2.évad 3.rész-'Ennyi volt?'-
Kiléptem a szobám ajtaján,s sötétség fogadott..Ki osontam az elő szobába és felvettem a kabátom és cipőm.Miután fel vettem vissza néztem még egyszer..Tudtam mi következik.Tudtam azt,hogy nem jutok vissza ide soha többé..Hogy miért nem köszöntem el csak egy levélben?Ez egyszerű.Azért mert akkor nem tudtam volna ezt a nehéz döntést meghozni.Marasztaltak volna.Hisz ki ne marasztalt volna?Főleg Dani vagy Erik..Nos igen.Szeretem őket..De az elmúlt pár hónapban szinte tudtam,éreztem,hogy ezt a döntést meg kell hoznom..Hogy miért nem én tettem meg?Ez is egyszerű...Meg akartam azt tudni,hogy ki akar ártani nekem.Szembesülni akarok azzal,hogy ki az..Ki az aki megkeserítette szinte az egész életemet.Ki az aki meg akar ölni.Ki az aki meg is fogja tenni.-Miközben ezeken gondolkoztam oda értem a Park legeldugottabb részéhez.Igen ám.Sötét volt.Igazából nem féltek.Nem félek,hogy mi következik.Mondhatni bele nyugodtam már.Úgyis meghal egyszer az ember..
-Már bocs de tudok járni.-Húztam ki a kezem mancsai közül,s előre mentem.Egy fekete terep járónál álltam meg.Az alacsonyabb a hátam mögött volt és egy rongyot nyomott a számhoz és orromhoz.Nem vettem levegőt....
-Cica vegyél kurva gyorsan levegőt vagy itt lőlek agyon!-Suttogta fülembe.Még is mit képzel azt hiszi megijedek.Hát tegye meg.Nekem már úgyis mindegy.Eltoltam a kezét és hátra fordultam..S ekkor egy nagyon ismerős arc nézett vissza rám.De hisz ez Max..Nos.Max Apám egyik haverja volt.Vagy hát nem is tudom.A lényeg,hogy 'jóba' voltak.Régen.Nagyon régen.
-Max.Örülök,hogy újra látlak.-És ekkor a másik srácra néztem aki az arcomat fürkészte.Mark volt az.Ki más?-Ohh,Szia Mark?Szóval melyikőtök fog megölni?-Kérdeztem vigyorogva.Mindezzel az volt a célom,hogy össze zavarjam őket.Kikerekedett szemekkel nézték a vigyorgó képemet.
-Neked mi bajod van?-Kérdezte Max.
-Hmmm.Soroljam?-Kérdeztem,s a vigyor a képemről letöröltem.
És ekkor Mark felé kezdtem el sétálni.
-Azt hitted nem jövök rá mi?Olyan féleszű vagy.-Már előtte álltam és a kabátját szorongattam.
-Tudod az dühít a legjobban,hogy hülyének néztél!Tudod mióta tudtam azt,hogy meg fogok halni?És tudod miért nem tettem meg?Azért,hogy ezt megtehessem.-Néztem szemeibe,s beletérdeltem abba a szervébe amit inkább nem mondok el.A fájdalomtól ő össze görnyedt.Max hátrafogta két kezemet és a rongyot ismételten számhoz tette.
-Lélegezz.-Suttogta.Nem is kellett több.Mélyen vettem a levegőt és a szer hatására ami a rongyon volt elájultam.
***Erik szemszöge***
Reggel Bell nélkül ébredtem.Nem értem mi történhetett vele..Tegnap is szó nélkül elment suliba..Kiszálltam az ágyból,s egyből a régi szobájába vettem az irányt.Bekopogtam.Semmi válasz...Benyitottam és nagy meglepetésemre csak a bevetett ágy és egy lap várt.Oda siettem,s leültem,majd a lapot a kezembe fogtam.Olvasni kezdtem.
''Kedves Erik,Dani,Ash és Adam.
Dani.Mindent köszönök.Hogy mellettem voltál mikor senki sem.Hogy segítettél jóban rosszban.Mindig itt voltál nekem és ezt nagyon köszönöm.Azt,hogy nem lehetek veletek azt sajnálom.De egyet ígérjetek meg nekem mind a négyen.Nem bánkódtok amiatt,hogy én egy jobb helyre kerülök.Igen,így van.Már a megerőszakolásom után tudtam,hogy hamar eljön ez a pillanat.Éreztem,hogy nem olyan vagyok mint voltam.Aztán itt volt a baleset..
Erik mindig mellettem álltál..Segítettél és tudom,hogy nehezedre fog esni,de felejts el..Szeretlek.Tiszta szívemből.Egyet jegyezz meg,kérlek..Attól még,hogy fizikailag nem fogsz érezni mindig itt leszek.És nem csak neked hanem Daninak és Ashnak is.A szívetekben.Föntről foglak titeket figyelni,s vigyázni rátok.Szeretném azt,ha most az egyszer nem rám gondolnátok,hanem magatokra.Nekem ott jobb helyem lesz.
Ash.Téged nem rég ismerlek úgy igazából.De tudom,hogy Danit boldoggá fogod tenni.Vigyázz vele mert szeszélyes de ugyanakkor nagyon jó szívű és kedves.
Adam.Nos volt egy 'balhénk' de tudom,hogy nem gondoltad komolyan.Tudd,hogy téged is nagyon szeretlek.Tudom azt,hogy jó lelkű fiú vagy és azt kívánom minél előbb találj egy hozzád illő lányt.
S még egy utolsót kérnék.Ne itassátok az egereket feleslegesen.Mindig itt leszek nektek.A szívetekben,s ennél fontosabb dolog nincs is.
Sok,sok szeretettel Bell.'
Csak olvastam,s olvastam.Egyszerűen nem tudtam felfogni azt amit írt...Hol lehet?S mi az,hogy nem lehet velünk csak lélekben?Ez hogy lehet?-Kérdések sokasága volt bennem..A szememet már szúrták a könnyek.Kimentem a konyhába és mindannyian ott voltak.
-Szia haver.-Jött oda először Ash.Nem figyeltem rá.Levágódtam egy bár székre és a levelet figyeltem.
-Mi a baj?-Kérdezte.Nem láttam az arcát de tudtam,hogy megijedt.Fel néztem rá.És oda adtam neki a levelet.
-Mi ez?-Kérdezte.
-Csak olvasd.-Néztem rá,s egy könny csepp gurult le arcomról.Dani Ash mellé állt,s együtt olvasták a levelet.Mikor a végére értek Dani már zokogott.Ash is leült egy székre és hitetlenül bámulta a levelet.Oda adta a levelet Adamnek,s ő is elolvasta.Mind a négyünk fejében voltak kérdések.De csak egy ami a legfontosabb volt... Miért?Miért tette ezt?
Már az én életemnek sincs értelme..Nélküle mindent elvesztettem..Meghalt..Nincs többé.És az fáj a legjobban,hogy nem tudom Miért..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése