27.rész -'Meg vagy!-Mark Lewis-'

Sziasztok!Kész az új rész!Sok véleményt kérnék! :)) Puszi Xxx.
27.rész.


***Bell szemszöge***

***1 hét elteltével***

Nos.Egy hét.Egy hét telt el azóta,hogy Ash-nak és Marknak is megbocsájtottam.Igazából nem is miattuk..Hanem magam miatt.Úgy éreztem ezt a lépést meg kell tennem,magam miatt.Az oka egyszerű.Minél hamarabb túl kell tennem magam rajta..És így láttam jónak..Nem mondanám,hogy puszi pajtások lettünk volna,de képesek vagyunk együtt nevetni..Vagy akár beszélgetni.Reggel Erik mellett ébredtem.Ma is iskola..Lehámoztam magamról ölelő karjait,s fel akartam állni,de Erik a csuklómnál fogva vissza rántott.Ránéztem.Még mindig csukva voltak szemei.Nagyon aranyos volt..
-Búcsú puszi sem jár?-Kérdezte lebiggyesztett ajkakkal,de szemei még mindig csukva voltak.Megmosolyogtatott.
-Dehogy nem,te lüke.-Mondtam mosolyogva,majd rá ültem a csípőjére,mivel háton feküdt.Közelebb hajoltam,s egy puszit adtam szája sarkára..Vagyis csak akartam mert Erik akaratosabb volt.Csókot formált belőle.Amit persze,készségesen viszonoztam.Felálltam,s a fürdőbe vonultam.Levettem a pizsamámat és beálltam a zuhanyzó alá.Körübelül 10 perce álltam bent,mikor Erik lépett be mellém kómás fejjel.Egyből magam elé kaptam a kezem,s döbbent fejet vágtam.
-Bell nyugi már.Csak én vagyok.-Mosolygott rám,s beállt mögém.Én gyorsan megmosakodtam és már jöttem is ki,nehogy elkéssek a suliból.Nem lenne szerencsés.Mondjuk nem tudom,hogy Erik miért kelt fel..Úgy beszélték meg Markkal,hogy ő jön reggel értem..Na mindegy..Mikor elkészültem kimentem a konyhába.Csináltam magamnak reggelit és helyet foglaltam az asztalnál.Erik kijött.
-Figyi Erik.Délután ne gyere értem.Lemegyek egy kicsit a tóhoz.-Mondtam miután meg reggeliztem.
-Rendben.-Mondta majd magához vont és megcsókolt.Miután elengedett megszólalt a csengő.Egy utolsó csókot leheltem ajkaira majd az ajtó felé vettem az irányt.Fel vettem fekete converse cipőm,s kinyitottam az ajtót.Mark fejével találtam szembe magam.
-Szia.-Köszönt.És magához ölelt.
-Hali.-Mondtam,s a kapu felé indultunk.Udvariasan besegített a kocsiba,majd becsukta az ajtót és megkerülte a kocsit és beült.
-Hogy vagyunk ma reggel?-Kérdezte,s már indította is a motort.
-Remekül.-Feleltem,s az ablakon kezdtem el bámulni.Nem nagyon volt kedvem beszélgetni valljuk be.Hiszen kinek van?Hétfőn korán reggel?Hmm.Szerintem senkinek..Mindegy.Akkor eszméltem fel csak a bambulásból mikor Mark bögdösni kezdett,vigyorogva.
-Itt vagyunk.-Szólalt fel,mosolyogva,s még mindig bögdösött.
-Jól van.Hallom.-Csattantam fel.
-Úgy látszik bal lábbal keltél fel.-Motyogta az orra alatt,majd kiszállt és engem is kisegített.Nem mintha nem tudnék magamtól is kiszállni.Mindegy.Ahogy említettem kiszálltam és a suli bejárata felé vettem az irányt, és szorosan a nyomomban Mark.Nos igen,'rohantam'.
   A sulinak hamar vége lett..Ezért nem is részleteztem..Ahogy Erikkel megbeszéltem nem jött értem,s egyből ahogy kicsöngettek  rohantam ki a suliból..Igazából sok volt ez az egy hét..Már csak amiatt,hogy meg bocsájtottam Markéknak.Miközben ezen gondolkoztam megérkeztem.Ahogy mindig is,most is gyönyörű volt ez a hely.Igazából ez a fa ház elhagyatott volt.Mondhatni ide jöttem mindig mikor egyedül szerettem volna lenni.Volt rá példa,amikor még az apáméknál laktam ide szöktem ki.Egyedül Erik tudja,hogy hova jöttem.Még ő sem volt itt de nagyjából felvázoltam neki a helyet.Már két hónapja nem voltam itt..Hiányzott.Miközben vissza gondoltam a múltamra sétáltam a faház ajtaja felé.Mikor a küszöbre léptem meghallottam egy ismerős hangot.Az ajtó mellet közvetlen volt egy ablak,szóval jól hallottam mit magyaráz.
-Igen.Jól haladok.Már elhitettem vele,hogy a barátja vagyok,és azt is,hogy megbízhat bennem.-Mondta az ismerős hang.Vettem a bátorságot és fel kukantottam.Markot pillantottam meg.Mi van?Markot?Ezek szerint hazudott?Azt is láttam,hogy számomra még egy ismerős alakkal beszélget?!?!Hirtelenjében nem tudtam ki az..De egyszerűen bevillant.Max.Apám régi barátja...De mit keres ő itt?És Mark ezek szerint rólam beszélt?! Mi folyik itt?Hisz' én hittem neki..Hogy lehetek ennyire hiszékeny?Lépteket hallottam az ajtó felé.Hátrálni kezdtem..Megfordultam és őrült sebességgel futni kezdtem.Hallottam ahogy Mark káromkodik,majd a nevemet kiabálja.Hátra pillantottam,s ő is futni kezdett felém.Egy gond volt...Hogy ő gyorsabb volt nálam..Nem gondolkodtam..Csak futottam mintha az életem múlna rajta..Ami valljuk be igaz is volt....Egyszer csak hangos léptek közeledtek felém,s egy éles fájdalom nyílalt a tarkómba.Össze rogytam,s elsötétült minden.

***Mark szemszöge***

Ma Bell baromi furcsa volt.Mikor vége volt az utolsó óránknak szinte ki rohant.Nem tudom mi ütött belé.Mindegy.Ma a faházban lesz találkozóm Max-el.Beültem a kocsimba és indultam is.Igazából azért vagyok benne ebbe az egészbe mert bosszút állok rajta..Amiért fejjelentett.És amiért az apja majdnem megölt.Igen ám.Nem kellett sok ahhoz,hogy megöljön.Igazából nem is itt laktam.Csak is ez a ribanc miatt költöztem ide..Miközben ezen gondolkoztam megérkeztem a faházhoz.A kocsit a fő út mellett hagytam,hogy még véletlen se vegyék észre azt,hogy itt vagyunk,mivel Max-et körözik..Ember ölésért.Már az ajtón küszöbén álltam.Beléptem.Pár percet vártam,s Max is megérkezett.Egyből a lényegre tért.
-Hogy haladsz?-Kérdezte.
-Igen.Jól haladok.Már elhitettem vele,hogy a barátja vagyok,és azt is,hogy megbízhat bennem.-Mondtam büszkén.
-Ah.Nem is gondoltam volna,hogy ilyen könnyű lesz.Nevetett,s az ajtó felé vette az irányt én pedig követtem.Mikor kiléptem megláttam a rohanó Bellt..
-A francba.-Motyogtam,s egyből utána indultam.-Gyorsan fut a kicsike.-Gondoltam.-De nem elég gyorsan.Ahogy útól értem leütöttem.A lány lábaim előtt rogyott a földre.Ölembe vettem,s a faház felé vittem az eszméletlen lányt.