2. évad 1. rész '-Mi történt?Kik ezek az emberek?Hova tűntek az emlékeim?Egyáltalán ki vagyok én?'-Bell Edwars-

Sziasztok!Megjöttem a már 2.évad 1.részével :3..Remélem tetszett.Sok KOMIT kérnék. :)) Hamarosan kövi :)) Hibákért bocsánatot kérek előre is.És (Bell vissza kapja az emlékeit,majd.)
Facebook csoport:https://www.facebook.com/groups/233108166889480/
2. évad 1. rész

Egy álomból ébredtem fel.Igazából csak képek villantak be..Mikor rohanok..Mikor valamilyen faháznak az ajtajánál állok.Fogalmam sincs mi történt velem.Nem emlékszem semmire.Lassan megpróbáltam kinyitni a szemem,s egy számomra ismeretlen alakot pillantottam meg,aki az ágyam mellett ült,s szorongatta a jobb kezem.Azonnal kirántottam a kezem mancsai közül,s üvöltözni kezdtem.
-Mégis ki vagy t?Miért vagy itt?Fogalmam sincs ki vagy!Azt se tudom hol vagyok!!!-Üvöltöttem.
-Héé,Bell szívem nyugodj meg.Nincsen semmi baj.Egy kórházban vagy,mivel beütötted a fejed,s Mark ide hozott!-Beszélt hozzám miközben két csuklómat lefogta.Mégis miért szívem-ez itt nekem?Azt se tudom,hogy kicsoda nem,hogy azt tudnám ki az a Mark gyerek.
-Azt se tudom ki vagy!!Takarodj el a közelemből!-Keltem ki magamból teljesen.
-Bell,kérlek.Nem emlékszel rám?-Kérdezte szemeimbe nézve.Láttam,hogy az a fiú teljesen összetört ahogyan kimondtam ezeket a szavakat.
-Nem.Miért kellene?-Kérdeztem vissza.
-Bell kérlek feküdj vissza és mindent elmondok.-Mondta majd szép lassan le nyomott az ágyra.
-Bell.Én Erik White vagyok a te barátod.- Közölte.Mi van?És én miért nem emlékszem semmire?Hova lettek az emlékeim?Mi történt velem?Egyáltalán mióta vagyok itt bent?Ki az a Mark?A kérdéseket sorra vetettem fel a fejemben.Fogalmam sem volt a korábbi életemről.Mintha saját magam idegen lenne.Mintha a lelkemet veszítettem volna el.
-Minden rendben?-Szólt Erik.
-Mégis hogy lenne?A saját barátomra sem emlékszem.Az életemre.Elveszettem a lelkemet is!!Mégis,hogy lenne rendben minden?-Kérdeztem zokogva.
-Minden rendbe fog jönni.-Felelte,s arcomat kezei közé fogta.Szemeimbe nézett.Majd ajkaimra,majd ezt újra.Elkezdett közeledni.Ajkait az enyémekre nyomta,s lassan kezdte el mozgatni,lágyan.Nem sietett semmit.S ekkor megint bevillant egy kép.Ahogyan a konyhában feltett a a pultra,s megcsókolt.Eltávolodott,majd biztatóan rám mosolygott.
-Nem feküdnél mellém?-Kérdeztem meg kicsit félve a válaszától.Rám mosolygott,majd lehajolt és levette a cipőjét.Arrébb húzódtam az ágyban,helyet adva neki,majd befeküdt mellém.Hátat fordítottam neki,s ő egyből átkarolt.Olyan szorosan hozzám simult,hogy testünk szinte egybeolvadt.Nekem ez egy kicsit kényelmetlen volt,de végül nem szóltam neki,hisz' elég nehéz lehet,az,hogy a saját barátnője nem emlékszik rá...
  Pár órával később Erik mellhasán ébredtem.Felnéztem rá,s megint az jutott eszembe,hogy nem emlékszem semmire sem.Komolyan ez olyan,mintha nem is éltem volna eddig.Nem emlékszem anyámra,apámra se semmire.Nagyon rossz,hiszen 18 éves vagyok...18 éve élek,s nincs semmilyen emlékem.Annyit tudok most is,hogy a kórházban fekszem,a gondolataimba merülve,egy olyan fiúval akit nem is ismerek.Gondolataimból a mocorgása 'keltett' fel.Felnéztem mogyoró barna szemeibe,amik csillogtak.Kócos volt a haja de még ez is jól állt neki.Mondjuk mi nem?Hisz nagyon helyes.-Kezdtem magamban áradozni róla.
-Szép jó reggelt.-Mondta mosolyogva.Reggelt?Már reggel van?
-Reggelt?-Kérdeztem vissza,s jobb szemöldökömet felvontam.
-Igen,nyolc óra.-Mondta a telefonját nézve.Letette,s közelebb hajolt,s adott a szám szélére egy puszit.Kiszállt az ágyból,majd lehajolt és felvette a cipőjét.Le akart ülni,de megszólaltam.
-Erik.Menny haza,öltözz át és fürödj le!-Mondtam neki mosolyogva mielőtt még leült volna.
-Nem akarlak egyedül hagyni.Ige hívom Markot.-Mondta majd előszedte a telefonját.
-Dehogy hívod.Azt se tudom ki az!!-Mondtam.
-Mark az egyik barátod,jó fel hidd el.-Mondta és a füléhez emelte a készüléket.
-Szia Mark.Be tudnál jönni Bellhez?Oké köszönöm.Szia!-Mondta a telefonba majd letett.
-Tíz perc és itt van.-Mondta Erik majd oda jött hozzám és egy csókot nyomott az ajkaimra.
-Szia,szeretlek.-Mondta.
-Szia!-Köszöntem el.
 Ahogy Erik mondta tíz perc múlva egy Srác lépett be az ajtón.Fekete bőr dzsekiben,s egy úgyszintén fekete feszülős nadrágban.Első látásra nem nagyon szimpatikus.
-Szia.-Köszönt mosolyogva,majd az ágyam mellett helyet foglalt.
-Szia.-Azt akartam,hogy a hangom magabiztos legyen,ehelyett halk szinte suttogás volt.
-Hogy vagy?-Kérdezte.
-Ez most komoly?Az első értelmes kérdésed az az,hogy vagyok?Hát tudod,hogy vagyok?A saját barátomra sem emlékszem!!A szüleimre.Az egész életemre nem emlékszem.Most komolyan szerinted,hogy lehetnék?-Kérdeztem gúnyos vigyorral az arcomon,s a hangom enyhén élesen hatott.Kicsit meg is lepődtem a bátorságomon,hisz' nem tudom milyen ember ő valójában is.Szemeibe néztem amiben meglepődöttséget láttam.
-Mi az?Nem számítottál arra,hogy így beszéljek veled?Hát ne haragudj  kurvára elegem van már!!-Mondtam most már ordítva.-Mindenki kérdezgeti hogy vagyok..Mikor fogalmam sincs mi történik velem!!-Ordítottam.Mondhatni düh rohamom volt.Mark csak állt ott,s nézett ki a fejéből.
-Nos hogy vagyok?Kurvára nem jól!!-Megint ordítottam,csak most avval a külömbséggel,hogy felálltam,s előtte voltam.
-Bell kérlek nyugodj meg,evvel csak rontasz a helyzeten.-Mondta,s csuklóimat előttem közre fogta.-Bízz bennem.-Mondta,majd az ágyhoz kezdett el tolni.Le fektetett.s ráült az alhasamra.
-Mi az,hogy bízzak benned?A neveden kívül semmit sem tudok.-Megint ordítottam.Le löktem magamról,s kiszabadítottam csuklóim.Ekkor lépett be Erik.
-Mi folyik itt.Bell,te miért keltél fel?Mark te meg miért nézel úgy mintha szellemet láttál volna?-Kérdezte.
-Nos,azért keltem fel mert elegem van abból,hogy mindenki azt kérdezi jól vagyok-e!!Szerinted jól vagyok?Semmire se emlékszem és ez a balfasz még azt mondja bízzak meg benne.-Mondta Erikre nézve,majd rápillantottam Markra,s közben Erik derekamat átölelte izmos karjaival.