2.évad 5.rész -Vége-

Sziasztok!Elérkeztünk ide is..El sem hiszem,hogy eddig eljutottam.Hogy sikerült úgy befejeznem ahogyan akartam...Hogy ennyien kíváncsiak voltatok a történetre..Eszméletlen..Nagy köszönettel tartozom..Több mint 10.000 oldal megtekintő.Olyan olvasók akikkel barátságban vagyok..Mármint ők írtak rám,hogy tetszik a blogom..Nagyon köszönöm!Nagyszerűek vagytok!Xxx.

2.évad 5.rész


***Bell szemszöge***

Hajamnál fogva felrángatott a földről..Kifelé kezdett el húzni.
-Tudok egyedül is járni.-Ütögettem mellhasát.

Megütöttem az a kezét,mivel hajamat szorongatta így elengedte azt.Neki mentem.Üvöltöttem vele közben mellhasát ütögettem ököllel.
-Mit képzelsz mi?Mit ártottam én neked?Nektek?Mi a fasz közöd van hozzám mi?-Üvöltöztem vele.Pár pillanat múlva Mark kapcsolt,s lefogott.Max fölém magasodott,s pofán vágott.
-Jól van.Akkor most elmagyarázom.-Nevetett.-Mark!Bilincseld meg a kezét!-Ahogy mondta úgy tett.
-Drágám.Akármilyen hihetetlen de apád nem egy ártatlan ember volt.De bizonyára erre már rájöhettél.Embereket ölt.Drogot árult.
És tudod picinyem..Ez mind rád száll,minden mocskos kis ügye.Ha megölünk akkor miénk a zsé'.Érted kicsikém?-Kérdezte.Pisztolyát állam alá tette,s úgy emelte meg a fejem.Legszívesebben megölném.
-Mi az anyádért kell ráncigálni?Nem tanítottak meg jó modorra?Essünk már túl rajta!Öljél meg itt és most,s mindenkinek jobb lesz!Nem egyszerűbb?-Nevettem fel.Ekkor elengedett,
s Mark kezei közé fogott.A derekamat fogta közre két izmos kezével.Ekkor körül néztem.Egy elhagyatott faházban voltam.A hely egyáltalán nem volt ismerős.Nagy ablakok voltak,miknek redőnyük le volt húzva.
Csak a kis lámpa adott fényt a helységnek.Ha a kezem nem lett volna bilincsben az biztos,hogy Markot pofon verem.Mit fogdos?
-Esküszöm ha nem lenne bilincs a kezemen már régen pofán vertelek volna!-Sziszegtem Marknak.
-Oh,Bébi de harciasak vagyunk.-Suttogta a fülembe.Jobb kezét combomhoz csúsztatta,s belső felét kezdte el simogatni.Ledermedtem.Max röhögve ki ment a szobából.
-Cica.Jobb ha befogod az a szép kis szádat!-Motyogta fülembe.
-Miért mi lesz?Tán addig dugsz míg el nem ájulok?Hát rajta.Pont leszarom mit csinálsz,s mit nem.-Sziszegtem.
-Ahogy óhajtja Mis. Edwars.-Mondta.Ki nyitotta a bilincsemet,s a falnak lökött.Erőszakosan.Lapockáim neki csapódtak,fájtak,rettentően.
-Fejezd be!-Kiáltottam rá.Úgy tett ahogyan kértem.Meglepetésemre.Rám tette a bilincset,s kifelé kezdett el tolni.Sötét volt.Semmit sem lehetett látni.Korom sötét.Felnéztem az égre,s a hold világított.Legszívesebben csak a holdat néztem volna,de Mark suttogása 'felébresztett' az álmodozásból.
-Már csak utolsó perceid vannak hátra bébi.-Sziszegte fülembe,úgy hogy Max ne hallja.Sóhajtottam egyet.Még mentünk,míg egy rét szerűségre nem értünk,ahogyan azt láthattam a sötétben.
-Térdelj le!-Mondta Max.Úgy tettem ahogyan kért.Letérdeltem.Térdeim alatt beton volt..Nem úgy volt,hogy erdőben vagyunk?-Tűnődtem el magamban.
-Utolsó kívánság,apró lány?-Apró lány?Jézusom...Ő volt az..Ő volt az aki kis koromban megmentett apámtól..Attól,hogy agyon verjen...
-T-te vagy az.Te mentettél meg apámtól.-Kidülledt szemekkel nézett rám.
-Miről beszél?-Mark a hátam mögött állt,szorosan a hátamnál volt a térde.Feltételezem,hogy értetlen fejet vághatott.
-Igen,én voltam az.-Mondta egyszerűen.Szívem hevesen vert,s nem sok kellett ahhoz,hogy sírjak.
-Miért akarsz megölni egyáltalán?Apám mocskos pénze amúgy se kell.Ha nem te teszed meg megtettem volna én.De miért?-Kérdeztem.Nem válaszolt.Pár perc múlva újra kérdezett.
-Kívánság?-Kérdezte,s a fegyvert kibiztosította.
-Hagyjátok békén a barátaimat,családomat valamint ott lehessenek a temetésemen.-Mondtam kifejezéstelen arccal.Max alig láthatóan bólintott,
s meghúzta a ravaszt.A fegyver elgörbült..Halottam még szó foszlányokat de nem tudtam felfogni.








A fegyver elgörbült,számomra ez a vég.
Rám simuló csendben
még látom árnyadat
elmosódva, a
semmibe hullva.
Képzelet képeket vetít rád az álom,
Tűnő árnyalak,Nincs már.
Szemem lecsukódik,s nem nyílik ki soha..
Vége a szenvedésnek.
Megnyugvást találok,s alszok örökké.