Novella1#

Sziasztok!Úgy döntöttem,hogy amíg el nem kezdek egy új történetet Novellákkal jövök.Mivel sokan azt kértétek,ne fejezzem be.Kommentbe várom a véleményeket,hogy írjak még nektek vagy ne. :)

Novella#1


Jessica White.

A szüleim 15 éves koromban elhunytak.Árva voltam mostanáig.Egy Amerikai árvaházban éltem a többi gyerekkel együtt.Nehéz életem volt..De végre kiszabadultam a 'börtönből'.Igen számomra minden ott töltött perc,óra,nap,év maga volt a pokol.
Előfordult olyan,hogy a nővérek megütöttek,bezártak ok nélkül.
Sok csecsemő meg is halt,persze a hatóság tudta nélkül.A gyerekek betegségekbe haltak bele.Télen nem fűtöttek mert nem volt rá pénz.Ma az ágyamban keltem.
Igen,az albérletemben.Ma megyek a munka helyemre ami jelenleg egy Bár.Lehet elítéltek ha azt mondom,hogy táncolok,de nincs más pénz forrásom..
Még pedig kell a pénz..
 Felkeltem,s megmosakodtam és elvégeztem a reggeli szokásos tehendőimet.Mint például a fürdés és fogmosás.
 Miután készen lettem felvettem egy fekete comb középig érő koktél ruhát,és a bőr dzsekimet.
Elindultam a Bár felé,s közben gondolataimba merültem. 15 évesen volt egy barátom..A neve Luke volt.Nagyon szerettük egymást,csak neki ott volt a suli nekem pedig akkor haltak meg a szüleim..Mégis mit kellett volna tennie?Egy összetört szívű lány mellett maradnia csupán 17 évesen?Nem hinném.Neki is olyan nehéz volt mint nekem.Csak éppen az ő szülei válófélben voltak.Nem tudom mi lehet vele,gondol-e rám néha..Fogalmam sincs.De őszintén ez csak álom,hisz' úgy emlékezhet rám mint egy hisztis libára.Közben megérkeztem.

***Pár óra múlva,műszak kezdete***
Már benyomtam egy-két felest az ellazulás kedvéért.Felmentem a rúdhoz,s elkezdtem táncolni.
Érdekes,mert mikor táncolok megszűnik körülöttem mindenki.
A gondjaim elszállnak.Ez azért érdekes mert más embernek egy
 a 'gyógyszer' az alvás,az álmok.Nekem nem.
A tánc az elmondhatatlan.Olyankor ellazulok,s úgy érzem boldog vagyok.
 Le megyek a kisebb emelkedőről,s lent,a többi
 bulizók közé megyek,s mozgatom a csípőm. Két erős,izmos kezet éreztem csípőmön,összefonva.Finoman fogott,s közben mozgatta csípőmet ütemesen.Két kezét már derekamra fogta,s úgy fordított meg,úgy,hogy vele szemben legyek.
 Letaglóztam..Egyszerűen nem hittem a saját szememnek. Luke állt előttem..Ő is tágra nyílt szemekkel nézett rám.Egyszer csak,hirtelen elkapta a csuklóm,s elkezdett a kijárat felé húzni.Mikor kiértünk az utcára,szorosan a mellhasára vont.
-Jess.-Suttogta fülembe.
-Luke..Hogy kerülsz ide?-Kérdezte még mindig sokkolva.
-Elköltöztünk.-Mondta,majd elengedett.
-El sem hiszem,hogy újra látlak.-Mondtam fülig érő mosollyal.
-Én,sem.Annyira hiányoztál.Nem telt el úgy nap,hogy ne gondoltam volna rád..-Mondta.Közeledett hozzám.Pár pillanat múlva ajkainkat csak pár centi választotta el.Aztán ajkait az enyémre nyomta.Lassan de mégis szenvedélyesen csókolt.És onnantól tudtam,hogy ő a Nagy ő.Ahogyan azt is,hogy nagyon szeretem.