehendőimet.Mint például a fürdés és fogmosás.
 Miután készen lettem felvettem egy fekete comb középig érő koktél ruhát,és a bőr dzsekimet.
Elindultam a Bár felé,s közben gondolataimba merültem. 15 évesen volt egy barátom..A neve Luke volt.Nagyon szerettük egymást,csak neki ott volt a suli nekem pedig akkor haltak meg a szüleim..Mégis mit kellett volna tennie?Egy összetört szívű lány mellett maradnia csupán 17 évesen?Nem hinném.Neki is olyan nehéz volt mint nekem.Csak éppen az ő szülei válófélben voltak.Nem tudom mi lehet vele,gondol-e rám néha..Fogalmam sincs.De őszintén ez csak álom,hisz' úgy emlékezhet rám mint egy hisztis libára.Közben megérkeztem.

***Pár óra múlva,műszak kezdete***
Már benyomtam egy-két felest az ellazulás kedvéért.Felmentem a rúdhoz,s elkezdtem táncolni.
Érdekes,mert mikor táncolok megszűnik körülöttem mindenki.
A gondjaim elszállnak.Ez azért érdekes mert más embernek egy
 a 'gyógyszer' az alvás,az álmok.Nekem nem.
A tánc az elmondhatatlan.Olyankor ellazulok,s úgy érzem boldog vagyok.
 Le megyek a kisebb emelkedőről,s lent,a többi
 bulizók közé megyek,s mozgatom a csípőm. Két erős,izmos kezet éreztem csípőmön,összefonva.Finoman fogott,s közben mozgatta csípőmet ütemesen.Két kezét már derekamra fogta,s úgy fordított meg,úgy,hogy vele szemben legyek.
 Letaglóztam..Egyszerűen nem hittem a saját szememnek. Luke állt előttem..Ő is tágra nyílt szemekkel nézett rám.Egyszer csak,hirtelen elkapta a csuklóm,s elkezdett a kijárat felé húzni.Mikor kiértünk az utcára,szorosan a mellhasára vont.
-Jess.-Suttogta fülembe.
-Luke..Hogy kerülsz ide?-Kérdezte még mindig sokkolva.
-Elköltöztünk.-Mondta,majd elengedett.
-El sem hiszem,hogy újra látlak.-Mondtam fülig érő mosollyal.
-Én,sem.Annyira hiányoztál.Nem telt el úgy nap,hogy ne gondoltam volna rád..-Mondta.Közeledett hozzám.Pár pillanat múlva ajkainkat csak pár centi választotta el.Aztán ajkait az enyémre nyomta.Lassan de mégis szenvedélyesen csókolt.És onnantól tudtam,hogy ő a Nagy ő.Ahogyan azt is,hogy nagyon szeretem.

Írói utószó,köszönet! :)

Sziasztok!
Ennek a történetnek vége szakadt Bell halálával.
Egy olvasó említette,hogy neki nem teljes a történet.Viszont nekem így teljes.
  Ahogyan ígértem leírom miként jutott eszembe ez a történet.Milyen zenéket hallgattam az írása közben illetve ki segített nekem.De először kezdjük a köszönet nyilvánítással. :)
Szeretném azt megköszönni,hogy mellettem álltatok mikor rossz kedvem volt,vagy mikor megvádoltak azzal,hogy másolom a blogot.Ti tartottátok bennem a lelket.Csak is ti.Az olvasóim.A commentekkel.El nem tudjátok képzelni mennyit jelentett az,hogy érdekel titeket.Az,hogy pipáltatok..Akár egyetlen egy comment is bearanyozta egy napomat.Minden nap néztem azt,hogy hányan nézték meg az oldalt..Egyszerűen az,hogy most a végére értem/értünk..Ez hihetetlen.És akármilyen nagyképűnek fogtok most tartani de büszke vagyok magamra.Büszke vagyok arra,hogy ezt végig tudtam csinálni.Arra,hogy ennyien olvastátok ezt a storyt.Ott vannak a commentek..Amik nagyon sok erőt adtak..

Mindet nagyon köszönöm! :)
És akkor most a zenék.. :)

1-Near You
Ez a szám nagyon közel áll a szívemhez.. :) Kedvenc.Legtöbbször mikor blogot írtam ezt hallgattam.
2-  3 Doors Down- When You're  Young
3- Alex Band-Only One
Ezt is többször hallgatta. :)
4- Alexandra Bruke-The Silence
5-Austin Mahone-What About Love
6-Cut-Plumb
7-Daniella BradBery-Never Like This
8-Demi Lovato-Skyscraper
9-Evanescence-My Immortal
10-Evanescence-EveryBody's Fool
11-Evanescence-Hello
12-River Flows In You-Yiurma (Guitar)
Ezt a számot főleg a szomorúbb részeknél.
Például mikor Bell kórházba került. :)
13-David Guett-She Wolf
14-The Fray-Never Say
15-One Direction-They Don't Know About Us
16-Three Days Grace-Riot
17-Three Days Grace-The High Road
Nos,ezek a zenék lennének,amiket blog írás közben hallgattam többnyire. :)
Blog ötlete.
Nos.A blog ötlete egy álomból született.Az álmomban is egy lányt öletek meg..Ugyan így.Csak ki kellett dolgoznom.Egyik kedves barátnőm mondta,hogy kezdjek blogot,mivel neki ezt az álmot elmeséltem.Először hülyének néztem,hogy ebből blog?Bolond vagy te?Eleve nem tudok két rendes mondatot össze rakni.-Mondtam neki én.Erre kinevetett.2 Hétig gondolkoztam azon,hogy el-e kezdjem.Végül elkezdtem. :)
Igazából a blog második részénél abba akartam hagyni mivel úgy éreztem,hogy ezt nem tudom megcsinálni..És csodák-csodájára mégis..Nekem pont ezért nagy dolog ez a történet..Többször a történetben a Facebookos barátnőm segített.Ő is 'író' mint én..Szabinának hívják..És nagyon köszönöm neki a támogatást,a segítséget és azt,hogy mindig meghallgatott és segített. :)
Ezzel szeretnék tőletek búcsúzni..Remélem mindenkinek tetszett ez a kis történet..Lehet nyáron új történetet kezdek..Majd meglátjuk.De addig is elköszönök tőletek..Még egyszer köszönöm mindent és Sziasztok! :)

2.évad 5.rész -Vége-

Sziasztok!Elérkeztünk ide is..El sem hiszem,hogy eddig eljutottam.Hogy sikerült úgy befejeznem ahogyan akartam...Hogy ennyien kíváncsiak voltatok a történetre..Eszméletlen..Nagy köszönettel tartozom..Több mint 10.000 oldal megtekintő.Olyan olvasók akikkel barátságban vagyok..Mármint ők írtak rám,hogy tetszik a blogom..Nagyon köszönöm!Nagyszerűek vagytok!Xxx.

2.évad 5.rész


***Bell szemszöge***

Hajamnál fogva felrángatott a földről..Kifelé kezdett el húzni.
-Tudok egyedül is járni.-Ütögettem mellhasát.

Megütöttem az a kezét,mivel hajamat szorongatta így elengedte azt.Neki mentem.Üvöltöttem vele közben mellhasát ütögettem ököllel.
-Mit képzelsz mi?Mit ártottam én neked?Nektek?Mi a fasz közöd van hozzám mi?-Üvöltöztem vele.Pár pillanat múlva Mark kapcsolt,s lefogott.Max fölém magasodott,s pofán vágott.
-Jól van.Akkor most elmagyarázom.-Nevetett.-Mark!Bilincseld meg a kezét!-Ahogy mondta úgy tett.
-Drágám.Akármilyen hihetetlen de apád nem egy ártatlan ember volt.De bizonyára erre már rájöhettél.Embereket ölt.Drogot árult.
És tudod picinyem..Ez mind rád száll,minden mocskos kis ügye.Ha megölünk akkor miénk a zsé'.Érted kicsikém?-Kérdezte.Pisztolyát állam alá tette,s úgy emelte meg a fejem.Legszívesebben megölném.
-Mi az anyádért kell ráncigálni?Nem tanítottak meg jó modorra?Essünk már túl rajta!Öljél meg itt és most,s mindenkinek jobb lesz!Nem egyszerűbb?-Nevettem fel.Ekkor elengedett,
s Mark kezei közé fogott.A derekamat fogta közre két izmos kezével.Ekkor körül néztem.Egy elhagyatott faházban voltam.A hely egyáltalán nem volt ismerős.Nagy ablakok voltak,miknek redőnyük le volt húzva.
Csak a kis lámpa adott fényt a helységnek.Ha a kezem nem lett volna bilincsben az biztos,hogy Markot pofon verem.Mit fogdos?
-Esküszöm ha nem lenne bilincs a kezemen már régen pofán vertelek volna!-Sziszegtem Marknak.
-Oh,Bébi de harciasak vagyunk.-Suttogta a fülembe.Jobb kezét combomhoz csúsztatta,s belső felét kezdte el simogatni.Ledermedtem.Max röhögve ki ment a szobából.
-Cica.Jobb ha befogod az a szép kis szádat!-Motyogta fülembe.
-Miért mi lesz?Tán addig dugsz míg el nem ájulok?Hát rajta.Pont leszarom mit csinálsz,s mit nem.-Sziszegtem.
-Ahogy óhajtja Mis. Edwars.-Mondta.Ki nyitotta a bilincsemet,s a falnak lökött.Erőszakosan.Lapockáim neki csapódtak,fájtak,rettentően.
-Fejezd be!-Kiáltottam rá.Úgy tett ahogyan kértem.Meglepetésemre.Rám tette a bilincset,s kifelé kezdett el tolni.Sötét volt.Semmit sem lehetett látni.Korom sötét.Felnéztem az égre,s a hold világított.Legszívesebben csak a holdat néztem volna,de Mark suttogása 'felébresztett' az álmodozásból.
-Már csak utolsó perceid vannak hátra bébi.-Sziszegte fülembe,úgy hogy Max ne hallja.Sóhajtottam egyet.Még mentünk,míg egy rét szerűségre nem értünk,ahogyan azt láthattam a sötétben.
-Térdelj le!-Mondta Max.Úgy tettem ahogyan kért.Letérdeltem.Térdeim alatt beton volt..Nem úgy volt,hogy erdőben vagyunk?-Tűnődtem el magamban.
-Utolsó kívánság,apró lány?-Apró lány?Jézusom...Ő volt az..Ő volt az aki kis koromban megmentett apámtól..Attól,hogy agyon verjen...
-T-te vagy az.Te mentettél meg apámtól.-Kidülledt szemekkel nézett rám.
-Miről beszél?-Mark a hátam mögött állt,szorosan a hátamnál volt a térde.Feltételezem,hogy értetlen fejet vághatott.
-Igen,én voltam az.-Mondta egyszerűen.Szívem hevesen vert,s nem sok kellett ahhoz,hogy sírjak.
-Miért akarsz megölni egyáltalán?Apám mocskos pénze amúgy se kell.Ha nem te teszed meg megtettem volna én.De miért?-Kérdeztem.Nem válaszolt.Pár perc múlva újra kérdezett.
-Kívánság?-Kérdezte,s a fegyvert kibiztosította.
-Hagyjátok békén a barátaimat,családomat valamint ott lehessenek a temetésemen.-Mondtam kifejezéstelen arccal.Max alig láthatóan bólintott,
s meghúzta a ravaszt.A fegyver elgörbült..Halottam még szó foszlányokat de nem tudtam felfogni.








A fegyver elgörbült,számomra ez a vég.
Rám simuló csendben
még látom árnyadat
elmosódva, a
semmibe hullva.
Képzelet képeket vetít rád az álom,
Tűnő árnyalak,Nincs már.
Szemem lecsukódik,s nem nyílik ki soha..
Vége a szenvedésnek.
Megnyugvást találok,s alszok örökké.

2.évad 4.rész 'Meg fogok halni?-Bell Edwars.'

2.évad 4.rész

***Bell szemszöge***

Egy sötét,koszos helyen ébredtem.A fejem sajgott,s émelyegtem.
Éreztétek már úgy,hogy nem tart semmi sem életben?Hogy nem félsz a haláltól,csak megnyugvást szeretnél?Hogy azt akarod,hogy tested élettelenül hulljon a földre?Nos..Ezek vannak most bennem..Egyszerűen már nincs miért élnem..Vajon ez volt a sorsom?Ezeket mind-mind nekem szánta a sors?De miért?Hisz' nem ártottam senkinek,s semminek sem.Talán ezt érdemlem/érdemeltem?:-Kérdések sokasága járt a fejemben.Közben körül néztem.amennyit láttam a sötétben az egy matrac volt.Egy pince szerűségben lehettem.Nem értem miért,hisz' úgy se szögnék meg..De ők ezt nem tudhatták,természetesen.Gondolataimból az ajtó hirtelen nyitódása zökkentett ki.A hirtelen fény zavarta szememet,így a szemem elé tettem a kezem.Nem tudtam megállapítani ki az,mivel becsukta az egyetlen fény forrást ami az ajtó mögüli szivárgó fény volt.Pár pillanat alatt az illető a matrac mellett termett.Én pedig auntomatikusan a matrac belső sarkához húzódtam. Lábaimat felhúztam,s két kezemmel fogtam át térdeim.
-Szia.-Szólalt meg.Mark.Mark az.Nem válaszoltam.Ő leült velem szembe török ülésbe.Pár percig csak csendben ültünk egymással szemben,s bámult rám.Éreztem égető tekintetét.Felnéztem rá és feltettem egy cinikus kérdést.-
-Mikor szándékoztok véget vetni egy ártatlan lány életének?-Kérdeztem gúnyos mosollyal arcomon.Épp megszólalni készült de én nem hagytam,belevágtam még mielőtt elkezdte volna.
-Várj!Ne is mond meg!Hisz' minek is?Így is úgyis véget vetettem volna az életemnek.-Rá néztem.Arc vonalait láttam csak,de ismertem annyira,hogy tudjam szemei kikerekedtek és hitetlenkedve bámulta arcomat.
-Igen jól hallottad!Így nem nekem kell,ezt illene megköszönni nemde?-Nevettem fel.Nem szólalt meg.Hitetlenkedett.Ismertem már annyira,hogy tudjam,meglepte az amit az imént mondtam.
-Sőt tedd meg most,mire vársz még?!-Álltam fel..-Ládaláb hamarabb vége lesz ennek a hülyeségnek!-Mondtam még mindig mosolyogva.Nem mondott semmit.Valószínű sokkolta az amit mondtam.
-Most mond meg!Komolyan.Mit tennél ha ilyen helyzetbe kerülnél?Meg bírnád azt csinálni,hogy a szerelmedtől úgy válj el,hogy nem is tudja miért?!Tudod ez mennyire..-Nem tudtam befejezni mivel a falnak nyomott.Mellhasát az enyémhez nyomta.Szorított.Szinte eltörni készült a csuklóm amit fejem felett fogott közre.Egy pillanat alatt ajkait az enyémhez préselte.Erőszakosan nyomott a falhoz.Csókjára nem válaszoltam.Megharapta alsó ajkamat,ezért muszáj volt kinyitnom a számat résnyire.Nem is kellett több.Nyelve már a számban volt.Ágyékát enyémhez nyomta,s torkom mélyéből kikívánkozott egy nyögés.Felemeltem kezeim,amik eddig testem mellett lógott,s avval próbáltam eltolni.Nem sok sikerrel.Nyelve az én nyelvemet hívta táncra.Ellenkeztem ahogy csak tudtam.Ekkor már a könnyeim patakokban folytak.

***Mark szemszöge***

Mikor megéreztem ajkaimon sós könnyeit egyből elengedtem.A sötétben bámultam rá.Ez ment percekig.Aztán megpofozott.Izmaim megfeszültek.Ideges lettem,így inkább kimentem.Leültem a fotelbe,s gondolkozni kezdtem.Amikor azokat a mondatokat mondta,hogy "Mikor szándékoztok véget vetni egy ártatlan lány életének?" Vagy amikor ezt mondta "Várj!Ne is mond meg!Hisz' minek is?Így is úgyis véget vetettem volna az életemnek." Teljesen sokkolt..Nem tudom mit gondoljak.S mikor megkérdezte én mit tennék akkor nem bírtam tovább,s megcsókoltam,persze az egy másik kérdés,hogy ő nem viszonozta.-Gondolataimat Max zavarta meg.
-Szia Mark.-Köszönt.Én csak bicentettem.
-Hogy ment?-Kérdezte.
-Nem mondtam neki semmit.-Elmeséltem neki i volt,s ő nem szólt semmit.Egész egyszerűen a pince felé vette az irányt,s berontott.

***Bell szemszöge***

Miután Mark ki ment álomba sírtam magam.
 Arra keltem,hogy valaki órdíbál.
-Állj fel!-Kiabál. Max az.Nem tettem meg amit kért.Ide jött a matrachoz,s pisztolyt nyomott a halántékomhoz.
-Szóval nem bánnád ha megölnélek itt és most?Nos,legyen.-A fülemhez hajolva beszélt.Szent szar!Meg fog ölni?

2.évad 3.rész -'Ennyi volt?'-

Sziasztok!Nos..Nagyon a vége felé járunk.Annyit kérnék,hogy aki olvassa/olvasta a történetet kommenteljen ide..Sokat jelentene..Előre is köszönöm! :)) Remélem tetszett... :)

2.évad 3.rész-'Ennyi volt?'-


Kiléptem a szobám ajtaján,s sötétség fogadott..Ki osontam az elő szobába és felvettem a kabátom és cipőm.Miután fel vettem vissza néztem még egyszer..Tudtam mi következik.Tudtam azt,hogy nem jutok vissza ide soha többé..Hogy miért nem köszöntem el csak egy levélben?Ez egyszerű.Azért mert akkor nem tudtam volna ezt a nehéz döntést meghozni.Marasztaltak volna.Hisz ki ne marasztalt volna?Főleg Dani vagy Erik..Nos igen.Szeretem őket..De az elmúlt pár hónapban szinte tudtam,éreztem,hogy ezt a döntést meg kell hoznom..Hogy miért nem én tettem meg?Ez is egyszerű...Meg akartam azt tudni,hogy ki akar ártani nekem.Szembesülni akarok azzal,hogy ki az..Ki az aki megkeserítette szinte az egész életemet.Ki az aki meg akar ölni.Ki az aki meg is fogja tenni.-Miközben ezeken gondolkoztam oda értem a Park legeldugottabb részéhez.Igen ám.Sötét volt.Igazából nem féltek.Nem félek,hogy mi következik.Mondhatni bele nyugodtam már.Úgyis meghal egyszer az ember..

Ott álltam.Körbe néztem.Ahogy említettem sötét volt de egy alakod véltem felfedezni.Nem is.Inkább kettőt.Felém közeledtek.Magamon a kabátot összébb húztam.Hideg van..A két alak egyre csak közeledett,s végül megálltak előttem.Az arcukat nem láttam.A magasabb nagyon ismerős volt...Ő közelebb lépett és megragadta a könyököm,s rángatni kezdett.
-Már bocs de tudok járni.-Húztam ki a kezem mancsai közül,s előre mentem.Egy fekete terep járónál álltam meg.Az alacsonyabb a hátam mögött volt és egy rongyot nyomott a számhoz és orromhoz.Nem vettem levegőt....
-Cica vegyél kurva gyorsan levegőt vagy itt lőlek agyon!-Suttogta fülembe.Még is mit képzel azt hiszi megijedek.Hát tegye meg.Nekem már úgyis mindegy.Eltoltam a kezét és hátra fordultam..S ekkor egy nagyon ismerős arc nézett vissza rám.De hisz ez Max..Nos.Max Apám egyik haverja volt.Vagy hát nem is tudom.A lényeg,hogy 'jóba' voltak.Régen.Nagyon régen.
-Max.Örülök,hogy újra látlak.-És ekkor a másik srácra néztem aki az arcomat fürkészte.Mark volt az.Ki más?-Ohh,Szia Mark?Szóval melyikőtök fog megölni?-Kérdeztem vigyorogva.Mindezzel az volt a célom,hogy össze zavarjam őket.Kikerekedett szemekkel nézték a vigyorgó képemet.
-Neked mi bajod van?-Kérdezte Max.
-Hmmm.Soroljam?-Kérdeztem,s a vigyor a képemről letöröltem.
És ekkor Mark felé kezdtem el sétálni.
-Azt hitted nem jövök rá mi?Olyan féleszű vagy.-Már előtte álltam és a kabátját szorongattam.
-Tudod az dühít a legjobban,hogy hülyének néztél!Tudod mióta tudtam azt,hogy meg fogok halni?És tudod miért nem tettem meg?Azért,hogy ezt megtehessem.-Néztem szemeibe,s beletérdeltem abba a szervébe amit inkább nem mondok el.A fájdalomtól ő össze görnyedt.Max hátrafogta két kezemet és a rongyot ismételten  számhoz tette.
-Lélegezz.-Suttogta.Nem is kellett több.Mélyen vettem a levegőt és a szer hatására ami a rongyon volt elájultam.

***Erik szemszöge***

Reggel Bell nélkül ébredtem.Nem értem mi történhetett vele..Tegnap is szó nélkül elment suliba..Kiszálltam az ágyból,s egyből a régi szobájába vettem az irányt.Bekopogtam.Semmi válasz...Benyitottam és nagy meglepetésemre csak a bevetett ágy és egy lap várt.Oda siettem,s leültem,majd a lapot a kezembe fogtam.Olvasni kezdtem.

''Kedves Erik,Dani,Ash és Adam.

 Dani.Mindent köszönök.Hogy mellettem voltál mikor senki sem.Hogy segítettél jóban rosszban.Mindig itt voltál nekem és ezt nagyon köszönöm.Azt,hogy nem lehetek veletek azt sajnálom.De egyet ígérjetek meg nekem mind a négyen.Nem bánkódtok amiatt,hogy én egy jobb helyre kerülök.Igen,így van.Már a megerőszakolásom után tudtam,hogy hamar eljön ez a pillanat.Éreztem,hogy nem olyan vagyok mint voltam.Aztán itt volt a baleset..
 Erik mindig mellettem álltál..Segítettél és tudom,hogy nehezedre fog esni,de felejts el..Szeretlek.Tiszta szívemből.Egyet jegyezz meg,kérlek..Attól még,hogy fizikailag nem fogsz érezni mindig itt leszek.És nem csak neked hanem Daninak és Ashnak is.A szívetekben.Föntről foglak titeket figyelni,s vigyázni rátok.Szeretném azt,ha most az egyszer nem rám gondolnátok,hanem magatokra.Nekem ott jobb helyem lesz.
 Ash.Téged nem rég ismerlek úgy igazából.De tudom,hogy Danit boldoggá fogod tenni.Vigyázz vele mert szeszélyes de ugyanakkor nagyon jó szívű és kedves.
 Adam.Nos volt egy 'balhénk' de tudom,hogy nem gondoltad komolyan.Tudd,hogy téged is nagyon szeretlek.Tudom azt,hogy jó lelkű fiú vagy és azt kívánom minél előbb találj egy hozzád illő lányt.
S még egy utolsót kérnék.Ne itassátok az egereket feleslegesen.Mindig itt leszek nektek.A szívetekben,s ennél fontosabb dolog nincs is.
 Sok,sok szeretettel Bell.'
Csak olvastam,s olvastam.Egyszerűen nem tudtam felfogni azt amit írt...Hol lehet?S mi az,hogy nem lehet velünk csak lélekben?Ez hogy lehet?-Kérdések sokasága volt bennem..A szememet már szúrták a könnyek.Kimentem a konyhába és mindannyian ott voltak.
-Szia haver.-Jött oda először Ash.Nem figyeltem rá.Levágódtam egy bár székre és a levelet figyeltem.
-Mi a baj?-Kérdezte.Nem láttam az arcát de tudtam,hogy megijedt.Fel néztem rá.És oda adtam neki a levelet.
-Mi ez?-Kérdezte.
-Csak olvasd.-Néztem rá,s egy könny csepp gurult le arcomról.Dani Ash mellé állt,s együtt olvasták a levelet.Mikor a végére értek Dani már zokogott.Ash is leült egy székre és hitetlenül bámulta a levelet.Oda adta a levelet Adamnek,s ő is elolvasta.Mind a négyünk fejében voltak kérdések.De csak egy ami a legfontosabb volt... Miért?Miért tette ezt?
Már az én életemnek sincs értelme..Nélküle mindent elvesztettem..Meghalt..Nincs többé.És az fáj a legjobban,hogy nem tudom Miért..

2.évad 2.rész-'Most mi lesz?Elmenjek vagy ne?Elmondjam valakinek is?'-

Sziasztok!Itt a kövi rész.Remélem tetszett.Tudom,hogy sokáig nem volt rész éppen ezért kárpótlásul holnap is lesz egy.Előre bocsánatot kérek a helyes írási hibáimért.Sok KOMIT! :)) Xxxx.

2.évad 2.rész

**Pár nappal később**

Reggel Erik és az én szobámban keltem.Pár napja vissza kaptam az emlékeimet.Igazából először kiborultam.De ki nem borulna ki?Pár nappal ezelőtt az se tudtam ki vagyok most pedig egyik napról a másikra visszajöttek az emlékeim..Erik megértő volt,bár nem értem,hogy bízhat meg ennyire Markban..Dani a napokban vissza utazott,ahogy megtudta mi történt.Nagyon aggódott értem,és meghallgatott..Jó volt újra a Barátnőmnek kibeszélni a gondjaimat.Idő közben megtudtam,hogy Dani és Ash egy párt alkotnak..Eddig ezt titkolták,mivel Dani úgy érezte neheztelnék rá e miatt.De ha őt boldognak látom akkor nem fogok bele szólni.És Adam..Vele is minden rendben.Meg beszéltük vele a dolgot...
Suliba is mennék már.Ezért úgy döntöttem ideje lenne menni.Kikeltem a pihe-puha ágyból,s a fürdőbe vettem az irányt.Levettem a pizsamámat és beálltam a zuhany alá.A forró víz csípte,égette a bőröm de ahogy máskor sem,most sem érdekelt.Igazából azon kezdtem el gondolkodni,hogy még meddig élhetek.Hogy van-e értelme élni.Itt van Erik..De ő hamar elfelejtene..Mit tehetnék?Előbb utóbb úgy is vége ennek az egésznek.Ügye bár mikor kicsi gyerek vagy alig várod,hogy felnőj.
Viszont mikor itt állsz majdnem 19 évesen...És már belefáradtál..Nos az egy nagyon szar helyzet..Mikor már úgy éreztem elég volt a reggeli fürdésből kiszálltam a zuhanyzó kabimból,
megtörülköztem,s magam köré fogtam,majd kiléptem.Erik még mindig az ágyon feküdt.A szekrényhez léptem és felöltöztem.Kimentem a konyhába,s csináltam magamnak kávét.Mikor kész lett,tettem bele cukrot és leültem az asztalhoz.Éppen bele készültem kortyolni mikor a zsebemben a telefonom rezegni kezdett.SMS-em jött.
Néztem meg.Ismeretlen számról.Megnyitottam az üzenetet és olvasni kezdtem.Mikor a végére értem meghűlt bennem a vér.
*Ma éjfélkor a Park elhagyatott részénél várlak.Ha nem leszel ott a barátodnak esik baja.*-Ez állt az üzenetben.Mi az,hogy Eriknek baja fog esni?-Sok kérdés volt a fejemben.De egyet biztosan tudtam.El fogok menni a Parkba..Nem hagyhatom,hogy valakinek bármi baja essék miattam.Nem lehetek önző.Ekkor Ash félmeztelenül jelent meg a konyhában. Ash mit keres itt egyáltalán?
-Szia.-Köszönt,s megvakarta a tarkóját.A szekrényhez ment és kivett két bögrét és megtöltötte kávéval.
Igazából nem is nagyon figyeltem rá..Bele merültem a gondolataimba..
-Szia.-Köszönt megint kicsit elnyújtva,s közben előttem állt meg.
-Szia.-Suttogtam.
-Mi baj van?-Kérdezte aggodalmasan.
-Ááá,semmi csak elkalandoztam.De már indulnom kéne.-Mondtam a telefonomra pillantva.Felálltam,de ő megfogta a csuklómat és magához rántott.
-Ismerlek már annyira,hogy tudjam nagyon nincs rendben valami veled.-Nézett rám.Hosszan egymás szemeibe néztünk.Eltoltam magamtól és kisiettem a házból.Nem tudhatja meg,hogy hova kell mennem..Ahogy mindig Mark jött reggel értem.A kapuhoz sétáltam és kinyitottam.Mark a kocsijának dőlve várt rám.Oda baktattam hozzá,s nyomtak két puszit az arcára.Bizonyára észre vehette a kétségbe esett
arcomat,mert megölelt.Utána elengedett és az arcomat kémlelte.
-Mi baj?-Kérdezte.
-Semmi.-Mondtam egy erőltetett mosoly kíséretében.Mark félre állt és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.Beült ő is és elindultunk.
-Hogy vagy?-Kérdezte felé fordulva.
-Én jól de ha rám figyelsz és nem az útra akkor már nem leszünk jól.-Dünnyögtem és kinéztem az ablakon.
Ezután már nem szóltunk egymáshoz.Mikor megérkeztünk,rögtön kiszálltam meg se várva Markot.Első óra Történelem utána Irodalom,és Tesi.Tök jó mondhatom.És utána még egy Kémia is.
***Suli után***
Igazából a suli hamar elment az én bánatomra..Nem tudom mit kellene tennem..Elmenni a találkozóra?Vagy rettegni,hogy Eriknek vagy akár a barátaimnak baja esik?Nem lehetek önző..-Ezeken gondolkoztam miközben haza felé sétáltam,mivel nem engedtem Marknak,hogy haza vigyen.
 De most komolyan?Mi a fenéért kellek én annak az embernek aki  még a telefon számomat is tudja?!Mit ártottam neki egyáltalán.Még azért is elfogok menni.Mit képzel ez magáról?Komolyan csak az ágyamra vágyom..Talán ez csak egy rossz álom..Nos,az ember nagyon sokszor hiszi azt,hogyha valami rossz történik vele akkor ez csak egy 'rossz álom'.Ám mikor rádöbbensz,hogy nem az..És,hogy az élet..Hát,hogy is mondjam.Nehéz...Nagyon nehéz..De persze ha gyerek vagy azt várod,hogy elmenj a szüleidtől.Hogy ne szóljanak bele abba amit csinálsz..Igen ám..De ez nem ilyen egyszerű.Kicsi korodban mindent eltervezel a fejedben..Csak mikor eléred azt a bizonyos kort akkor már azt kívánnád legyél újra gyerek.Egy gyerek akinek nincs semmi komoly gondja..-Miközben ezeken gondolkodtam már otthon találtam magam.Bementem,s egyből a saját régi szobámba vettem az irányt.Nem szerettem volna senkivel sem találkozni..Aha,ez lett volna a terv.Mivel Ash és Dani pont a mellettem lévő szobában volt.Nos igen. Ash jött velem szemben.
-Úristen.Bell miért sírsz?-Futott oda hozzám.Mi?Én nem is sírok..
-Mi?Ja semmi...-Mondtam majd kikerültem.De csuklómnál fogva vissza rántott.
-Bell,kérlek.Reggel is láttam,hogy valami nincs rendben.Ne tedd ezt.Ne zárkózz el tőlünk.Mi csak jót akarunk neked.-Mondta s közben betolt a szobámba és felkapcsolta a vilannyt.El kéne neki mondanom?És mi van ha most is figyelnek?S ekkor jött egy SMS-em.Kivettem a zsebemből a telefont és megnéztem.
*Ha bármit mondasz neked és ennek a pöcsnek is vége!*
Megrémültem.Le kell ráznom.
-Bell.Miért nézel úgy mintha szellemet láttál volna?-Kérdezte.Felnéztem arcára és aggodalmat láttam megcsillanni a szemeiben.
-Ash.Semmi baj sincs.Egyszerűen rosszul érzem maga és fáradt vagyok.Magamra hagynál,kérlek?-kérdeztem már-már kétségbeesetten.Nem mondott semmit pár pillanatig.Kellett neki ennyi,hogy fel tudja  fogni amit mondtam.Rám nézett,majd magához húzva szorosan megölelt..Miután elengedett  kisétált a szobából.

  Az ágyamon feküdtem a sötétben a plafont bámulva.Az ajtót kulcsra zártam.
Mi van ha nekem eleve nincs már élnem?Lehet,hogy úgy sokkal jobb lenne mindenkinek..Lehet,hogy erről a bizonyos 'találkozóról' haza se jövök..Írnom kéne egy búcsú levelet arra az esetre ha nem jövök vissza.Igen,ez jó ötlet. Felkapcsoltam az éjjeli lámpámat és felálltam az ágyról.A régi író asztalomban kerestem egy tollat illetve papírt.Csak írtam,s írtam..

'Kedves Erik,Dani,Ash és Adam.

 Dani.Mindent köszönök.Hogy mellettem voltál mikor senki sem.Hogy segítettél jóban rosszban.Mindig itt voltál nekem és ezt nagyon köszönöm.Azt,hogy nem lehetek veletek azt sajnálom.De egyet ígérjetek meg nekem mind a négyen.Nem bánkódtok amiatt,hogy én egy jobb helyre kerülök.Igen,így van.Már a megerőszakolásom után tudtam,hogy hamar eljön ez a pillanat.Éreztem,hogy nem olyan vagyok mint voltam.Aztán itt volt a baleset..
 Erik mindig mellettem álltál..Segítettél és tudom,hogy nehezedre fog esni,de felejts el..Szeretlek.Tiszta szívemből.Egyet jegyezz meg,kérlek..Attól még,hogy fizikailag nem fogsz érezni mindig itt leszek.És nem csak neked hanem Daninak és Ashnak is.A szívetekben.Föntről foglak titeket figyelni,s vigyázni rátok.Szeretném azt,ha most az egyszer nem rám gondolnátok,hanem magatokra.Nekem ott jobb helyem lesz.
 Ash.Téged nem rég ismerlek úgy igazából.De tudom,hogy Danit boldoggá fogod tenni.Vigyázz vele mert szeszélyes de ugyanakkor nagyon jó szívű és kedves.
 Adam.Nos volt egy 'balhénk' de tudom,hogy nem gondoltad komolyan.Tudd,hogy téged is nagyon szeretlek.Tudom azt,hogy jó lelkű fiú vagy és azt kívánom minél előbb találj egy hozzád illő lányt.
S még egy utolsót kérnék.Ne itassátok az egereket feleslegesen.Mindig itt leszek nektek.A szívetekben,s ennél fontosabb dolog nincs is.
 Sok,sok szeretettel Bell.'
 Amint befejeztem a levél írását gondosan bezártam egy borítékba,s a párnámra tettem.Mivel hamarosan éjfélt ütött az óra,így muszáj volt elindulnom.

2. évad 1. rész '-Mi történt?Kik ezek az emberek?Hova tűntek az emlékeim?Egyáltalán ki vagyok én?'-Bell Edwars-

Sziasztok!Megjöttem a már 2.évad 1.részével :3..Remélem tetszett.Sok KOMIT kérnék. :)) Hamarosan kövi :)) Hibákért bocsánatot kérek előre is.És (Bell vissza kapja az emlékeit,majd.)
Facebook csoport:https://www.facebook.com/groups/233108166889480/
2. évad 1. rész

Egy álomból ébredtem fel.Igazából csak képek villantak be..Mikor rohanok..Mikor valamilyen faháznak az ajtajánál állok.Fogalmam sincs mi történt velem.Nem emlékszem semmire.Lassan megpróbáltam kinyitni a szemem,s egy számomra ismeretlen alakot pillantottam meg,aki az ágyam mellett ült,s szorongatta a jobb kezem.Azonnal kirántottam a kezem mancsai közül,s üvöltözni kezdtem.
-Mégis ki vagy t?Miért vagy itt?Fogalmam sincs ki vagy!Azt se tudom hol vagyok!!!-Üvöltöttem.
-Héé,Bell szívem nyugodj meg.Nincsen semmi baj.Egy kórházban vagy,mivel beütötted a fejed,s Mark ide hozott!-Beszélt hozzám miközben két csuklómat lefogta.Mégis miért szívem-ez itt nekem?Azt se tudom,hogy kicsoda nem,hogy azt tudnám ki az a Mark gyerek.
-Azt se tudom ki vagy!!Takarodj el a közelemből!-Keltem ki magamból teljesen.
-Bell,kérlek.Nem emlékszel rám?-Kérdezte szemeimbe nézve.Láttam,hogy az a fiú teljesen összetört ahogyan kimondtam ezeket a szavakat.
-Nem.Miért kellene?-Kérdeztem vissza.
-Bell kérlek feküdj vissza és mindent elmondok.-Mondta majd szép lassan le nyomott az ágyra.
-Bell.Én Erik White vagyok a te barátod.- Közölte.Mi van?És én miért nem emlékszem semmire?Hova lettek az emlékeim?Mi történt velem?Egyáltalán mióta vagyok itt bent?Ki az a Mark?A kérdéseket sorra vetettem fel a fejemben.Fogalmam sem volt a korábbi életemről.Mintha saját magam idegen lenne.Mintha a lelkemet veszítettem volna el.
-Minden rendben?-Szólt Erik.
-Mégis hogy lenne?A saját barátomra sem emlékszem.Az életemre.Elveszettem a lelkemet is!!Mégis,hogy lenne rendben minden?-Kérdeztem zokogva.
-Minden rendbe fog jönni.-Felelte,s arcomat kezei közé fogta.Szemeimbe nézett.Majd ajkaimra,majd ezt újra.Elkezdett közeledni.Ajkait az enyémekre nyomta,s lassan kezdte el mozgatni,lágyan.Nem sietett semmit.S ekkor megint bevillant egy kép.Ahogyan a konyhában feltett a a pultra,s megcsókolt.Eltávolodott,majd biztatóan rám mosolygott.
-Nem feküdnél mellém?-Kérdeztem meg kicsit félve a válaszától.Rám mosolygott,majd lehajolt és levette a cipőjét.Arrébb húzódtam az ágyban,helyet adva neki,majd befeküdt mellém.Hátat fordítottam neki,s ő egyből átkarolt.Olyan szorosan hozzám simult,hogy testünk szinte egybeolvadt.Nekem ez egy kicsit kényelmetlen volt,de végül nem szóltam neki,hisz' elég nehéz lehet,az,hogy a saját barátnője nem emlékszik rá...
  Pár órával később Erik mellhasán ébredtem.Felnéztem rá,s megint az jutott eszembe,hogy nem emlékszem semmire sem.Komolyan ez olyan,mintha nem is éltem volna eddig.Nem emlékszem anyámra,apámra se semmire.Nagyon rossz,hiszen 18 éves vagyok...18 éve élek,s nincs semmilyen emlékem.Annyit tudok most is,hogy a kórházban fekszem,a gondolataimba merülve,egy olyan fiúval akit nem is ismerek.Gondolataimból a mocorgása 'keltett' fel.Felnéztem mogyoró barna szemeibe,amik csillogtak.Kócos volt a haja de még ez is jól állt neki.Mondjuk mi nem?Hisz nagyon helyes.-Kezdtem magamban áradozni róla.
-Szép jó reggelt.-Mondta mosolyogva.Reggelt?Már reggel van?
-Reggelt?-Kérdeztem vissza,s jobb szemöldökömet felvontam.
-Igen,nyolc óra.-Mondta a telefonját nézve.Letette,s közelebb hajolt,s adott a szám szélére egy puszit.Kiszállt az ágyból,majd lehajolt és felvette a cipőjét.Le akart ülni,de megszólaltam.
-Erik.Menny haza,öltözz át és fürödj le!-Mondtam neki mosolyogva mielőtt még leült volna.
-Nem akarlak egyedül hagyni.Ige hívom Markot.-Mondta majd előszedte a telefonját.
-Dehogy hívod.Azt se tudom ki az!!-Mondtam.
-Mark az egyik barátod,jó fel hidd el.-Mondta és a füléhez emelte a készüléket.
-Szia Mark.Be tudnál jönni Bellhez?Oké köszönöm.Szia!-Mondta a telefonba majd letett.
-Tíz perc és itt van.-Mondta Erik majd oda jött hozzám és egy csókot nyomott az ajkaimra.
-Szia,szeretlek.-Mondta.
-Szia!-Köszöntem el.
 Ahogy Erik mondta tíz perc múlva egy Srác lépett be az ajtón.Fekete bőr dzsekiben,s egy úgyszintén fekete feszülős nadrágban.Első látásra nem nagyon szimpatikus.
-Szia.-Köszönt mosolyogva,majd az ágyam mellett helyet foglalt.
-Szia.-Azt akartam,hogy a hangom magabiztos legyen,ehelyett halk szinte suttogás volt.
-Hogy vagy?-Kérdezte.
-Ez most komoly?Az első értelmes kérdésed az az,hogy vagyok?Hát tudod,hogy vagyok?A saját barátomra sem emlékszem!!A szüleimre.Az egész életemre nem emlékszem.Most komolyan szerinted,hogy lehetnék?-Kérdeztem gúnyos vigyorral az arcomon,s a hangom enyhén élesen hatott.Kicsit meg is lepődtem a bátorságomon,hisz' nem tudom milyen ember ő valójában is.Szemeibe néztem amiben meglepődöttséget láttam.
-Mi az?Nem számítottál arra,hogy így beszéljek veled?Hát ne haragudj  kurvára elegem van már!!-Mondtam most már ordítva.-Mindenki kérdezgeti hogy vagyok..Mikor fogalmam sincs mi történik velem!!-Ordítottam.Mondhatni düh rohamom volt.Mark csak állt ott,s nézett ki a fejéből.
-Nos hogy vagyok?Kurvára nem jól!!-Megint ordítottam,csak most avval a külömbséggel,hogy felálltam,s előtte voltam.
-Bell kérlek nyugodj meg,evvel csak rontasz a helyzeten.-Mondta,s csuklóimat előttem közre fogta.-Bízz bennem.-Mondta,majd az ágyhoz kezdett el tolni.Le fektetett.s ráült az alhasamra.
-Mi az,hogy bízzak benned?A neveden kívül semmit sem tudok.-Megint ordítottam.Le löktem magamról,s kiszabadítottam csuklóim.Ekkor lépett be Erik.
-Mi folyik itt.Bell,te miért keltél fel?Mark te meg miért nézel úgy mintha szellemet láttál volna?-Kérdezte.
-Nos,azért keltem fel mert elegem van abból,hogy mindenki azt kérdezi jól vagyok-e!!Szerinted jól vagyok?Semmire se emlékszem és ez a balfasz még azt mondja bízzak meg benne.-Mondta Erikre nézve,majd rápillantottam Markra,s közben Erik derekamat átölelte izmos karjaival.

27.rész -'Meg vagy!-Mark Lewis-'

Sziasztok!Kész az új rész!Sok véleményt kérnék! :)) Puszi Xxx.
27.rész.


***Bell szemszöge***

***1 hét elteltével***

Nos.Egy hét.Egy hét telt el azóta,hogy Ash-nak és Marknak is megbocsájtottam.Igazából nem is miattuk..Hanem magam miatt.Úgy éreztem ezt a lépést meg kell tennem,magam miatt.Az oka egyszerű.Minél hamarabb túl kell tennem magam rajta..És így láttam jónak..Nem mondanám,hogy puszi pajtások lettünk volna,de képesek vagyunk együtt nevetni..Vagy akár beszélgetni.Reggel Erik mellett ébredtem.Ma is iskola..Lehámoztam magamról ölelő karjait,s fel akartam állni,de Erik a csuklómnál fogva vissza rántott.Ránéztem.Még mindig csukva voltak szemei.Nagyon aranyos volt..
-Búcsú puszi sem jár?-Kérdezte lebiggyesztett ajkakkal,de szemei még mindig csukva voltak.Megmosolyogtatott.
-Dehogy nem,te lüke.-Mondtam mosolyogva,majd rá ültem a csípőjére,mivel háton feküdt.Közelebb hajoltam,s egy puszit adtam szája sarkára..Vagyis csak akartam mert Erik akaratosabb volt.Csókot formált belőle.Amit persze,készségesen viszonoztam.Felálltam,s a fürdőbe vonultam.Levettem a pizsamámat és beálltam a zuhanyzó alá.Körübelül 10 perce álltam bent,mikor Erik lépett be mellém kómás fejjel.Egyből magam elé kaptam a kezem,s döbbent fejet vágtam.
-Bell nyugi már.Csak én vagyok.-Mosolygott rám,s beállt mögém.Én gyorsan megmosakodtam és már jöttem is ki,nehogy elkéssek a suliból.Nem lenne szerencsés.Mondjuk nem tudom,hogy Erik miért kelt fel..Úgy beszélték meg Markkal,hogy ő jön reggel értem..Na mindegy..Mikor elkészültem kimentem a konyhába.Csináltam magamnak reggelit és helyet foglaltam az asztalnál.Erik kijött.
-Figyi Erik.Délután ne gyere értem.Lemegyek egy kicsit a tóhoz.-Mondtam miután meg reggeliztem.
-Rendben.-Mondta majd magához vont és megcsókolt.Miután elengedett megszólalt a csengő.Egy utolsó csókot leheltem ajkaira majd az ajtó felé vettem az irányt.Fel vettem fekete converse cipőm,s kinyitottam az ajtót.Mark fejével találtam szembe magam.
-Szia.-Köszönt.És magához ölelt.
-Hali.-Mondtam,s a kapu felé indultunk.Udvariasan besegített a kocsiba,majd becsukta az ajtót és megkerülte a kocsit és beült.
-Hogy vagyunk ma reggel?-Kérdezte,s már indította is a motort.
-Remekül.-Feleltem,s az ablakon kezdtem el bámulni.Nem nagyon volt kedvem beszélgetni valljuk be.Hiszen kinek van?Hétfőn korán reggel?Hmm.Szerintem senkinek..Mindegy.Akkor eszméltem fel csak a bambulásból mikor Mark bögdösni kezdett,vigyorogva.
-Itt vagyunk.-Szólalt fel,mosolyogva,s még mindig bögdösött.
-Jól van.Hallom.-Csattantam fel.
-Úgy látszik bal lábbal keltél fel.-Motyogta az orra alatt,majd kiszállt és engem is kisegített.Nem mintha nem tudnék magamtól is kiszállni.Mindegy.Ahogy említettem kiszálltam és a suli bejárata felé vettem az irányt, és szorosan a nyomomban Mark.Nos igen,'rohantam'.
   A sulinak hamar vége lett..Ezért nem is részleteztem..Ahogy Erikkel megbeszéltem nem jött értem,s egyből ahogy kicsöngettek  rohantam ki a suliból..Igazából sok volt ez az egy hét..Már csak amiatt,hogy meg bocsájtottam Markéknak.Miközben ezen gondolkoztam megérkeztem.Ahogy mindig is,most is gyönyörű volt ez a hely.Igazából ez a fa ház elhagyatott volt.Mondhatni ide jöttem mindig mikor egyedül szerettem volna lenni.Volt rá példa,amikor még az apáméknál laktam ide szöktem ki.Egyedül Erik tudja,hogy hova jöttem.Még ő sem volt itt de nagyjából felvázoltam neki a helyet.Már két hónapja nem voltam itt..Hiányzott.Miközben vissza gondoltam a múltamra sétáltam a faház ajtaja felé.Mikor a küszöbre léptem meghallottam egy ismerős hangot.Az ajtó mellet közvetlen volt egy ablak,szóval jól hallottam mit magyaráz.
-Igen.Jól haladok.Már elhitettem vele,hogy a barátja vagyok,és azt is,hogy megbízhat bennem.-Mondta az ismerős hang.Vettem a bátorságot és fel kukantottam.Markot pillantottam meg.Mi van?Markot?Ezek szerint hazudott?Azt is láttam,hogy számomra még egy ismerős alakkal beszélget?!?!Hirtelenjében nem tudtam ki az..De egyszerűen bevillant.Max.Apám régi barátja...De mit keres ő itt?És Mark ezek szerint rólam beszélt?! Mi folyik itt?Hisz' én hittem neki..Hogy lehetek ennyire hiszékeny?Lépteket hallottam az ajtó felé.Hátrálni kezdtem..Megfordultam és őrült sebességgel futni kezdtem.Hallottam ahogy Mark káromkodik,majd a nevemet kiabálja.Hátra pillantottam,s ő is futni kezdett felém.Egy gond volt...Hogy ő gyorsabb volt nálam..Nem gondolkodtam..Csak futottam mintha az életem múlna rajta..Ami valljuk be igaz is volt....Egyszer csak hangos léptek közeledtek felém,s egy éles fájdalom nyílalt a tarkómba.Össze rogytam,s elsötétült minden.

***Mark szemszöge***

Ma Bell baromi furcsa volt.Mikor vége volt az utolsó óránknak szinte ki rohant.Nem tudom mi ütött belé.Mindegy.Ma a faházban lesz találkozóm Max-el.Beültem a kocsimba és indultam is.Igazából azért vagyok benne ebbe az egészbe mert bosszút állok rajta..Amiért fejjelentett.És amiért az apja majdnem megölt.Igen ám.Nem kellett sok ahhoz,hogy megöljön.Igazából nem is itt laktam.Csak is ez a ribanc miatt költöztem ide..Miközben ezen gondolkoztam megérkeztem a faházhoz.A kocsit a fő út mellett hagytam,hogy még véletlen se vegyék észre azt,hogy itt vagyunk,mivel Max-et körözik..Ember ölésért.Már az ajtón küszöbén álltam.Beléptem.Pár percet vártam,s Max is megérkezett.Egyből a lényegre tért.
-Hogy haladsz?-Kérdezte.
-Igen.Jól haladok.Már elhitettem vele,hogy a barátja vagyok,és azt is,hogy megbízhat bennem.-Mondtam büszkén.
-Ah.Nem is gondoltam volna,hogy ilyen könnyű lesz.Nevetett,s az ajtó felé vette az irányt én pedig követtem.Mikor kiléptem megláttam a rohanó Bellt..
-A francba.-Motyogtam,s egyből utána indultam.-Gyorsan fut a kicsike.-Gondoltam.-De nem elég gyorsan.Ahogy útól értem leütöttem.A lány lábaim előtt rogyott a földre.Ölembe vettem,s a faház felé vittem az eszméletlen lányt.

26.rész -'Talán igazat mond?!'-

Sziasztok!Itt lenne a 16.rész.Nem lett annyira jó..De azért remélem kapok KOMIKAT! :))

26.rész -'Talán igazat mond?!'-

***Bell szemszöge***

Reggel Erik mellhasán ébredtem..Kinyitottam szemeim,s felé néztem.Ő még nagyban aludta az igazak álmát.Felálltam,s a takarót a testem kőré tekertem.Be villantak képek a tegnap estéről..Meg mosolyogtatott.Tegnap egy olyan dolog történt amit soha az életben nem fogok elfelejteni..Oda adtam neki magam..Megráztam fejem,s minden gondolatot száműztem egy kis időre.Be totyogtam a fürdőbe,s lezuhanyoztam.Miután kész lettem meg türülköztem,s a testem köré fontam a türülközöt.Kiléptem,s Eriket vettem észre az ágyban aki nagyban vigyorgott.Mikor észre vette,hogy ki jöttem fejét felém fordította,s vigyora még szélesebb lett.Felállt /boxer volt már rajta/ s felém jött.Megállt előttem,s megcsókolt.Miután elhúzódott száját beszélésre nyitotta,vagy is inkább suttogásra.
-Ügye nem bántad meg a tegnap estét?-Fürkészett mosolyogva.Egyből elvörösödtem.Eriket ez csak biztosította,hogy nem..És be kell vallanom tényleg nem..Szeretem őt. Mellhasához bújtam,s próbáltam elrejteni piruló arcom.
-Nem kell szégyelni,Bell.Természetes,hogy egy pár között ilyenek történnek.-Még mindig a mellhasához bújva voltam de tudtam,hogy vigyorog.Túl jól ismerem már.
-És persze mellettem le se tagadhatnád,hogy jó volt.-Kezdett incselkedni..Eltávolodtam tőle,s mellhason ütöttem.
-Picinyem..El fogsz késni az iskolából..-Suttogta. Oh,tényleg.Ma már be kell mennem..Illetve nem az,hogy kell.Szeretnék.Eltávolodtam tőle,s a szekrényhez sétáltam.Hátra pillantottam de Erik még mindig ott állt.
-Ki mennél légyszíves?-Kérdeztem még mindig pirulva.
-Hogyne..Mikor alattam voltál meztelenül ez nem nagyon izgatott,-Tetetett sértődöttséggel mondta..Ezen muszály volt felnevetnem.Meg ráztam a fejem,s ő kiment.Kiválasztottam egy ,fehér pólót,egy fekete cső nacit és egy pulcsi szerűséget.

Mikor felöltöztem bementem a fürdő szobába,s feltettem egy kis sminket és megfésülködtem.Kimentem a konyhába ahol Erik készítette el a reggelimet.Tényleg.El is felejtettem említeni,hogy Dani elutazott pár hónapra.Az okát nem tudjuk mi sem..Egy levélben közölte..Mindegy.Miután Erik kész lett a reggeli elkészítésével kocsival elvitt a suliba..Leparkolt a nagy épület előtt...Egyből Mark jutott eszembe..Ő pénz büntetéssel megúszta,így szabadlábon volt,és suliba is bejárt természetesen.Persze ez nekem nagyon nem jó..Félek tőle..Miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben már a történelem terem előtt álltam.Ügyebár Mark mellett ülök..Aki a padnál ült,s zenét hallgatott.
Lassu léptekkel elindultam a pad felé,s mikor oda értem leültem.Ő csak felnézett,s rám mosolygott.Mosolygott?!?!Van mersze azok után rám mosolyogni amit tett?
-Szia Bell.-Köszön nekem?!Van bőr még a pofáján?Mindegy..Nem húzom fel magam..Levegőnek fogom nézni..Ahogy leültem bejött a tanár a terembe..Igazából jó volt újra iskolában lenni..A nap az gyorsan eltelt.Igazából nem is vettem észre,hogy utolsó óráról is kicsengettek.Ki léptem a teremből,s a szekrényem felé indultam.Kivettem a könyveimet és betettem a táskámba.Mikor felnéztem Markot pillantottam meg a szekrénynek támaszkodva.
-Mostantól mindig az lesz,hogy levegőnek nézel?Tudom,hogy nagyon nagy fájdalmat okoztam..De kényszerítettek rá..És én annyira sajnálom.-Szemeibe néztem ami őszinteséget(!?) sugaltak.
-Hmm.És megint higgyem el a hülyeségeidet?Minek nézel te engem?Egy kurvának?Netán hülyének?-Kérdeztem gúnnyal a hangomban.Körül néztem.Nem volt senki sem a folyosón.Mark elém állt s megfogta csuklómat.
-Kérlek bocsáss meg...-Nézett rám kék szemeivel.El vesztem bennük.Meg kéne neki bocsátanom?Lehet,hogy akkor könnyebben túl tenné magam rajta.
-Jó.-Motyogtam halkan.
-Tessék?-Kérdezte vigyorogva.
-Jó!-Mondtam hangosan.Elengedte kezeim,s magához ölelt.Először haboztam de aztán vissza öleltem..

25.rész -'Félsz tőlem?'-

Sziasztok!Evvel az a résszel zárom az első 'évadot'.Kettőt terveztem belőle és az első most zárul le.Köszönöm,hogy még mindig velem tartotok :))

(Ez a rész szerintem +16-os szóval mindenki saját felelősségre olvassa!)

-Bánthatsz,de nem felejtek.Jól figyelj mit csinálsz!-Bell Edwars.

25.rész-'Félsz tőlem?'-

Erik még mindig az ajtóm küszöbén állt,lefagyva.Bizonyára azért mert elhízódtam az érintése elöl.De hogy ne féljek tőle?Hiszen majdnem megütött..Ráadásul egy újabb énjét ismertem meg,ami nagyon nem tetszett..Eddig nem volt ilyen!Mi történhetett?

-Bell.F-félsz tőlem?-Kérdezte és hangja ismét meg-meg remegett.

-I-igen.-Nem ismerek rád..Hiszen.Majdnem..Megütöttél.-Hangon elcsuklott és akaratlanul is lefolyt egy könnycsepp a szememből..Végig az arcomon.Lábamat kémleltem.Féltem a szemeibe nézni..Attól féltem,hogyha belenézek mogyoró barna szemeibe egyből sírva a nyakába borulok.Szeretem.Nem tagadom.Tiszta szívemből szeretem.De ebben a pillanatban ezt nem tehetem meg.Nem tehetem.Gondolat menetemet a mutató ujja zavarja meg,amely az állam alatt van.Lassan felemelte a fejem államnál fogva, s így kényszerített arra,hogy szemeibe nézzek.Elvarázsoltak.Szemeiben megbánást,csalódottságot és szomorúságot fedeztem fel,megint.Karjaiba omlottam.Zokogtam.Apám jutott eszembe,s szavai. '-Semmire sem vagy jó!Senki sem fog szeretni!Mit képzelsz?Hogy kelleni fogsz valakinek?-' Jutottak eszembe szavai,s még szorosabban fogtam Eriket.

Megölelt,majd Felvett az ölébe.Fogalmam sincs hova vihetett,de egy ágyra tett le.Ajkaimhoz hajolt,s figyelte reakciómat.De én csak behunytam szemeimet.

-Sajnálom,hogy olyan voltam mint amilyen.-Suttogta fülembe.Ajkaimhoz hajolt,s gyengéden megcsókolt.El akart húzódni de én nem engedtem neki.Jobban el mélyítettem a csókot.Nem ellenkezett.Csak bele mosolygott.Mikor elváltunk egymástól,ziháltunk.Közelebb hajolt és apró puszikat lehelt ajkaimra.Az egyik kezével mellettem támaszkodott,míg a másikkal az oldalamat simogatta.Eltávolodott tőlem,s kérdőn nézett rám.Pólóm szegélyét fogta.Bólintottam.Erik pedig nem tétlenkedett tovább.Fel emelkedtem evvel megkönnyítve dolgát,s a pólóm már a földön is volt.Én is levettem a pólóját,az övé is a földön landolt.Végignéztem mellhasán és tátva maradt a szám.Láttam már félmeztelenül de akkor is.Wow.Ahogy észrevette,hogy őt bámulom elvigyorodott.Győztes vigyor volt.Mikor észhez tértem már a nadrág is lekerült mind kettőnkről.Kívántam őt,de féltem.Észrevehette mert a fülembe súgott.

-Bell.Nyugodj meg.Semmi olyat nem fogok tenni,amit te nem szeretnél.-Suttogta.Belenézett szemeimbe majd lágyan megcsókolt.Kezei hasamat simogatták.Elvált ajkaimtól és hasamhoz hajolt.Megint felnézett,s mintha engedélyt kért volna.Bólintottam.Hasamat apróbbnál apróbb puszikkal,csókokkal kényeztette.Halkan nyögtem.Ő pedig mosolyogva puszilta meg most már alhasam.Feljött ajkaimhoz,majd lágyan enyémnek nyomta.Csak azt vettem észre,hogy a bugyim lekerül rólam.Ijedten néztem Erikre akinek csak egy cseles mosoly terült arcára.S simogatni kezdett.Halkan nyögtem.

-Meg próbálok valamit.Lehet elsőre kényelmetlen lesz,de ne félj,jobb lesz.-Mondta szemeimbe nézve.Mogyoró barna szemei most már feketék voltak.Ajkaimhoz hajolt,s megcsókolt,s amint megcsókolt egyik ujját éreztem magamban.Furcsa volt..Lassan kihúzta,majd be.

-Most kettővel.-Nézett rám.Megint megcsókolt,s második ujja is bennem volt.Nem fájt ugyan,de ez már kellemetlen volt.Megint kihúzta majd be.S ezt folytatta.Mikor úgy vélte megszoktam fel helyezte a harmadikat is.Ismét nyögtem.Közel hajolt hozzám majd,kikapcsolta a melltartómat.A bokszerjához vezettem jobb kezem,s lehúztam róla.......

****************

***Mark szemszöge***

Éppen a főnöknél voltam,egy raktár helységben.Azt mondták beszélni akarnak velem.Le ültem az egyik dobozra,s vártam.Alig telt el pár perc,s a főnököt láttam meg.

-Nocsak nocsak.Kit látnak szemeim.Mark.-Nyújtotta felém kezét.

-Max.-Kezeltem vele.

-Mivel a lány megszökött,a bizalmába kell férkőznöd.Az apja halálával rá szállt az összes mocskos ügye,s  pénze is.Az lesz a feladatod,hogy hitesd el vele,szereted.Majd szépen lassan tönkre teszed.Menni fog?-Kérdezte.

-Hogyne.-Válaszoltam.