3.rész "Lehet,hogy Max az?De az nem lehet.."

Sziasztok!Kész az új rész.Úgy döntöttem,hogy a blog SZÜNETELNI FOG 1 héten keresztül.Össze szedem a gondolataimat.Aztán újult erővel kapjátok a részeket!Jó olvasást,további szép napot!Komikat kérnék.Puszi! Xxx.



Kedves Naplóm!
Ott álltam lefagyva.Hátam mellhasának feszült,s az a bizonyos valaki derekamnál fogva húzott magához.Egyszerűen nem voltam magamnál..A kölnije mámorító volt,olyan mint Max-é..Egyszerűen az egész férfi olyan volt..Nem tudtam mit tenni,lábaim a földbe gyökereztek.
-Nem kellene egy ilyen lánynak ilyenkor az utcán kószálnia.-Suttogta fülembe.Jézusom..Még a hangja is olyan...
-Ki vagy te?-Kérdezem.Hirtelen nem érzem a lélegzését.Mintha ő is ledermedt volna.
-Cica,ha te azt tudnád.-Nyakamba csókolt.Ismét ledermedtem.Farzsebembe nyúl.A telefonomat keresi.Én még mindig nem tudok megfordulni mivel bal kezével csípőmet szorosan közre fogja. Igazából nem is mernék,félek.Hallom ahogyan telefonja pityegni kezd.A telefonomról küldött magának egy sms-t.Aha.A számom kellett neki.De minek?
Elenged.De még mindig nem fordulok meg.Kezét ismét érzem farzsebemnél,telefonomat vissza rakja.Pár pillanat múlva észhez térek,s haza indulok.Sietek,ahogyan csak tudok.Mikor a házunk elé érek a megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam.
Mikor belépek a nappaliba Josh aggódó képével találom szembe magam.Szemei a kialvatlanságtól feketék.Nagy szemekkel néz rám.Köztünk alig öt méter van.Arra "ébredek",hogy ölelésébe zár.Most különösen jól esik.Sőt..Hiányzott.Észre sem veszem,de könnyeim már patakoznak.
-Héé..Hol voltál?-Kérdezte lágyan.
Nem válaszoltam.Csak mellhasához nyomtam arcom.Ahogy eszembe jutott mi is történt....Hangosan zokogtam fel.
-Hope..Ne sírj..Shh.-Próbált nyugtatni,de nem ment.Keservesen sírtam.Eltávolodott tőlem,s felkapott.Úgy cipelt mit egy férj a menyasszonyát.Kezeimet nyaka köré fontam,s fejemet mellhasába temettem.Mikor felérkeztünk,bevitt a szobámba,s letett az ágyra.Beült a hátam mögé.
Miután sikeresen kisírtam magam,Bátyám faggatni kezdett.
-Hope...Miért sírtál?Mi történt?-Kérdezte..
Pár percig csak ültem,némán.Ő pedig kíváncsi,ámde aggódó szemekkel nézett rám.Mondjam el neki?De annak mi értelme lenne?Csak aggódna...
--Öhm,semmi..Csak rossz napom volt,ennyi az egész.-Mondtam,s villantottam egy meggyőző mosolyt.De bárcsak meggyőztem volna....
-Hope..Engem nem tudsz átverni!Látom a szemeidben,hogy valami bánt,ahogyan azt is,hogy félsz valamitől.Tudom,hogy nem voltam itt mikor szükséged volt rám..Ahogyan azt is,hogy most dühös vagy,nagyon dühös..De bennem megbízhatsz.Én soha nem akartalak bántani,de tudom,hogy ez nem így sikerült.Kérlek..Had segítsek.-Suttogta a fülemhez hajolva.Még mindig a hátamnál volt,úgy ölelt át.
-Hogy bízhatnék meg benned?Szeretlek..De nekem ez nem megy,így.Kell egy kis idő.Tudom,hogy csak segíteni akarsz..De ha elmondanám aggódnál értem..Erre pedig nincs szükségem.-Mondtam lehajtott fejjel.
Ahogyan ezt a pár mondatot kimondtam izmai megfeszültek.Derekamat erősen szorította.
-Kérlek!-Szólalt meg.Izmai meg voltak feszülve,de mégis lágyan szólt hozzám.
-Oké.-Mondtam alig hallhatóan.
-Mikor Carly-val voltunk a buliban láttam,hogy valaki figyel.Egy fekete alakot.-Mondtam s közben becsuktam a szemeimet.-Haza indultam,és láttam,hogy követ.Volt köztünk 15 m...Visszafordultam.Nem hallottam,hogy futott volna,de megfogta a felkaromat és megállított.Féltem.Mikor rászántam magam arra,hogy megforduljak már nem volt ott.És ma..Ma elmentem sétálni a parkba.Deszkáztam.De láttam,hogy valaki figyel.Mikor észhez tértem már a derekamat fonta körbe kezeivel.Megkérdeztem,hogy ki ő..Erre csak azt felelte,ha én azt tudnám..Megijedtem.A farzsebemből kivette a telefonomat.Megszerezte a telefonszámomat érted?És azt is tudja hol lakom...-Hangosan zokogtam fel ismét.Karjai  megfeszültek derekam körül.
-Ezt miért nem montad eddig?-Kérdezte össze szorított fogakkal.Szinte sziszegett.
-Mert..Azt hittem halucinálok..Olyan volt mint Max..Mit tehettem volna?Ide állítok és azt mondom,hogy jé..A halott barátomat láttam?Ki hitt volna nekem?-Kérdeztem.Hangosan sírtam,keservesen.Erre bejött apám.
-Kincsem??Mi történt?Miért sírsz?-Kérdezte.Nem válaszoltam.Még jobban bújtam Josh-hoz.
-Apa..Ki mennél légyszíves?-Kérdezte Josh..
-Igen..-Mondta apám,s kiment a szobából.

***Reggel***
Arra keltem,hogy Bátyám mocorog.Fejem mellhasán pihent,s ő átkarolt.Felemeltem fejem.Kinyitotta szemeit,s én rá mosolyogtam.Feltápászkodtam.
-Jó reggelt!-Mondtam mosolyogva.
-Neked is.-Ő is felállt,s megölelt,majd magamra hagyott.
 Lezuhanyoztam.Miután készen lettem a reggeli tehendőimmel,felöltöztem.
Ekkor jött egy sms-em.Telefonomat felkaptam az éjjeli szekrényemről. Megnyitottam.
*Kicsi lány!Nem szabadna az ablak előtt öltözködnöd..De még mindig jó lábaid vannak,jól emlékeztem.*
Kicsi lány?Max hívott így mindig.Kinéztem az ablakomon és meg pillantottam őt..De ez hogy lehet?Biztosan csak rosszul láttam...Gyorsan behúztam a függönyt,s a telefonomat szorongatva leültem az ágyam szélére...
Telefonom rezegni kezdett.Megint egy sms.Megnyitottam.
*Hallom ahogyan dobog a szíved..Ne félj,nem bántalak.*
Erőt vettem magamon és remegő kézzel választ írtam.
*Mégis ki vagy te?Szállj le rólam!!* Gondolatok ezrei kószáltak fejemben..Lehet,hogy meg sem halt?De ott voltam a temetésénél..Láttam,ahogyan beemelik a koporsót..
*Segítsek rájönni?Emlékszel arra,mikor megtanítottalak gördeszkázni?* Jött a válasz.Ez nem lehet..Ezt honnan tudja?!Lehet,hogy Max mégsem halt meg?!
 A szívem zakatolt,s a gondolatok..Egyszerűen nem hagytak nyugodni..Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam,s kifelé vettem az irányt.Kiosontam.
 Mikor kinyitottam a bejárati ajtót,egy fekete ruhás férfit láttam.Közelebb mentem,ő pedig levette a kapucniját.Ő az..Ez Max.Nem hittem szememnek.A könnyek már folytak arcomról.Közelebb jött,s az ölelésébe zárt.Csak annyit tudtam kinyögni,hogy "Miért?".Aztán a sokktól lehunytam szemeim,s se kép se hang.

2.rész

Újabb rész.Remélem bejön mindenkinek.Komikat kérnék. :) További szép napot,s jó olvasást! :))

Kedves naplóm!
Hasogat a fejem..Bizonyára a tegnapi ivástól..Szerencsére emlékszem..
Ami történt..Az számomra felfoghatatlan.Az a tény,hogy már képzelgek is..Mi történhetett velem?Jó,hogy a saját árnyékomtól nem félek.Komolyan nem tudom mi ütött belém.Felkeltem pihe puha ágyamból,s készülődni kezdtem.Telefonomért nyúltam ami a francia ágyam mellett lévő éjjeliszekrényen pihent.Megnéztem az időt.Fél kilenc,tök jó.Kikecmeregtem a szobámból,s a konyhába vettem az irányt.Ott láttam egy idegen férfit.Fogalmam sincs,hogy ő meg ki a fene.A pulton volt egy kés,s azért nyúltam.A kést felé fordítottam,s megszólítottam.
-Hé!Ki vagy te?-Kérdeztem..A kést még mindig felé fordítottam.Mikor megfordult...Hevesebben vert a szívem.A kést leejtettem a lábaim elé,s tátott szájjal néztem a fickóra.Már nem is olyan idegen..Hisz' ez az apám,aki akkor ment el mikor a barátom meghalt.Mi a fenét képzel magáról?Ott hagy a legnagyobb szarban,most pedig,hirtelen pár év múlva megjelenik?Gerinctelen féreg!
-Mit képzelsz magadról?He?Ott hagysz mikor Max meghal..Most meg hirtelen felbukkansz?Most azonnal találd meg azt a rohadt ajtót és húzzál a szemem elöl!-Kiabáltam teli torokból.
Megfordultam,s a szobámba rohantam.Magamra zártam az ajtót,s sírva a földre rogytam.Fogalmam sincs mit keres itt..De mikor elhagyott..A legnagyobb szükségem lett volna rá.Egy férfira aki észhez térít..Persze ezt Apa távozása után csak reméltem..Csak remélni mertem azt,hogy egyszer megjelenik az ajtóban.Egy éve pedig felhagytam evvel.Elegem van abból,hogy mindig én remélek..Miközben azt mutatom,hogy minden rendben,közbe a szívem darabokban.És ezen senki sem tud segíteni..Nincs lelkem..Nincs remény benne,megszűnt.
-Kicsim..Engedj be kérlek.Ne csinálj hülyeséget!-Apám érdes hangját halottam meg az ajtóm túloldaláról.
Sokáig nem szólaltam meg..Még egy ideig szólongatott,s akkor törtem ki.Kinyitottam az ajtót,s ordítottam.Mondhatni dühkitörésem volt.
-Mi jogon szólítsz engem lányodnak?Mi jogon?-Kérdeztem tőle fennhangon.-Te csak ne szólíts engem így!Megértetted?Egyáltalán miért vagy itt?Ennyi év után eszedbe jutott,hogy van egy lányod és egy fiad?Azt se tudod hol van.Csak,hogy tudd..Utállak!-Mondtam már-már ordibálva,s közben könnyeimmel küzködtem.
-Tudom,hogy hol van.Velem jött ide!-Mondta.Mi?Josh itt van?De..Mióta?És miért csak most jött vissza?
Josh Ausztriában dolgozik,kiköltözött..Felálltam,s bementem a fürdőbe.Eltüntettem a sírás nyomait,utána kimentem.Átöltöztem.Utána ki nyitottam az ajtómat. Josht láttam meg az ajtóm előtt kuporogni.Ahogy meghallott felkapta a fejét,s feltápászkodott.Én ott álltam a bátyám előtt,s meg sem bírtam szólalni.Annyi éven át lett volna szükségem a bátyámra,s apámra..Mégse voltak velem..Mikor előttem állt,ő csak nézett le rám,mivel legalább 10 centivel magasabb nálam.Karjait körém fonta,s úgy ölelt magához,szorosan.Nem kellett kétszer mondani,én is vissza öleltem.
***Pár órával később***
A bátyám a régi szobájában pihen,míg az apám ebédet főz.Mit egy igazi család nemde?Csak ez a kép néha nagy tévedés,mint a mi esetünkben is.Azt,hogy itt hagytak soha nem fogom megbocsájtani nekik,ahogyan édesanyám sem.Egyszerűen képtelen vagyok ezt elfelejteni.
 Kis idő elteltével úgy döntöttem sétálok egy kicsit.Az éjjeliszekrényemről felkaptam telefonomat,s megnéztem hány óra.20.Felálltam,s átöltöztem.Kimentem az előszobába,s felkaptam a gördeszkám.
-Elmentem,majd jövök.-S már kint is voltam az ajtón.
Elmentem a közeli parkba,ahol egy gördeszka pálya is található volt.Egyszerűen imádok gördeszkázni.Olyan felszabadító érzés..Ahogyan suhansz a deszkával.Egyszer csak egy alakot véltem felfedezni aki mögöttem jött.Megálltam.A szívem hevesen a torkomban dobogott.Mikor közelebb ért,felismertem.Ez ugyan az az alak akit tegnap láttam...Hogyan lehetséges ez?Ki a fene ez?És honnan tudta,hogy itt vagyok?Követett?De akkor tudja hol lakom..
Egyből elindultam..Felkaptam a deszkát,s most már sétáltam,úgy véltem ez gyorsabb megoldás.Pár perc múlva hátra pillantottam,s az alak eltűnt.Komolyan képzelődöm?Mi van velem?Megráztam a fejem és lassabban indultam tovább.Hát persze..Csak ami ezután következett..Képzelődtem ügye?
Az alak már a hátam mögött volt,s úgy ölelte át derekamat.Ahogyan megéreztem kezeit...Lefagytam.Gyengéden nyúlt hozzám,úgy mint régen Max..

1.rész "Ismeretlen férfi."

'Kedves naplóm!
2009.Október.5.
Mikor újból eszméletemnél voltam,csak azt éreztem,hogy mindenem fáj.Alig kaptam levegőt..Bizonyára a bordám..Megpróbáltam kinyitni szemeim.Először csak foltokat láttam,majd kezdett kitisztulni látásom.Amit hallottam az a folyamatos csipogás.Oldalra fordítottam fejem,s egy gép szerűséget véltem felfedezni,legalábbis valami olyasmit.Fejemet vissza tettem párnámra,s úgy gondolkodtam.Mi történhetett?Egyáltalán hol vagyok,és mióta aludhattam?Max?Hol van?Mi történt vele?Miért nincs velem?-Gondolatok ezrei voltak fejemben.Fogalmam sincs mit történt.Lábaimról levettem a takarót,s amit láttam megrémített.Bal lábam gipszben volt.Egészen a combom végéig.És ekkor betoppant egy fehér köpenyes,idős bácsi.
-Mrs.Kelly..-Nem hagytam,hogy befejezze ugyanis közbe szóltam.
-Kérem..Csak Hope.-Mondtam,s vissza hajtottam fejemet a párnára.
-Rendben.Szóval Hope.Sajnálattal kell közölnöm azt a megrázó hírt,hogy maga egy hónapig kómában volt.-Itt a papírjaira nézett.Sokkolt az amit mondott.Egyszerűen nem tudtam felfogni.
-Az aki a kocsit vezette,Max Tokin,a balesetben életét vesztette.-Fejezte be.'
Olvastam vissza a naplómat.Most 2012-at írunk..De én még mindig nem tudtam felfogni az a tényt,hogy Max nincs többé.Sokáig depressziós voltam,amiből Carly rángatott ki,meg persze édesanyám.Az érettségit sikeresen letettem,ennek ellenére is.Előfordult,hogy otthon,bezárkózva tanultam,mert egyszerűen kedvem,sem erőm nem volt bemenni az iskolába.
Pár óra múlva a szobámban ültem,s a Max-el közös fotóalbumunkat nézegettem..Szemem elé került egy olyan kép,amit megkönnyeztem.Éppen ekkor nyitott be Carly.
-Édesem.Tudom,hogy szereted a fotókat nézegetni kettőtökről..De ez már nincs rendjén.Egész nap otthon kuporogsz egyedül.Tudom,hogy nehéz.Elhiszem,de tudod,hogy én csak segíteni szeretnék.-Mondta,majd oda jött,s megölelt.Én,nyakának hajlatába rejtettem fejem,s úgy sírtam,megint.Tudom.Tudom,hogy ez nem helye.Eltelt már jó pár év..De akkor is annyira fáj..Még mindig.
-Drágám..Tudom.Tudom,hogy csak segíteni szeretnél..De ez nehéz nekem,te is jól tudod.De tudod mit?-Kérdeztem tőle,s mosolyogva töröltem le könnyel áztatott arcomat.-Ma elmegyünk bulizni.-Mondtam ki ünnepélyesen.Barátnőm csak bámult rám..Aztán felállt,s elkezdett ágyamon ugrálva énekelni.
-Baby,Megyünk bulizni..
Baby,Megyünk bulizni.
Ez a dal szar,
Nem tudom befejezni,
De megyünk bulizni..-A végét elkiáltotta én pedig sírtam a röhögéstől.Ahogy kornyikálni tud..Elképesztő..
Barátnőm még sokáig dúdolta a kitalált számot,s elkezdett táncolni a szekrényem felé.
Mindig is szerettem Carlyt.Mindig mosolyt tudott csalni az arcomra,ugyan akkor mindig észrevette ha valami nincs rendben.Már nem is tudom mit kezdenék nélküle.Elveszett lennék.Barátnőm kivett a szekrényemből egy comb középi érő fekete mini ruhát.Nagy szemekkel nézek rá.

-Ezt te komolyan gondolod?-Kérdeztem tőle össze ráncolt szemöldökkel.
-Halál komolyan,drágám.-Dobta oda a ruhát,úgy hogy a fejemen landolt.Nevetve leszedtem onnan a ruhát,s a fürdőbe mentem felpróbálni.Mikor kiléptem barátnőmön egy piros ruha ékeskedett.Amikor felém fordult tátva maradt a szája.
-Mi az ennyire rossz?-Kérdeztem aggodalommal a hangomban és megfordultam.
-Ez elképesztően áll.Minden pasi utánad fog fordulni!-Mondta még mindig hitetlenkedve.
-Öhm..Köszönöm.Te is jól nézel ki.-Mondtam mosolyogva.
-Köszi.-Mondta.





***Buliban***
Már elég sokat ittunk,s észrevettem néhány perccel ezelőtt,hogy egy férfi figyel.Fekete kapucnis volt.Fogalmam sincs de hirtelen félelem fogott el.Megkerestem Carlyt és mondtam neki,hogy haza megyek.
-De miért?Nem érzed jól magad?-Kérdezte aggódva..
-De.De csak elfáradtam.-Füllentettem neki mosolyogva.
-Hát rendben.Vigyázz magadra!-Mondta,s elment mellettem.
Felvettem a kabátomat,s kimentem a szórakozó helyről.Sétálva indultam el London sötét utcáin.Ilyenkor nagyon félelmetes ez a hely..Főleg ha egy buliban beképzelsz magadnak dolgokat.Hátra néztem..S megint láttam egy alakot.Lépteimet nagyobbra vettem,szinte futottam..Ekkor hallottam,hogy az az ember is gyorsabban lépdel mögöttem.Alig lehetett közöttünk 15 m.De pár pillanat múlva már mellettem volt.Fogalmam sincs,hogy lehet ilyen gyors valaki.Megragadta felkarom,s megállított.Beállt mögém,s kezeit derekam köré fonta,szorosan.Szaporán vettem a levegőt ami a futásnak volt köszönhető,illetve a félelem is közre játszott.Igen..Féltem.Ekkor lehelletét éreztem meg nyakam hajlatánál.Bele remegtem.Pont olyan illata volt a férfinak mint Maxnak.Mikor rászántam magam arra,hogy megforduljak..Mikor megfordultam nem volt ott senki..Csak képzelődtem?De hogy lehet ez?Valóságos volt..Megörültem?Mi történt?
Gyors léptekkel haza indultam.Mikor megérkeztem belezuhantam az ágyba,ruhástul,s feldúltan elaludtam.
Fogalmam sincs mi történt..Csak képzelődtem?Hogy lehet ez?Az egyik pillanatban egy csomó távolság van közöttünk a másikban pedig mellettem terem,megállíts,s egyszer csak eltűnik?Egyáltalán valóságos volt?-Ezer és megannyi gondolat volt a fejemben.Egyszerűen nem tudtam felfogni mi történt..

~Prologue.

Prologue.

2009.Szeptember.2 Hétfő
Kedves naplóm!
Ez az első naplóbejegyzésem.Eddig nem írtam.Hülyeségnek tartottam,de így belegondolva már nem is olyan hülyeség.Végül is,ha lesz egy lányom vagy fiam ő majd eltudja olvasni,nemde?Mindegy is.Ideje készülődni.Ma van a Gimiben az első nap.Mármint ebben a tanévben,mivel már végzős vagyok.Felkeltem ágyamból,s kikászálódtam a konyhába.Anyukámat még otthon találtam.
-Jó reggelt.-Mondtam,majd oda mentem hozzá,s mosolyogva nyomtam egy puszit arcára.
-Jó reggelt kincsem.-Mondta.-Hogy vagy ma reggel?-Kérdezi.
-Köszönöm,én remekül.-Mosolyogtam.-Na és te?Mikor indulsz dolgozni?-Kérdeztem miközben csináltam magamnak egy kávét,két cukorral,úgy ahogyan szeretem.
-Mindjárt,csak megiszom a kávémat.-Fordult felém.Még egy utolsót kortyolt kávéjába,s betette a mosogatógépbe.
-Vigyázz magadra,kincsem.-Jött oda és készségesen megölelt.
-Szia.-Szólaltam meg.Beleittam a még gőzölgő kávémba,majd úgy tettem ahogyan Anyám is,betettem azt a mosogató gépbe.Elindultam szobám felé,ami lila színben pompázott.Imádom a lila színt..Úgy ahogyan a feketét is.Mikor beértem szobámba,beágyaztam és nekifogtam a készülődésnek..
Zuhanyzás,sminkelés,fogmosás..Csak  a szokásos reggeli mizéria. Ezekkel a dolgokkal általában hamar megvagyok..Nem vagyok egy olyan lány,aki imád vásárolni,illetve órákig a fürdőben ülni,sminkelni magát.Utálom az ilyen lányokat..Néhány persze,a suliban is van,hogyne lenne?Akik azért utálnak mert a suli legmenőbb fiúja jár velem,már fél éve.Úgy ám.És imádjuk egymást.A neve Max..Max Tokin.
Még nem történt közöttünk több csókjelenetnél..Mindegy.Csengettek.
Ki mentem a szobámból,már felöltözve,s kis sminkelve.Az ajtó előtti egész alakos tükörben végig néztem magamon,s elismerően,büszkén pillantott vissza arcképen.Nem mintha beképzelt lennék,erről szó sincs.
Kinyitottam az ajtót,s Maxet pillantottam meg.Egyből nyakába ugrottam.
-Szia.-Suttogta fülembe.Elengedtük egymást,s ő megcsókolt.Még mindig nem tudom,hogy hogyan tud így megcsókolni.Egyszerűen mikor megcsókol forog velem a világ,s minden megszűnik körülöttem.Miután elengedtük egymást.Beinvitáltam.Megkínáltam kávéval de mivel nem kért elindultunk.Kinyitotta a kocsija ajtaját,s beültem.Majd ő is követte példámat,mivel gyors léptekkel haladt át a kocsi másik felére.Miután beült elindította kocsija motorját,s már indultunk is végig a fekete aszfalton.Pár pillanat múlva megálltunk a piros lámpánál,s ő felém fordult mosolyogva.
-Mit szólnál ahhoz,hogyha ma,meglátogatnánk a szüleimet?-Kérdezte.Kikerekedett szemekkel néztem rá.
-Mi?-Bukott ki belőlem ez a kérdés.
-Arra gondoltam,hogy ideje lenne ha megismernéd a szüleimet,illetve a húgomat Carlyt.Sokat meséltem már rólad,nekik.És nagyon kíváncsiak rád.-Még jobban kikerekedtek a szemeim.
-Aha..Értem.De..-Kezdtem volna a kifogásokat.De ő mintha a fejembe látna..
-Nincs semmi de.Nincs olyan,hogy nem fognak szeretni.Hidd el nekem,hogy már abból imádnak amiket már tudnak rólad.Sőt.Apukám nagyon szeretne már látni úgy,ahogyan Anyukám is.A Húgom,meg..Mindig is szeretett volna egy "nővért".Ki fogsz velük jönni ne aggódj.-Mondta nyugtatóan.Én csak rá mosolyogtam,s ezt ő is viszonozta.Ezután már csendben tartottunk a Gimnázium felé.Mikor megérkeztünk a diákok nyüzsögtek,s sugdolóztak amint beléptünk a Nagy épület ajtaján.
 Ezen a napon csak arról papoltak nekünk,hogy mire kell számítanunk ebben a tanévben,illetve utolsó tanévben.Beszéltek a szóbeliről,illetve az érettségiről is.Unalmas volt,nagyon.Egész nap Max-elvoltam.Sajnos a barátnőm ma nem jött suliba így végig untam a napot..Annet már ovis korom óta ismerem.Mindig is legjobb barátnők voltunk.Mindig ott voltunk egymásnak.
 Miután véget ért az első nap,hozzánk tartottunk.Össze szedni néhány ruhát meg ilyenek.
 Ne sokkal később már a kocsiban ültünk. Max már 19 éves.Én meg csak 17..
-És..Miket meséltél rólam a szüleidnek?-kérdeztem egy kicsit félve,s felé fordulva.
-Semmi különöset.-Mondta mosolyogva,bár nem nézett felém,de láttam,hogy ajkait óvatos mosolyra húzza.
És ekkor felém fordult.Evvel csinált bajt..Annyit vettem észre,csak,hogy egy kamion a mi sávunkban jön,velünk szemben.Aztán sötétséget.Minden elcsendesült,s elaludtam.

Novella1#

Sziasztok!Úgy döntöttem,hogy amíg el nem kezdek egy új történetet Novellákkal jövök.Mivel sokan azt kértétek,ne fejezzem be.Kommentbe várom a véleményeket,hogy írjak még nektek vagy ne. :)

Novella#1


Jessica White.

A szüleim 15 éves koromban elhunytak.Árva voltam mostanáig.Egy Amerikai árvaházban éltem a többi gyerekkel együtt.Nehéz életem volt..De végre kiszabadultam a 'börtönből'.Igen számomra minden ott töltött perc,óra,nap,év maga volt a pokol.
Előfordult olyan,hogy a nővérek megütöttek,bezártak ok nélkül.
Sok csecsemő meg is halt,persze a hatóság tudta nélkül.A gyerekek betegségekbe haltak bele.Télen nem fűtöttek mert nem volt rá pénz.Ma az ágyamban keltem.
Igen,az albérletemben.Ma megyek a munka helyemre ami jelenleg egy Bár.Lehet elítéltek ha azt mondom,hogy táncolok,de nincs más pénz forrásom..
Még pedig kell a pénz..
 Felkeltem,s megmosakodtam és elvégeztem a reggeli szokásos tehendőimet.Mint például a fürdés és fogmosás.
 Miután készen lettem felvettem egy fekete comb középig érő koktél ruhát,és a bőr dzsekimet.
Elindultam a Bár felé,s közben gondolataimba merültem. 15 évesen volt egy barátom..A neve Luke volt.Nagyon szerettük egymást,csak neki ott volt a suli nekem pedig akkor haltak meg a szüleim..Mégis mit kellett volna tennie?Egy összetört szívű lány mellett maradnia csupán 17 évesen?Nem hinném.Neki is olyan nehéz volt mint nekem.Csak éppen az ő szülei válófélben voltak.Nem tudom mi lehet vele,gondol-e rám néha..Fogalmam sincs.De őszintén ez csak álom,hisz' úgy emlékezhet rám mint egy hisztis libára.Közben megérkeztem.

***Pár óra múlva,műszak kezdete***
Már benyomtam egy-két felest az ellazulás kedvéért.Felmentem a rúdhoz,s elkezdtem táncolni.
Érdekes,mert mikor táncolok megszűnik körülöttem mindenki.
A gondjaim elszállnak.Ez azért érdekes mert más embernek egy
 a 'gyógyszer' az alvás,az álmok.Nekem nem.
A tánc az elmondhatatlan.Olyankor ellazulok,s úgy érzem boldog vagyok.
 Le megyek a kisebb emelkedőről,s lent,a többi
 bulizók közé megyek,s mozgatom a csípőm. Két erős,izmos kezet éreztem csípőmön,összefonva.Finoman fogott,s közben mozgatta csípőmet ütemesen.Két kezét már derekamra fogta,s úgy fordított meg,úgy,hogy vele szemben legyek.
 Letaglóztam..Egyszerűen nem hittem a saját szememnek. Luke állt előttem..Ő is tágra nyílt szemekkel nézett rám.Egyszer csak,hirtelen elkapta a csuklóm,s elkezdett a kijárat felé húzni.Mikor kiértünk az utcára,szorosan a mellhasára vont.
-Jess.-Suttogta fülembe.
-Luke..Hogy kerülsz ide?-Kérdezte még mindig sokkolva.
-Elköltöztünk.-Mondta,majd elengedett.
-El sem hiszem,hogy újra látlak.-Mondtam fülig érő mosollyal.
-Én,sem.Annyira hiányoztál.Nem telt el úgy nap,hogy ne gondoltam volna rád..-Mondta.Közeledett hozzám.Pár pillanat múlva ajkainkat csak pár centi választotta el.Aztán ajkait az enyémre nyomta.Lassan de mégis szenvedélyesen csókolt.És onnantól tudtam,hogy ő a Nagy ő.Ahogyan azt is,hogy nagyon szeretem.

Írói utószó,köszönet! :)

Sziasztok!
Ennek a történetnek vége szakadt Bell halálával.
Egy olvasó említette,hogy neki nem teljes a történet.Viszont nekem így teljes.
  Ahogyan ígértem leírom miként jutott eszembe ez a történet.Milyen zenéket hallgattam az írása közben illetve ki segített nekem.De először kezdjük a köszönet nyilvánítással. :)
Szeretném azt megköszönni,hogy mellettem álltatok mikor rossz kedvem volt,vagy mikor megvádoltak azzal,hogy másolom a blogot.Ti tartottátok bennem a lelket.Csak is ti.Az olvasóim.A commentekkel.El nem tudjátok képzelni mennyit jelentett az,hogy érdekel titeket.Az,hogy pipáltatok..Akár egyetlen egy comment is bearanyozta egy napomat.Minden nap néztem azt,hogy hányan nézték meg az oldalt..Egyszerűen az,hogy most a végére értem/értünk..Ez hihetetlen.És akármilyen nagyképűnek fogtok most tartani de büszke vagyok magamra.Büszke vagyok arra,hogy ezt végig tudtam csinálni.Arra,hogy ennyien olvastátok ezt a storyt.Ott vannak a commentek..Amik nagyon sok erőt adtak..

Mindet nagyon köszönöm! :)
És akkor most a zenék.. :)

1-Near You
Ez a szám nagyon közel áll a szívemhez.. :) Kedvenc.Legtöbbször mikor blogot írtam ezt hallgattam.
2-  3 Doors Down- When You're  Young
3- Alex Band-Only One
Ezt is többször hallgatta. :)
4- Alexandra Bruke-The Silence
5-Austin Mahone-What About Love
6-Cut-Plumb
7-Daniella BradBery-Never Like This
8-Demi Lovato-Skyscraper
9-Evanescence-My Immortal
10-Evanescence-EveryBody's Fool
11-Evanescence-Hello
12-River Flows In You-Yiurma (Guitar)
Ezt a számot főleg a szomorúbb részeknél.
Például mikor Bell kórházba került. :)
13-David Guett-She Wolf
14-The Fray-Never Say
15-One Direction-They Don't Know About Us
16-Three Days Grace-Riot
17-Three Days Grace-The High Road
Nos,ezek a zenék lennének,amiket blog írás közben hallgattam többnyire. :)
Blog ötlete.
Nos.A blog ötlete egy álomból született.Az álmomban is egy lányt öletek meg..Ugyan így.Csak ki kellett dolgoznom.Egyik kedves barátnőm mondta,hogy kezdjek blogot,mivel neki ezt az álmot elmeséltem.Először hülyének néztem,hogy ebből blog?Bolond vagy te?Eleve nem tudok két rendes mondatot össze rakni.-Mondtam neki én.Erre kinevetett.2 Hétig gondolkoztam azon,hogy el-e kezdjem.Végül elkezdtem. :)
Igazából a blog második részénél abba akartam hagyni mivel úgy éreztem,hogy ezt nem tudom megcsinálni..És csodák-csodájára mégis..Nekem pont ezért nagy dolog ez a történet..Többször a történetben a Facebookos barátnőm segített.Ő is 'író' mint én..Szabinának hívják..És nagyon köszönöm neki a támogatást,a segítséget és azt,hogy mindig meghallgatott és segített. :)
Ezzel szeretnék tőletek búcsúzni..Remélem mindenkinek tetszett ez a kis történet..Lehet nyáron új történetet kezdek..Majd meglátjuk.De addig is elköszönök tőletek..Még egyszer köszönöm mindent és Sziasztok! :)

2.évad 5.rész -Vége-

Sziasztok!Elérkeztünk ide is..El sem hiszem,hogy eddig eljutottam.Hogy sikerült úgy befejeznem ahogyan akartam...Hogy ennyien kíváncsiak voltatok a történetre..Eszméletlen..Nagy köszönettel tartozom..Több mint 10.000 oldal megtekintő.Olyan olvasók akikkel barátságban vagyok..Mármint ők írtak rám,hogy tetszik a blogom..Nagyon köszönöm!Nagyszerűek vagytok!Xxx.

2.évad 5.rész


***Bell szemszöge***

Hajamnál fogva felrángatott a földről..Kifelé kezdett el húzni.
-Tudok egyedül is járni.-Ütögettem mellhasát.

Megütöttem az a kezét,mivel hajamat szorongatta így elengedte azt.Neki mentem.Üvöltöttem vele közben mellhasát ütögettem ököllel.
-Mit képzelsz mi?Mit ártottam én neked?Nektek?Mi a fasz közöd van hozzám mi?-Üvöltöztem vele.Pár pillanat múlva Mark kapcsolt,s lefogott.Max fölém magasodott,s pofán vágott.
-Jól van.Akkor most elmagyarázom.-Nevetett.-Mark!Bilincseld meg a kezét!-Ahogy mondta úgy tett.
-Drágám.Akármilyen hihetetlen de apád nem egy ártatlan ember volt.De bizonyára erre már rájöhettél.Embereket ölt.Drogot árult.
És tudod picinyem..Ez mind rád száll,minden mocskos kis ügye.Ha megölünk akkor miénk a zsé'.Érted kicsikém?-Kérdezte.Pisztolyát állam alá tette,s úgy emelte meg a fejem.Legszívesebben megölném.
-Mi az anyádért kell ráncigálni?Nem tanítottak meg jó modorra?Essünk már túl rajta!Öljél meg itt és most,s mindenkinek jobb lesz!Nem egyszerűbb?-Nevettem fel.Ekkor elengedett,
s Mark kezei közé fogott.A derekamat fogta közre két izmos kezével.Ekkor körül néztem.Egy elhagyatott faházban voltam.A hely egyáltalán nem volt ismerős.Nagy ablakok voltak,miknek redőnyük le volt húzva.
Csak a kis lámpa adott fényt a helységnek.Ha a kezem nem lett volna bilincsben az biztos,hogy Markot pofon verem.Mit fogdos?
-Esküszöm ha nem lenne bilincs a kezemen már régen pofán vertelek volna!-Sziszegtem Marknak.
-Oh,Bébi de harciasak vagyunk.-Suttogta a fülembe.Jobb kezét combomhoz csúsztatta,s belső felét kezdte el simogatni.Ledermedtem.Max röhögve ki ment a szobából.
-Cica.Jobb ha befogod az a szép kis szádat!-Motyogta fülembe.
-Miért mi lesz?Tán addig dugsz míg el nem ájulok?Hát rajta.Pont leszarom mit csinálsz,s mit nem.-Sziszegtem.
-Ahogy óhajtja Mis. Edwars.-Mondta.Ki nyitotta a bilincsemet,s a falnak lökött.Erőszakosan.Lapockáim neki csapódtak,fájtak,rettentően.
-Fejezd be!-Kiáltottam rá.Úgy tett ahogyan kértem.Meglepetésemre.Rám tette a bilincset,s kifelé kezdett el tolni.Sötét volt.Semmit sem lehetett látni.Korom sötét.Felnéztem az égre,s a hold világított.Legszívesebben csak a holdat néztem volna,de Mark suttogása 'felébresztett' az álmodozásból.
-Már csak utolsó perceid vannak hátra bébi.-Sziszegte fülembe,úgy hogy Max ne hallja.Sóhajtottam egyet.Még mentünk,míg egy rét szerűségre nem értünk,ahogyan azt láthattam a sötétben.
-Térdelj le!-Mondta Max.Úgy tettem ahogyan kért.Letérdeltem.Térdeim alatt beton volt..Nem úgy volt,hogy erdőben vagyunk?-Tűnődtem el magamban.
-Utolsó kívánság,apró lány?-Apró lány?Jézusom...Ő volt az..Ő volt az aki kis koromban megmentett apámtól..Attól,hogy agyon verjen...
-T-te vagy az.Te mentettél meg apámtól.-Kidülledt szemekkel nézett rám.
-Miről beszél?-Mark a hátam mögött állt,szorosan a hátamnál volt a térde.Feltételezem,hogy értetlen fejet vághatott.
-Igen,én voltam az.-Mondta egyszerűen.Szívem hevesen vert,s nem sok kellett ahhoz,hogy sírjak.
-Miért akarsz megölni egyáltalán?Apám mocskos pénze amúgy se kell.Ha nem te teszed meg megtettem volna én.De miért?-Kérdeztem.Nem válaszolt.Pár perc múlva újra kérdezett.
-Kívánság?-Kérdezte,s a fegyvert kibiztosította.
-Hagyjátok békén a barátaimat,családomat valamint ott lehessenek a temetésemen.-Mondtam kifejezéstelen arccal.Max alig láthatóan bólintott,
s meghúzta a ravaszt.A fegyver elgörbült..Halottam még szó foszlányokat de nem tudtam felfogni.








A fegyver elgörbült,számomra ez a vég.
Rám simuló csendben
még látom árnyadat
elmosódva, a
semmibe hullva.
Képzelet képeket vetít rád az álom,
Tűnő árnyalak,Nincs már.
Szemem lecsukódik,s nem nyílik ki soha..
Vége a szenvedésnek.
Megnyugvást találok,s alszok örökké.

2.évad 4.rész 'Meg fogok halni?-Bell Edwars.'

2.évad 4.rész

***Bell szemszöge***

Egy sötét,koszos helyen ébredtem.A fejem sajgott,s émelyegtem.
Éreztétek már úgy,hogy nem tart semmi sem életben?Hogy nem félsz a haláltól,csak megnyugvást szeretnél?Hogy azt akarod,hogy tested élettelenül hulljon a földre?Nos..Ezek vannak most bennem..Egyszerűen már nincs miért élnem..Vajon ez volt a sorsom?Ezeket mind-mind nekem szánta a sors?De miért?Hisz' nem ártottam senkinek,s semminek sem.Talán ezt érdemlem/érdemeltem?:-Kérdések sokasága járt a fejemben.Közben körül néztem.amennyit láttam a sötétben az egy matrac volt.Egy pince szerűségben lehettem.Nem értem miért,hisz' úgy se szögnék meg..De ők ezt nem tudhatták,természetesen.Gondolataimból az ajtó hirtelen nyitódása zökkentett ki.A hirtelen fény zavarta szememet,így a szemem elé tettem a kezem.Nem tudtam megállapítani ki az,mivel becsukta az egyetlen fény forrást ami az ajtó mögüli szivárgó fény volt.Pár pillanat alatt az illető a matrac mellett termett.Én pedig auntomatikusan a matrac belső sarkához húzódtam. Lábaimat felhúztam,s két kezemmel fogtam át térdeim.
-Szia.-Szólalt meg.Mark.Mark az.Nem válaszoltam.Ő leült velem szembe török ülésbe.Pár percig csak csendben ültünk egymással szemben,s bámult rám.Éreztem égető tekintetét.Felnéztem rá és feltettem egy cinikus kérdést.-
-Mikor szándékoztok véget vetni egy ártatlan lány életének?-Kérdeztem gúnyos mosollyal arcomon.Épp megszólalni készült de én nem hagytam,belevágtam még mielőtt elkezdte volna.
-Várj!Ne is mond meg!Hisz' minek is?Így is úgyis véget vetettem volna az életemnek.-Rá néztem.Arc vonalait láttam csak,de ismertem annyira,hogy tudjam szemei kikerekedtek és hitetlenkedve bámulta arcomat.
-Igen jól hallottad!Így nem nekem kell,ezt illene megköszönni nemde?-Nevettem fel.Nem szólalt meg.Hitetlenkedett.Ismertem már annyira,hogy tudjam,meglepte az amit az imént mondtam.
-Sőt tedd meg most,mire vársz még?!-Álltam fel..-Ládaláb hamarabb vége lesz ennek a hülyeségnek!-Mondtam még mindig mosolyogva.Nem mondott semmit.Valószínű sokkolta az amit mondtam.
-Most mond meg!Komolyan.Mit tennél ha ilyen helyzetbe kerülnél?Meg bírnád azt csinálni,hogy a szerelmedtől úgy válj el,hogy nem is tudja miért?!Tudod ez mennyire..-Nem tudtam befejezni mivel a falnak nyomott.Mellhasát az enyémhez nyomta.Szorított.Szinte eltörni készült a csuklóm amit fejem felett fogott közre.Egy pillanat alatt ajkait az enyémhez préselte.Erőszakosan nyomott a falhoz.Csókjára nem válaszoltam.Megharapta alsó ajkamat,ezért muszáj volt kinyitnom a számat résnyire.Nem is kellett több.Nyelve már a számban volt.Ágyékát enyémhez nyomta,s torkom mélyéből kikívánkozott egy nyögés.Felemeltem kezeim,amik eddig testem mellett lógott,s avval próbáltam eltolni.Nem sok sikerrel.Nyelve az én nyelvemet hívta táncra.Ellenkeztem ahogy csak tudtam.Ekkor már a könnyeim patakokban folytak.

***Mark szemszöge***

Mikor megéreztem ajkaimon sós könnyeit egyből elengedtem.A sötétben bámultam rá.Ez ment percekig.Aztán megpofozott.Izmaim megfeszültek.Ideges lettem,így inkább kimentem.Leültem a fotelbe,s gondolkozni kezdtem.Amikor azokat a mondatokat mondta,hogy "Mikor szándékoztok véget vetni egy ártatlan lány életének?" Vagy amikor ezt mondta "Várj!Ne is mond meg!Hisz' minek is?Így is úgyis véget vetettem volna az életemnek." Teljesen sokkolt..Nem tudom mit gondoljak.S mikor megkérdezte én mit tennék akkor nem bírtam tovább,s megcsókoltam,persze az egy másik kérdés,hogy ő nem viszonozta.-Gondolataimat Max zavarta meg.
-Szia Mark.-Köszönt.Én csak bicentettem.
-Hogy ment?-Kérdezte.
-Nem mondtam neki semmit.-Elmeséltem neki i volt,s ő nem szólt semmit.Egész egyszerűen a pince felé vette az irányt,s berontott.

***Bell szemszöge***

Miután Mark ki ment álomba sírtam magam.
 Arra keltem,hogy valaki órdíbál.
-Állj fel!-Kiabál. Max az.Nem tettem meg amit kért.Ide jött a matrachoz,s pisztolyt nyomott a halántékomhoz.
-Szóval nem bánnád ha megölnélek itt és most?Nos,legyen.-A fülemhez hajolva beszélt.Szent szar!Meg fog ölni?

2.évad 3.rész -'Ennyi volt?'-

Sziasztok!Nos..Nagyon a vége felé járunk.Annyit kérnék,hogy aki olvassa/olvasta a történetet kommenteljen ide..Sokat jelentene..Előre is köszönöm! :)) Remélem tetszett... :)

2.évad 3.rész-'Ennyi volt?'-


Kiléptem a szobám ajtaján,s sötétség fogadott..Ki osontam az elő szobába és felvettem a kabátom és cipőm.Miután fel vettem vissza néztem még egyszer..Tudtam mi következik.Tudtam azt,hogy nem jutok vissza ide soha többé..Hogy miért nem köszöntem el csak egy levélben?Ez egyszerű.Azért mert akkor nem tudtam volna ezt a nehéz döntést meghozni.Marasztaltak volna.Hisz ki ne marasztalt volna?Főleg Dani vagy Erik..Nos igen.Szeretem őket..De az elmúlt pár hónapban szinte tudtam,éreztem,hogy ezt a döntést meg kell hoznom..Hogy miért nem én tettem meg?Ez is egyszerű...Meg akartam azt tudni,hogy ki akar ártani nekem.Szembesülni akarok azzal,hogy ki az..Ki az aki megkeserítette szinte az egész életemet.Ki az aki meg akar ölni.Ki az aki meg is fogja tenni.-Miközben ezeken gondolkoztam oda értem a Park legeldugottabb részéhez.Igen ám.Sötét volt.Igazából nem féltek.Nem félek,hogy mi következik.Mondhatni bele nyugodtam már.Úgyis meghal egyszer az ember..

Ott álltam.Körbe néztem.Ahogy említettem sötét volt de egy alakod véltem felfedezni.Nem is.Inkább kettőt.Felém közeledtek.Magamon a kabátot összébb húztam.Hideg van..A két alak egyre csak közeledett,s végül megálltak előttem.Az arcukat nem láttam.A magasabb nagyon ismerős volt...Ő közelebb lépett és megragadta a könyököm,s rángatni kezdett.
-Már bocs de tudok járni.-Húztam ki a kezem mancsai közül,s előre mentem.Egy fekete terep járónál álltam meg.Az alacsonyabb a hátam mögött volt és egy rongyot nyomott a számhoz és orromhoz.Nem vettem levegőt....
-Cica vegyél kurva gyorsan levegőt vagy itt lőlek agyon!-Suttogta fülembe.Még is mit képzel azt hiszi megijedek.Hát tegye meg.Nekem már úgyis mindegy.Eltoltam a kezét és hátra fordultam..S ekkor egy nagyon ismerős arc nézett vissza rám.De hisz ez Max..Nos.Max Apám egyik haverja volt.Vagy hát nem is tudom.A lényeg,hogy 'jóba' voltak.Régen.Nagyon régen.
-Max.Örülök,hogy újra látlak.-És ekkor a másik srácra néztem aki az arcomat fürkészte.Mark volt az.Ki más?-Ohh,Szia Mark?Szóval melyikőtök fog megölni?-Kérdeztem vigyorogva.Mindezzel az volt a célom,hogy össze zavarjam őket.Kikerekedett szemekkel nézték a vigyorgó képemet.
-Neked mi bajod van?-Kérdezte Max.
-Hmmm.Soroljam?-Kérdeztem,s a vigyor a képemről letöröltem.
És ekkor Mark felé kezdtem el sétálni.
-Azt hitted nem jövök rá mi?Olyan féleszű vagy.-Már előtte álltam és a kabátját szorongattam.
-Tudod az dühít a legjobban,hogy hülyének néztél!Tudod mióta tudtam azt,hogy meg fogok halni?És tudod miért nem tettem meg?Azért,hogy ezt megtehessem.-Néztem szemeibe,s beletérdeltem abba a szervébe amit inkább nem mondok el.A fájdalomtól ő össze görnyedt.Max hátrafogta két kezemet és a rongyot ismételten  számhoz tette.
-Lélegezz.-Suttogta.Nem is kellett több.Mélyen vettem a levegőt és a szer hatására ami a rongyon volt elájultam.

***Erik szemszöge***

Reggel Bell nélkül ébredtem.Nem értem mi történhetett vele..Tegnap is szó nélkül elment suliba..Kiszálltam az ágyból,s egyből a régi szobájába vettem az irányt.Bekopogtam.Semmi válasz...Benyitottam és nagy meglepetésemre csak a bevetett ágy és egy lap várt.Oda siettem,s leültem,majd a lapot a kezembe fogtam.Olvasni kezdtem.

''Kedves Erik,Dani,Ash és Adam.

 Dani.Mindent köszönök.Hogy mellettem voltál mikor senki sem.Hogy segítettél jóban rosszban.Mindig itt voltál nekem és ezt nagyon köszönöm.Azt,hogy nem lehetek veletek azt sajnálom.De egyet ígérjetek meg nekem mind a négyen.Nem bánkódtok amiatt,hogy én egy jobb helyre kerülök.Igen,így van.Már a megerőszakolásom után tudtam,hogy hamar eljön ez a pillanat.Éreztem,hogy nem olyan vagyok mint voltam.Aztán itt volt a baleset..
 Erik mindig mellettem álltál..Segítettél és tudom,hogy nehezedre fog esni,de felejts el..Szeretlek.Tiszta szívemből.Egyet jegyezz meg,kérlek..Attól még,hogy fizikailag nem fogsz érezni mindig itt leszek.És nem csak neked hanem Daninak és Ashnak is.A szívetekben.Föntről foglak titeket figyelni,s vigyázni rátok.Szeretném azt,ha most az egyszer nem rám gondolnátok,hanem magatokra.Nekem ott jobb helyem lesz.
 Ash.Téged nem rég ismerlek úgy igazából.De tudom,hogy Danit boldoggá fogod tenni.Vigyázz vele mert szeszélyes de ugyanakkor nagyon jó szívű és kedves.
 Adam.Nos volt egy 'balhénk' de tudom,hogy nem gondoltad komolyan.Tudd,hogy téged is nagyon szeretlek.Tudom azt,hogy jó lelkű fiú vagy és azt kívánom minél előbb találj egy hozzád illő lányt.
S még egy utolsót kérnék.Ne itassátok az egereket feleslegesen.Mindig itt leszek nektek.A szívetekben,s ennél fontosabb dolog nincs is.
 Sok,sok szeretettel Bell.'
Csak olvastam,s olvastam.Egyszerűen nem tudtam felfogni azt amit írt...Hol lehet?S mi az,hogy nem lehet velünk csak lélekben?Ez hogy lehet?-Kérdések sokasága volt bennem..A szememet már szúrták a könnyek.Kimentem a konyhába és mindannyian ott voltak.
-Szia haver.-Jött oda először Ash.Nem figyeltem rá.Levágódtam egy bár székre és a levelet figyeltem.
-Mi a baj?-Kérdezte.Nem láttam az arcát de tudtam,hogy megijedt.Fel néztem rá.És oda adtam neki a levelet.
-Mi ez?-Kérdezte.
-Csak olvasd.-Néztem rá,s egy könny csepp gurult le arcomról.Dani Ash mellé állt,s együtt olvasták a levelet.Mikor a végére értek Dani már zokogott.Ash is leült egy székre és hitetlenül bámulta a levelet.Oda adta a levelet Adamnek,s ő is elolvasta.Mind a négyünk fejében voltak kérdések.De csak egy ami a legfontosabb volt... Miért?Miért tette ezt?
Már az én életemnek sincs értelme..Nélküle mindent elvesztettem..Meghalt..Nincs többé.És az fáj a legjobban,hogy nem tudom Miért..

2.évad 2.rész-'Most mi lesz?Elmenjek vagy ne?Elmondjam valakinek is?'-

Sziasztok!Itt a kövi rész.Remélem tetszett.Tudom,hogy sokáig nem volt rész éppen ezért kárpótlásul holnap is lesz egy.Előre bocsánatot kérek a helyes írási hibáimért.Sok KOMIT! :)) Xxxx.

2.évad 2.rész

**Pár nappal később**

Reggel Erik és az én szobámban keltem.Pár napja vissza kaptam az emlékeimet.Igazából először kiborultam.De ki nem borulna ki?Pár nappal ezelőtt az se tudtam ki vagyok most pedig egyik napról a másikra visszajöttek az emlékeim..Erik megértő volt,bár nem értem,hogy bízhat meg ennyire Markban..Dani a napokban vissza utazott,ahogy megtudta mi történt.Nagyon aggódott értem,és meghallgatott..Jó volt újra a Barátnőmnek kibeszélni a gondjaimat.Idő közben megtudtam,hogy Dani és Ash egy párt alkotnak..Eddig ezt titkolták,mivel Dani úgy érezte neheztelnék rá e miatt.De ha őt boldognak látom akkor nem fogok bele szólni.És Adam..Vele is minden rendben.Meg beszéltük vele a dolgot...
Suliba is mennék már.Ezért úgy döntöttem ideje lenne menni.Kikeltem a pihe-puha ágyból,s a fürdőbe vettem az irányt.Levettem a pizsamámat és beálltam a zuhany alá.A forró víz csípte,égette a bőröm de ahogy máskor sem,most sem érdekelt.Igazából azon kezdtem el gondolkodni,hogy még meddig élhetek.Hogy van-e értelme élni.Itt van Erik..De ő hamar elfelejtene..Mit tehetnék?Előbb utóbb úgy is vége ennek az egésznek.Ügye bár mikor kicsi gyerek vagy alig várod,hogy felnőj.
Viszont mikor itt állsz majdnem 19 évesen...És már belefáradtál..Nos az egy nagyon szar helyzet..Mikor már úgy éreztem elég volt a reggeli fürdésből kiszálltam a zuhanyzó kabimból,
megtörülköztem,s magam köré fogtam,majd kiléptem.Erik még mindig az ágyon feküdt.A szekrényhez léptem és felöltöztem.Kimentem a konyhába,s csináltam magamnak kávét.Mikor kész lett,tettem bele cukrot és leültem az asztalhoz.Éppen bele készültem kortyolni mikor a zsebemben a telefonom rezegni kezdett.SMS-em jött.
Néztem meg.Ismeretlen számról.Megnyitottam az üzenetet és olvasni kezdtem.Mikor a végére értem meghűlt bennem a vér.
*Ma éjfélkor a Park elhagyatott részénél várlak.Ha nem leszel ott a barátodnak esik baja.*-Ez állt az üzenetben.Mi az,hogy Eriknek baja fog esni?-Sok kérdés volt a fejemben.De egyet biztosan tudtam.El fogok menni a Parkba..Nem hagyhatom,hogy valakinek bármi baja essék miattam.Nem lehetek önző.Ekkor Ash félmeztelenül jelent meg a konyhában. Ash mit keres itt egyáltalán?
-Szia.-Köszönt,s megvakarta a tarkóját.A szekrényhez ment és kivett két bögrét és megtöltötte kávéval.
Igazából nem is nagyon figyeltem rá..Bele merültem a gondolataimba..
-Szia.-Köszönt megint kicsit elnyújtva,s közben előttem állt meg.
-Szia.-Suttogtam.
-Mi baj van?-Kérdezte aggodalmasan.
-Ááá,semmi csak elkalandoztam.De már indulnom kéne.-Mondtam a telefonomra pillantva.Felálltam,de ő megfogta a csuklómat és magához rántott.
-Ismerlek már annyira,hogy tudjam nagyon nincs rendben valami veled.-Nézett rám.Hosszan egymás szemeibe néztünk.Eltoltam magamtól és kisiettem a házból.Nem tudhatja meg,hogy hova kell mennem..Ahogy mindig Mark jött reggel értem.A kapuhoz sétáltam és kinyitottam.Mark a kocsijának dőlve várt rám.Oda baktattam hozzá,s nyomtak két puszit az arcára.Bizonyára észre vehette a kétségbe esett
arcomat,mert megölelt.Utána elengedett és az arcomat kémlelte.
-Mi baj?-Kérdezte.
-Semmi.-Mondtam egy erőltetett mosoly kíséretében.Mark félre állt és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.Beült ő is és elindultunk.
-Hogy vagy?-Kérdezte felé fordulva.
-Én jól de ha rám figyelsz és nem az útra akkor már nem leszünk jól.-Dünnyögtem és kinéztem az ablakon.
Ezután már nem szóltunk egymáshoz.Mikor megérkeztünk,rögtön kiszálltam meg se várva Markot.Első óra Történelem utána Irodalom,és Tesi.Tök jó mondhatom.És utána még egy Kémia is.
***Suli után***
Igazából a suli hamar elment az én bánatomra..Nem tudom mit kellene tennem..Elmenni a találkozóra?Vagy rettegni,hogy Eriknek vagy akár a barátaimnak baja esik?Nem lehetek önző..-Ezeken gondolkoztam miközben haza felé sétáltam,mivel nem engedtem Marknak,hogy haza vigyen.
 De most komolyan?Mi a fenéért kellek én annak az embernek aki  még a telefon számomat is tudja?!Mit ártottam neki egyáltalán.Még azért is elfogok menni.Mit képzel ez magáról?Komolyan csak az ágyamra vágyom..Talán ez csak egy rossz álom..Nos,az ember nagyon sokszor hiszi azt,hogyha valami rossz történik vele akkor ez csak egy 'rossz álom'.Ám mikor rádöbbensz,hogy nem az..És,hogy az élet..Hát,hogy is mondjam.Nehéz...Nagyon nehéz..De persze ha gyerek vagy azt várod,hogy elmenj a szüleidtől.Hogy ne szóljanak bele abba amit csinálsz..Igen ám..De ez nem ilyen egyszerű.Kicsi korodban mindent eltervezel a fejedben..Csak mikor eléred azt a bizonyos kort akkor már azt kívánnád legyél újra gyerek.Egy gyerek akinek nincs semmi komoly gondja..-Miközben ezeken gondolkodtam már otthon találtam magam.Bementem,s egyből a saját régi szobámba vettem az irányt.Nem szerettem volna senkivel sem találkozni..Aha,ez lett volna a terv.Mivel Ash és Dani pont a mellettem lévő szobában volt.Nos igen. Ash jött velem szemben.
-Úristen.Bell miért sírsz?-Futott oda hozzám.Mi?Én nem is sírok..
-Mi?Ja semmi...-Mondtam majd kikerültem.De csuklómnál fogva vissza rántott.
-Bell,kérlek.Reggel is láttam,hogy valami nincs rendben.Ne tedd ezt.Ne zárkózz el tőlünk.Mi csak jót akarunk neked.-Mondta s közben betolt a szobámba és felkapcsolta a vilannyt.El kéne neki mondanom?És mi van ha most is figyelnek?S ekkor jött egy SMS-em.Kivettem a zsebemből a telefont és megnéztem.
*Ha bármit mondasz neked és ennek a pöcsnek is vége!*
Megrémültem.Le kell ráznom.
-Bell.Miért nézel úgy mintha szellemet láttál volna?-Kérdezte.Felnéztem arcára és aggodalmat láttam megcsillanni a szemeiben.
-Ash.Semmi baj sincs.Egyszerűen rosszul érzem maga és fáradt vagyok.Magamra hagynál,kérlek?-kérdeztem már-már kétségbeesetten.Nem mondott semmit pár pillanatig.Kellett neki ennyi,hogy fel tudja  fogni amit mondtam.Rám nézett,majd magához húzva szorosan megölelt..Miután elengedett  kisétált a szobából.

  Az ágyamon feküdtem a sötétben a plafont bámulva.Az ajtót kulcsra zártam.
Mi van ha nekem eleve nincs már élnem?Lehet,hogy úgy sokkal jobb lenne mindenkinek..Lehet,hogy erről a bizonyos 'találkozóról' haza se jövök..Írnom kéne egy búcsú levelet arra az esetre ha nem jövök vissza.Igen,ez jó ötlet. Felkapcsoltam az éjjeli lámpámat és felálltam az ágyról.A régi író asztalomban kerestem egy tollat illetve papírt.Csak írtam,s írtam..

'Kedves Erik,Dani,Ash és Adam.

 Dani.Mindent köszönök.Hogy mellettem voltál mikor senki sem.Hogy segítettél jóban rosszban.Mindig itt voltál nekem és ezt nagyon köszönöm.Azt,hogy nem lehetek veletek azt sajnálom.De egyet ígérjetek meg nekem mind a négyen.Nem bánkódtok amiatt,hogy én egy jobb helyre kerülök.Igen,így van.Már a megerőszakolásom után tudtam,hogy hamar eljön ez a pillanat.Éreztem,hogy nem olyan vagyok mint voltam.Aztán itt volt a baleset..
 Erik mindig mellettem álltál..Segítettél és tudom,hogy nehezedre fog esni,de felejts el..Szeretlek.Tiszta szívemből.Egyet jegyezz meg,kérlek..Attól még,hogy fizikailag nem fogsz érezni mindig itt leszek.És nem csak neked hanem Daninak és Ashnak is.A szívetekben.Föntről foglak titeket figyelni,s vigyázni rátok.Szeretném azt,ha most az egyszer nem rám gondolnátok,hanem magatokra.Nekem ott jobb helyem lesz.
 Ash.Téged nem rég ismerlek úgy igazából.De tudom,hogy Danit boldoggá fogod tenni.Vigyázz vele mert szeszélyes de ugyanakkor nagyon jó szívű és kedves.
 Adam.Nos volt egy 'balhénk' de tudom,hogy nem gondoltad komolyan.Tudd,hogy téged is nagyon szeretlek.Tudom azt,hogy jó lelkű fiú vagy és azt kívánom minél előbb találj egy hozzád illő lányt.
S még egy utolsót kérnék.Ne itassátok az egereket feleslegesen.Mindig itt leszek nektek.A szívetekben,s ennél fontosabb dolog nincs is.
 Sok,sok szeretettel Bell.'
 Amint befejeztem a levél írását gondosan bezártam egy borítékba,s a párnámra tettem.Mivel hamarosan éjfélt ütött az óra,így muszáj volt elindulnom.

2. évad 1. rész '-Mi történt?Kik ezek az emberek?Hova tűntek az emlékeim?Egyáltalán ki vagyok én?'-Bell Edwars-

Sziasztok!Megjöttem a már 2.évad 1.részével :3..Remélem tetszett.Sok KOMIT kérnék. :)) Hamarosan kövi :)) Hibákért bocsánatot kérek előre is.És (Bell vissza kapja az emlékeit,majd.)
Facebook csoport:https://www.facebook.com/groups/233108166889480/
2. évad 1. rész

Egy álomból ébredtem fel.Igazából csak képek villantak be..Mikor rohanok..Mikor valamilyen faháznak az ajtajánál állok.Fogalmam sincs mi történt velem.Nem emlékszem semmire.Lassan megpróbáltam kinyitni a szemem,s egy számomra ismeretlen alakot pillantottam meg,aki az ágyam mellett ült,s szorongatta a jobb kezem.Azonnal kirántottam a kezem mancsai közül,s üvöltözni kezdtem.
-Mégis ki vagy t?Miért vagy itt?Fogalmam sincs ki vagy!Azt se tudom hol vagyok!!!-Üvöltöttem.
-Héé,Bell szívem nyugodj meg.Nincsen semmi baj.Egy kórházban vagy,mivel beütötted a fejed,s Mark ide hozott!-Beszélt hozzám miközben két csuklómat lefogta.Mégis miért szívem-ez itt nekem?Azt se tudom,hogy kicsoda nem,hogy azt tudnám ki az a Mark gyerek.
-Azt se tudom ki vagy!!Takarodj el a közelemből!-Keltem ki magamból teljesen.
-Bell,kérlek.Nem emlékszel rám?-Kérdezte szemeimbe nézve.Láttam,hogy az a fiú teljesen összetört ahogyan kimondtam ezeket a szavakat.
-Nem.Miért kellene?-Kérdeztem vissza.
-Bell kérlek feküdj vissza és mindent elmondok.-Mondta majd szép lassan le nyomott az ágyra.
-Bell.Én Erik White vagyok a te barátod.- Közölte.Mi van?És én miért nem emlékszem semmire?Hova lettek az emlékeim?Mi történt velem?Egyáltalán mióta vagyok itt bent?Ki az a Mark?A kérdéseket sorra vetettem fel a fejemben.Fogalmam sem volt a korábbi életemről.Mintha saját magam idegen lenne.Mintha a lelkemet veszítettem volna el.
-Minden rendben?-Szólt Erik.
-Mégis hogy lenne?A saját barátomra sem emlékszem.Az életemre.Elveszettem a lelkemet is!!Mégis,hogy lenne rendben minden?-Kérdeztem zokogva.
-Minden rendbe fog jönni.-Felelte,s arcomat kezei közé fogta.Szemeimbe nézett.Majd ajkaimra,majd ezt újra.Elkezdett közeledni.Ajkait az enyémekre nyomta,s lassan kezdte el mozgatni,lágyan.Nem sietett semmit.S ekkor megint bevillant egy kép.Ahogyan a konyhában feltett a a pultra,s megcsókolt.Eltávolodott,majd biztatóan rám mosolygott.
-Nem feküdnél mellém?-Kérdeztem meg kicsit félve a válaszától.Rám mosolygott,majd lehajolt és levette a cipőjét.Arrébb húzódtam az ágyban,helyet adva neki,majd befeküdt mellém.Hátat fordítottam neki,s ő egyből átkarolt.Olyan szorosan hozzám simult,hogy testünk szinte egybeolvadt.Nekem ez egy kicsit kényelmetlen volt,de végül nem szóltam neki,hisz' elég nehéz lehet,az,hogy a saját barátnője nem emlékszik rá...
  Pár órával később Erik mellhasán ébredtem.Felnéztem rá,s megint az jutott eszembe,hogy nem emlékszem semmire sem.Komolyan ez olyan,mintha nem is éltem volna eddig.Nem emlékszem anyámra,apámra se semmire.Nagyon rossz,hiszen 18 éves vagyok...18 éve élek,s nincs semmilyen emlékem.Annyit tudok most is,hogy a kórházban fekszem,a gondolataimba merülve,egy olyan fiúval akit nem is ismerek.Gondolataimból a mocorgása 'keltett' fel.Felnéztem mogyoró barna szemeibe,amik csillogtak.Kócos volt a haja de még ez is jól állt neki.Mondjuk mi nem?Hisz nagyon helyes.-Kezdtem magamban áradozni róla.
-Szép jó reggelt.-Mondta mosolyogva.Reggelt?Már reggel van?
-Reggelt?-Kérdeztem vissza,s jobb szemöldökömet felvontam.
-Igen,nyolc óra.-Mondta a telefonját nézve.Letette,s közelebb hajolt,s adott a szám szélére egy puszit.Kiszállt az ágyból,majd lehajolt és felvette a cipőjét.Le akart ülni,de megszólaltam.
-Erik.Menny haza,öltözz át és fürödj le!-Mondtam neki mosolyogva mielőtt még leült volna.
-Nem akarlak egyedül hagyni.Ige hívom Markot.-Mondta majd előszedte a telefonját.
-Dehogy hívod.Azt se tudom ki az!!-Mondtam.
-Mark az egyik barátod,jó fel hidd el.-Mondta és a füléhez emelte a készüléket.
-Szia Mark.Be tudnál jönni Bellhez?Oké köszönöm.Szia!-Mondta a telefonba majd letett.
-Tíz perc és itt van.-Mondta Erik majd oda jött hozzám és egy csókot nyomott az ajkaimra.
-Szia,szeretlek.-Mondta.
-Szia!-Köszöntem el.
 Ahogy Erik mondta tíz perc múlva egy Srác lépett be az ajtón.Fekete bőr dzsekiben,s egy úgyszintén fekete feszülős nadrágban.Első látásra nem nagyon szimpatikus.
-Szia.-Köszönt mosolyogva,majd az ágyam mellett helyet foglalt.
-Szia.-Azt akartam,hogy a hangom magabiztos legyen,ehelyett halk szinte suttogás volt.
-Hogy vagy?-Kérdezte.
-Ez most komoly?Az első értelmes kérdésed az az,hogy vagyok?Hát tudod,hogy vagyok?A saját barátomra sem emlékszem!!A szüleimre.Az egész életemre nem emlékszem.Most komolyan szerinted,hogy lehetnék?-Kérdeztem gúnyos vigyorral az arcomon,s a hangom enyhén élesen hatott.Kicsit meg is lepődtem a bátorságomon,hisz' nem tudom milyen ember ő valójában is.Szemeibe néztem amiben meglepődöttséget láttam.
-Mi az?Nem számítottál arra,hogy így beszéljek veled?Hát ne haragudj  kurvára elegem van már!!-Mondtam most már ordítva.-Mindenki kérdezgeti hogy vagyok..Mikor fogalmam sincs mi történik velem!!-Ordítottam.Mondhatni düh rohamom volt.Mark csak állt ott,s nézett ki a fejéből.
-Nos hogy vagyok?Kurvára nem jól!!-Megint ordítottam,csak most avval a külömbséggel,hogy felálltam,s előtte voltam.
-Bell kérlek nyugodj meg,evvel csak rontasz a helyzeten.-Mondta,s csuklóimat előttem közre fogta.-Bízz bennem.-Mondta,majd az ágyhoz kezdett el tolni.Le fektetett.s ráült az alhasamra.
-Mi az,hogy bízzak benned?A neveden kívül semmit sem tudok.-Megint ordítottam.Le löktem magamról,s kiszabadítottam csuklóim.Ekkor lépett be Erik.
-Mi folyik itt.Bell,te miért keltél fel?Mark te meg miért nézel úgy mintha szellemet láttál volna?-Kérdezte.
-Nos,azért keltem fel mert elegem van abból,hogy mindenki azt kérdezi jól vagyok-e!!Szerinted jól vagyok?Semmire se emlékszem és ez a balfasz még azt mondja bízzak meg benne.-Mondta Erikre nézve,majd rápillantottam Markra,s közben Erik derekamat átölelte izmos karjaival.

27.rész -'Meg vagy!-Mark Lewis-'

Sziasztok!Kész az új rész!Sok véleményt kérnék! :)) Puszi Xxx.
27.rész.


***Bell szemszöge***

***1 hét elteltével***

Nos.Egy hét.Egy hét telt el azóta,hogy Ash-nak és Marknak is megbocsájtottam.Igazából nem is miattuk..Hanem magam miatt.Úgy éreztem ezt a lépést meg kell tennem,magam miatt.Az oka egyszerű.Minél hamarabb túl kell tennem magam rajta..És így láttam jónak..Nem mondanám,hogy puszi pajtások lettünk volna,de képesek vagyunk együtt nevetni..Vagy akár beszélgetni.Reggel Erik mellett ébredtem.Ma is iskola..Lehámoztam magamról ölelő karjait,s fel akartam állni,de Erik a csuklómnál fogva vissza rántott.Ránéztem.Még mindig csukva voltak szemei.Nagyon aranyos volt..
-Búcsú puszi sem jár?-Kérdezte lebiggyesztett ajkakkal,de szemei még mindig csukva voltak.Megmosolyogtatott.
-Dehogy nem,te lüke.-Mondtam mosolyogva,majd rá ültem a csípőjére,mivel háton feküdt.Közelebb hajoltam,s egy puszit adtam szája sarkára..Vagyis csak akartam mert Erik akaratosabb volt.Csókot formált belőle.Amit persze,készségesen viszonoztam.Felálltam,s a fürdőbe vonultam.Levettem a pizsamámat és beálltam a zuhanyzó alá.Körübelül 10 perce álltam bent,mikor Erik lépett be mellém kómás fejjel.Egyből magam elé kaptam a kezem,s döbbent fejet vágtam.
-Bell nyugi már.Csak én vagyok.-Mosolygott rám,s beállt mögém.Én gyorsan megmosakodtam és már jöttem is ki,nehogy elkéssek a suliból.Nem lenne szerencsés.Mondjuk nem tudom,hogy Erik miért kelt fel..Úgy beszélték meg Markkal,hogy ő jön reggel értem..Na mindegy..Mikor elkészültem kimentem a konyhába.Csináltam magamnak reggelit és helyet foglaltam az asztalnál.Erik kijött.
-Figyi Erik.Délután ne gyere értem.Lemegyek egy kicsit a tóhoz.-Mondtam miután meg reggeliztem.
-Rendben.-Mondta majd magához vont és megcsókolt.Miután elengedett megszólalt a csengő.Egy utolsó csókot leheltem ajkaira majd az ajtó felé vettem az irányt.Fel vettem fekete converse cipőm,s kinyitottam az ajtót.Mark fejével találtam szembe magam.
-Szia.-Köszönt.És magához ölelt.
-Hali.-Mondtam,s a kapu felé indultunk.Udvariasan besegített a kocsiba,majd becsukta az ajtót és megkerülte a kocsit és beült.
-Hogy vagyunk ma reggel?-Kérdezte,s már indította is a motort.
-Remekül.-Feleltem,s az ablakon kezdtem el bámulni.Nem nagyon volt kedvem beszélgetni valljuk be.Hiszen kinek van?Hétfőn korán reggel?Hmm.Szerintem senkinek..Mindegy.Akkor eszméltem fel csak a bambulásból mikor Mark bögdösni kezdett,vigyorogva.
-Itt vagyunk.-Szólalt fel,mosolyogva,s még mindig bögdösött.
-Jól van.Hallom.-Csattantam fel.
-Úgy látszik bal lábbal keltél fel.-Motyogta az orra alatt,majd kiszállt és engem is kisegített.Nem mintha nem tudnék magamtól is kiszállni.Mindegy.Ahogy említettem kiszálltam és a suli bejárata felé vettem az irányt, és szorosan a nyomomban Mark.Nos igen,'rohantam'.
   A sulinak hamar vége lett..Ezért nem is részleteztem..Ahogy Erikkel megbeszéltem nem jött értem,s egyből ahogy kicsöngettek  rohantam ki a suliból..Igazából sok volt ez az egy hét..Már csak amiatt,hogy meg bocsájtottam Markéknak.Miközben ezen gondolkoztam megérkeztem.Ahogy mindig is,most is gyönyörű volt ez a hely.Igazából ez a fa ház elhagyatott volt.Mondhatni ide jöttem mindig mikor egyedül szerettem volna lenni.Volt rá példa,amikor még az apáméknál laktam ide szöktem ki.Egyedül Erik tudja,hogy hova jöttem.Még ő sem volt itt de nagyjából felvázoltam neki a helyet.Már két hónapja nem voltam itt..Hiányzott.Miközben vissza gondoltam a múltamra sétáltam a faház ajtaja felé.Mikor a küszöbre léptem meghallottam egy ismerős hangot.Az ajtó mellet közvetlen volt egy ablak,szóval jól hallottam mit magyaráz.
-Igen.Jól haladok.Már elhitettem vele,hogy a barátja vagyok,és azt is,hogy megbízhat bennem.-Mondta az ismerős hang.Vettem a bátorságot és fel kukantottam.Markot pillantottam meg.Mi van?Markot?Ezek szerint hazudott?Azt is láttam,hogy számomra még egy ismerős alakkal beszélget?!?!Hirtelenjében nem tudtam ki az..De egyszerűen bevillant.Max.Apám régi barátja...De mit keres ő itt?És Mark ezek szerint rólam beszélt?! Mi folyik itt?Hisz' én hittem neki..Hogy lehetek ennyire hiszékeny?Lépteket hallottam az ajtó felé.Hátrálni kezdtem..Megfordultam és őrült sebességgel futni kezdtem.Hallottam ahogy Mark káromkodik,majd a nevemet kiabálja.Hátra pillantottam,s ő is futni kezdett felém.Egy gond volt...Hogy ő gyorsabb volt nálam..Nem gondolkodtam..Csak futottam mintha az életem múlna rajta..Ami valljuk be igaz is volt....Egyszer csak hangos léptek közeledtek felém,s egy éles fájdalom nyílalt a tarkómba.Össze rogytam,s elsötétült minden.

***Mark szemszöge***

Ma Bell baromi furcsa volt.Mikor vége volt az utolsó óránknak szinte ki rohant.Nem tudom mi ütött belé.Mindegy.Ma a faházban lesz találkozóm Max-el.Beültem a kocsimba és indultam is.Igazából azért vagyok benne ebbe az egészbe mert bosszút állok rajta..Amiért fejjelentett.És amiért az apja majdnem megölt.Igen ám.Nem kellett sok ahhoz,hogy megöljön.Igazából nem is itt laktam.Csak is ez a ribanc miatt költöztem ide..Miközben ezen gondolkoztam megérkeztem a faházhoz.A kocsit a fő út mellett hagytam,hogy még véletlen se vegyék észre azt,hogy itt vagyunk,mivel Max-et körözik..Ember ölésért.Már az ajtón küszöbén álltam.Beléptem.Pár percet vártam,s Max is megérkezett.Egyből a lényegre tért.
-Hogy haladsz?-Kérdezte.
-Igen.Jól haladok.Már elhitettem vele,hogy a barátja vagyok,és azt is,hogy megbízhat bennem.-Mondtam büszkén.
-Ah.Nem is gondoltam volna,hogy ilyen könnyű lesz.Nevetett,s az ajtó felé vette az irányt én pedig követtem.Mikor kiléptem megláttam a rohanó Bellt..
-A francba.-Motyogtam,s egyből utána indultam.-Gyorsan fut a kicsike.-Gondoltam.-De nem elég gyorsan.Ahogy útól értem leütöttem.A lány lábaim előtt rogyott a földre.Ölembe vettem,s a faház felé vittem az eszméletlen lányt.

26.rész -'Talán igazat mond?!'-

Sziasztok!Itt lenne a 16.rész.Nem lett annyira jó..De azért remélem kapok KOMIKAT! :))

26.rész -'Talán igazat mond?!'-

***Bell szemszöge***

Reggel Erik mellhasán ébredtem..Kinyitottam szemeim,s felé néztem.Ő még nagyban aludta az igazak álmát.Felálltam,s a takarót a testem kőré tekertem.Be villantak képek a tegnap estéről..Meg mosolyogtatott.Tegnap egy olyan dolog történt amit soha az életben nem fogok elfelejteni..Oda adtam neki magam..Megráztam fejem,s minden gondolatot száműztem egy kis időre.Be totyogtam a fürdőbe,s lezuhanyoztam.Miután kész lettem meg türülköztem,s a testem köré fontam a türülközöt.Kiléptem,s Eriket vettem észre az ágyban aki nagyban vigyorgott.Mikor észre vette,hogy ki jöttem fejét felém fordította,s vigyora még szélesebb lett.Felállt /boxer volt már rajta/ s felém jött.Megállt előttem,s megcsókolt.Miután elhúzódott száját beszélésre nyitotta,vagy is inkább suttogásra.
-Ügye nem bántad meg a tegnap estét?-Fürkészett mosolyogva.Egyből elvörösödtem.Eriket ez csak biztosította,hogy nem..És be kell vallanom tényleg nem..Szeretem őt. Mellhasához bújtam,s próbáltam elrejteni piruló arcom.
-Nem kell szégyelni,Bell.Természetes,hogy egy pár között ilyenek történnek.-Még mindig a mellhasához bújva voltam de tudtam,hogy vigyorog.Túl jól ismerem már.
-És persze mellettem le se tagadhatnád,hogy jó volt.-Kezdett incselkedni..Eltávolodtam tőle,s mellhason ütöttem.
-Picinyem..El fogsz késni az iskolából..-Suttogta. Oh,tényleg.Ma már be kell mennem..Illetve nem az,hogy kell.Szeretnék.Eltávolodtam tőle,s a szekrényhez sétáltam.Hátra pillantottam de Erik még mindig ott állt.
-Ki mennél légyszíves?-Kérdeztem még mindig pirulva.
-Hogyne..Mikor alattam voltál meztelenül ez nem nagyon izgatott,-Tetetett sértődöttséggel mondta..Ezen muszály volt felnevetnem.Meg ráztam a fejem,s ő kiment.Kiválasztottam egy ,fehér pólót,egy fekete cső nacit és egy pulcsi szerűséget.

Mikor felöltöztem bementem a fürdő szobába,s feltettem egy kis sminket és megfésülködtem.Kimentem a konyhába ahol Erik készítette el a reggelimet.Tényleg.El is felejtettem említeni,hogy Dani elutazott pár hónapra.Az okát nem tudjuk mi sem..Egy levélben közölte..Mindegy.Miután Erik kész lett a reggeli elkészítésével kocsival elvitt a suliba..Leparkolt a nagy épület előtt...Egyből Mark jutott eszembe..Ő pénz büntetéssel megúszta,így szabadlábon volt,és suliba is bejárt természetesen.Persze ez nekem nagyon nem jó..Félek tőle..Miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben már a történelem terem előtt álltam.Ügyebár Mark mellett ülök..Aki a padnál ült,s zenét hallgatott.
Lassu léptekkel elindultam a pad felé,s mikor oda értem leültem.Ő csak felnézett,s rám mosolygott.Mosolygott?!?!Van mersze azok után rám mosolyogni amit tett?
-Szia Bell.-Köszön nekem?!Van bőr még a pofáján?Mindegy..Nem húzom fel magam..Levegőnek fogom nézni..Ahogy leültem bejött a tanár a terembe..Igazából jó volt újra iskolában lenni..A nap az gyorsan eltelt.Igazából nem is vettem észre,hogy utolsó óráról is kicsengettek.Ki léptem a teremből,s a szekrényem felé indultam.Kivettem a könyveimet és betettem a táskámba.Mikor felnéztem Markot pillantottam meg a szekrénynek támaszkodva.
-Mostantól mindig az lesz,hogy levegőnek nézel?Tudom,hogy nagyon nagy fájdalmat okoztam..De kényszerítettek rá..És én annyira sajnálom.-Szemeibe néztem ami őszinteséget(!?) sugaltak.
-Hmm.És megint higgyem el a hülyeségeidet?Minek nézel te engem?Egy kurvának?Netán hülyének?-Kérdeztem gúnnyal a hangomban.Körül néztem.Nem volt senki sem a folyosón.Mark elém állt s megfogta csuklómat.
-Kérlek bocsáss meg...-Nézett rám kék szemeivel.El vesztem bennük.Meg kéne neki bocsátanom?Lehet,hogy akkor könnyebben túl tenné magam rajta.
-Jó.-Motyogtam halkan.
-Tessék?-Kérdezte vigyorogva.
-Jó!-Mondtam hangosan.Elengedte kezeim,s magához ölelt.Először haboztam de aztán vissza öleltem..

25.rész -'Félsz tőlem?'-

Sziasztok!Evvel az a résszel zárom az első 'évadot'.Kettőt terveztem belőle és az első most zárul le.Köszönöm,hogy még mindig velem tartotok :))

(Ez a rész szerintem +16-os szóval mindenki saját felelősségre olvassa!)

-Bánthatsz,de nem felejtek.Jól figyelj mit csinálsz!-Bell Edwars.

25.rész-'Félsz tőlem?'-

Erik még mindig az ajtóm küszöbén állt,lefagyva.Bizonyára azért mert elhízódtam az érintése elöl.De hogy ne féljek tőle?Hiszen majdnem megütött..Ráadásul egy újabb énjét ismertem meg,ami nagyon nem tetszett..Eddig nem volt ilyen!Mi történhetett?

-Bell.F-félsz tőlem?-Kérdezte és hangja ismét meg-meg remegett.

-I-igen.-Nem ismerek rád..Hiszen.Majdnem..Megütöttél.-Hangon elcsuklott és akaratlanul is lefolyt egy könnycsepp a szememből..Végig az arcomon.Lábamat kémleltem.Féltem a szemeibe nézni..Attól féltem,hogyha belenézek mogyoró barna szemeibe egyből sírva a nyakába borulok.Szeretem.Nem tagadom.Tiszta szívemből szeretem.De ebben a pillanatban ezt nem tehetem meg.Nem tehetem.Gondolat menetemet a mutató ujja zavarja meg,amely az állam alatt van.Lassan felemelte a fejem államnál fogva, s így kényszerített arra,hogy szemeibe nézzek.Elvarázsoltak.Szemeiben megbánást,csalódottságot és szomorúságot fedeztem fel,megint.Karjaiba omlottam.Zokogtam.Apám jutott eszembe,s szavai. '-Semmire sem vagy jó!Senki sem fog szeretni!Mit képzelsz?Hogy kelleni fogsz valakinek?-' Jutottak eszembe szavai,s még szorosabban fogtam Eriket.

Megölelt,majd Felvett az ölébe.Fogalmam sincs hova vihetett,de egy ágyra tett le.Ajkaimhoz hajolt,s figyelte reakciómat.De én csak behunytam szemeimet.

-Sajnálom,hogy olyan voltam mint amilyen.-Suttogta fülembe.Ajkaimhoz hajolt,s gyengéden megcsókolt.El akart húzódni de én nem engedtem neki.Jobban el mélyítettem a csókot.Nem ellenkezett.Csak bele mosolygott.Mikor elváltunk egymástól,ziháltunk.Közelebb hajolt és apró puszikat lehelt ajkaimra.Az egyik kezével mellettem támaszkodott,míg a másikkal az oldalamat simogatta.Eltávolodott tőlem,s kérdőn nézett rám.Pólóm szegélyét fogta.Bólintottam.Erik pedig nem tétlenkedett tovább.Fel emelkedtem evvel megkönnyítve dolgát,s a pólóm már a földön is volt.Én is levettem a pólóját,az övé is a földön landolt.Végignéztem mellhasán és tátva maradt a szám.Láttam már félmeztelenül de akkor is.Wow.Ahogy észrevette,hogy őt bámulom elvigyorodott.Győztes vigyor volt.Mikor észhez tértem már a nadrág is lekerült mind kettőnkről.Kívántam őt,de féltem.Észrevehette mert a fülembe súgott.

-Bell.Nyugodj meg.Semmi olyat nem fogok tenni,amit te nem szeretnél.-Suttogta.Belenézett szemeimbe majd lágyan megcsókolt.Kezei hasamat simogatták.Elvált ajkaimtól és hasamhoz hajolt.Megint felnézett,s mintha engedélyt kért volna.Bólintottam.Hasamat apróbbnál apróbb puszikkal,csókokkal kényeztette.Halkan nyögtem.Ő pedig mosolyogva puszilta meg most már alhasam.Feljött ajkaimhoz,majd lágyan enyémnek nyomta.Csak azt vettem észre,hogy a bugyim lekerül rólam.Ijedten néztem Erikre akinek csak egy cseles mosoly terült arcára.S simogatni kezdett.Halkan nyögtem.

-Meg próbálok valamit.Lehet elsőre kényelmetlen lesz,de ne félj,jobb lesz.-Mondta szemeimbe nézve.Mogyoró barna szemei most már feketék voltak.Ajkaimhoz hajolt,s megcsókolt,s amint megcsókolt egyik ujját éreztem magamban.Furcsa volt..Lassan kihúzta,majd be.

-Most kettővel.-Nézett rám.Megint megcsókolt,s második ujja is bennem volt.Nem fájt ugyan,de ez már kellemetlen volt.Megint kihúzta majd be.S ezt folytatta.Mikor úgy vélte megszoktam fel helyezte a harmadikat is.Ismét nyögtem.Közel hajolt hozzám majd,kikapcsolta a melltartómat.A bokszerjához vezettem jobb kezem,s lehúztam róla.......

****************

***Mark szemszöge***

Éppen a főnöknél voltam,egy raktár helységben.Azt mondták beszélni akarnak velem.Le ültem az egyik dobozra,s vártam.Alig telt el pár perc,s a főnököt láttam meg.

-Nocsak nocsak.Kit látnak szemeim.Mark.-Nyújtotta felém kezét.

-Max.-Kezeltem vele.

-Mivel a lány megszökött,a bizalmába kell férkőznöd.Az apja halálával rá szállt az összes mocskos ügye,s  pénze is.Az lesz a feladatod,hogy hitesd el vele,szereted.Majd szépen lassan tönkre teszed.Menni fog?-Kérdezte.

-Hogyne.-Válaszoltam.

24.rész

***Két héttel később***

Már két hét telt el azóta,hogy a kórházban feküdtem.Azóta kiengedtek így otthon vagyok..Nagyon gyorsan eltelt ez a két hét.Erik,Dani és Adam is velem volt..Adam-et sikerült megismernem.Nagyon kedves fiú.Kiderült,hogy focizik..Hmm,régen én is fociztam..És nagyon imádtam.Még versenyekre is jártam.Úgy is mondhatjuk,hogy a focival vezettem le a feszültséget.Mikor kinyitottam szemeim,Eriket nem találtam magam mellett..Megkerestem a telefonom amely az éjjeli szekrényen pihent.Felültem,majd utána nyúltam.Az óra csupán 9:32 ütött.Mikor vissza helyeztem a telefonom megláttam egy kis cetlit.Felkaptam majd kihajtogattam.Nagy mosollyal az arcomon olvastam el.Erik írta nekem..
*Szia édes.
Ne haragudj,hogy nem voltam melletted reggel,de elmentem reggeliért,és akadt egy kis elintézni valóm..Remélem nem haragszol.Sietek haza,ígérem.Szeretlek. :* <33* Ez állt a levélben..És pont ezért szeretem oly' annyira.Mosolyogva tápászkodtam fel az ágyból majd levettem a pizsama pólóm,s felvettem a fehérneműmet.Majd oda álltam a szekrény mögé.Nagyban gondolkozok,mikor megérint két kéz.Először össze rezzenek,majd lenyugszom,hiszen ez csak Erik.Belecsókol nyakamba,majd fülem mögé.Megfordulok karjai között majd meglepetten konstatálom,hogy Adam az.Már éppen szólásra nyitottam volna a szám,mikor ajkai enyémnek nyomódnak.Persze én nem viszonzom,épp ellenkezőleg.Mellhasára teszem két kezem,s próbálom ellökni magamtól.De mindez hiába való,mivel nagyon erős.Sőt még erősebben szorított.
-Mi folyik itt?-Jött a hang az ajtóból.Összerezzentem.Erik az.
-Adam takarodj!-Üvöltötte el magát.Adam kiment,s Erik becsapta az ajtót.Szemeiben mérhetetlen düht és mérget láttam.Emellett még el is sötétültek.Most az egyszer éreztem félelmet iránta..Felém kezdett el közeledni én pedig automatikusan hátráltam..Addig míg hátam a falnak nem ütközött.Olyan erővel,hogy gerincen fájni kezdett.Erik elém ért,s oda préselt a falhoz.Csuklóimat fejem fölött közre fogta.Nagyon fájt.Eszméletlenül,felfoghatatlanul megijedtem.Szemeiben az állatot láttam.Meg rémültem tőle.
-Mi történt?Hmm?Mi?-Nem kiabált.De hangneme tekintély parancsoló volt és mérges.
-Erik,kérlek ez nagyon fáj.-Találtam meg a hangomat.
-Válaszolj!-Emelte fel hangját.

-Nem történt semmi sem.Adam bejött a szobába én hülye azt hittem te vagy az..Megfordultam.Szólni akartam neki,hogy engedjen el..De mielőtt kimondhattam volna megcsókolt!Érted?-Kirántottam karmai közül kezemet,s  a szobám felé vettem az irányt..Kulcsra zártam az ajtót,és leültem az ágyamra.Csak néztem ki a fejemből.Térdeimet a mellhasomhoz húztam,s fejemet térdemre hajtottam.Keserves zokogásban törtem ki...Hogy hihette azt,hogy megcsalom?Tiszta szívemből szeretem,de nem képes felfogni..Dörömböltek az ajtómon..
-Bell,édesem.Nyisd ki..Ne csinálj hülyeséget.Édesem..Ne haragudj..Nagyon felhúztam magam..-Mondta.A megbánást hallottam a hangjában..De mégis mit képzelt?Hogy minden rendben van?Semmi sincs rendben.Majdnem megütött?Félek tőle..
-Bell.Engedj be.-Nem nyitottam ki..Pár perc múlva megint megszólal.
-Engedj be!Berúgomaz ajtót ha nem nyitod ki ezt a kicseszett ajtót!-Hangja fenyegető volt..Feltápászkodtam és az ajtóhoz mentem.Elfordítottam a kulcsot,s kinyitottam az ajtót.Erik előttem állt.Még mindig félek tőle.Jobb kezét arcomhoz akarta emelni,de elhúzódtam érintése elöl..Hitetlenkedve nézett rám..
-Félsz tőlem?-Hangja meg-meg remegett.Szemeiben bánatot láttam csalódottságot és szomorúságot..Most vége szakad mindennek..Nem tudom.Azt tudom,hogy kell egy kis idő..

Sziasztok!Itt az új rész..Remélem tetszett.Komikat szívesen várom..Puszi Xxx.

23.rész

***Erik szemszöge***

Már a kórházban állunk Admmel,s az orvosra várunk.A folyosón ülünk reggel óta.Nem kaptunk hírt Bell felől.Aggódom érte.Nagyon aggódom érte.Nem tudok elhinni,hogy azt hitte megcsalom.Hiszen én nem okoznék neki fájdalamat.Mindennél jobban szeretem.S most,hogy kórházba került a fájdalom marja szívemet.Hiszen miattam került ide,s ha bármi baja esik...Akkor az életem mit sem ér.Nem tudnék nélküle élni..Lehetetlen,hogy baja essen.Nem lehet.Nem veszíthetem el.Annyit küzdöttem érte,s most,hogy az enyém soha nem engedném el.De most is kórházban van..Nem...Nem lehet.Ha bármi baja esik..Nem tudom mit csinálok.
A kórhát sötét folyosóján ülünk Adammel,s lehajtott fejjel ülünk.Bár ő nem ismeri,tudja,hogy nagyon szeretem.S ekkor kinyílt a kórterem ajtaja,s egy fiatal férfi lépett hozzánk.
-Önök Mis.Edwars rokonai?-Kérdezte a férfi.
-Igen,illetve én a barátja vagyok,ő pedig az öcsém.-Mutattam Adamre.
-Rendben.Nos Mis Edwars-ot kocsi ütötte el.
-Igen ezt tudjuk.-Szóltam.
-Értem.-Mondta.-A koponyája megrepedt illetve eltört a karja,s a lába zúzódott.Vannak még misebb zuzódásai is.Nyugodjanak meg fel fog épülni.Csak sok pihenésre van szüksége.-Közölte az orvos.Amint ezeket kimondta a megkönnyebülés járta át egész testem,lelkem.
-És mikor lehet bemenni hozzá?-Kérdeztem rögtön.
-Másr most is.Csak kérem ne zaklassák fel.-Mondta.
-Rendben,köszönjük.-Nyújtottam a kezem,s kezet ráztam vele,majd besiettem a kórterembe.Bell tehetetlenül,s kiszolgáltottan feküdt az egyik ágyon.Nagyon rossz így látni őt..Leültem az ágya mellé,s megfogtam kicsi kezét.Az orvossal sikerült megbeszélnem,hogy bent maradhassak nála.Sokáig ültem az ágya mellett,majd szép lassan elaludtam.

***Bell szemszöge***

Egy fehét szobában ébredtem.Sajgott mindenem.Homályosann láttam mindent.Nagyon gyengének érteztem magam.Oldalra pillantottam,s láttam Erikat ahogy kezemet fogja,s alszik.Egész éjszaka bent volt nálam?De hiszen megcsalt!Mit képzel magáról?Becsapott,hazudott.Kirántottam kézfejem kezei közül,s erre fel ébredt.Szemei alatt fekete karikák ékeskedtek.Arra,hogy elhúztam a kezem felébredt,majd értetlen tekintettel nézet rám.
-Kincsem.Végre hogy felébredtél.-Keztdte volna.De nem hagytam.Közbe szóltam.
-Erik,ne.Ne csináld.Hiszen megcsalsz?!Mit képzelsz,hogy azért amiért itt maradtál velem megbocsájtok?Hiszen
becsaptál.-Mondtam szemrebbenés nélkül.Kikerekedett szemekkel nézett.
-Bell.Félre értetted az SMS-t.Jade-el nagyon régi barátok (!) vagyunk.-Hangsújozta ki a barát szót.És én nem hittem neki..Hogy hihettem azt,hogy hazudik?Szemeiben a csalódottságot láttam.Nem szóltam semmit,csak felültem,s szorosan magamhoz öleltem.
-Sajnálom..Én azt hittem,hogy..-Nem hagyta befejezni,mivel eltolt magától,majd gyengéden megcsókolt.Gondolkodnom sem kellett,azonnal viszonoztam gesztusát.Mikor elváltunk egymástól az orvos nyitott be.Bizonyára ő a kezelőorvosom.
-Jó reggelt Mis.Edwars.Hogy érzi magát.-Intézte kérdését felém.
-Nos a körülmények képest egész jól.Csak a fejem fáj.-Mondtam majd rá mosolyogtam.
-Értem.Ha gondolja akkor a fejfájás ellen tudunk adni egy enyhe fájdalom csillapítót.-Felelte,s viszonozta gesztusom.
-Rendben azt megköszönném.-Mondtam.-És mikor engednek haza?-Kérdeztem.
-Nos ha minden rendben lesz akkor holnap után.-Felelte,majd távozott a szobából.Amint magunkra hagyott bejött egy nővér a fájdalom csillapítómmal,s bevettem.
-Erik ne bánná ha aludnák?Nagyon fáradt vagyok.-Mondtam mosolyogva.
-Nem deghogy.-Mondta.
-Befeküdnél mellém?-Kérdeztem félénken.Ő elvigyorodott majd levette cipőjét,s bebujt mellém.Pár perc múlva pedig barátom mellhasán aludtam.


Sziasztok!Itt az új rész!Komikat szívesen olvasom. :))
FB csoport: https://www.facebook.com/groups/233108166889480/

Facebook csoport. :)

Sziasztok!

Nos létrehoztam egy Facebook csoportot.Aki szeretne szívesen látom/látjuk a csoportban! :)) Ilyen 'szabályzat' szerűséget is írtam,szóval azt vegyétek figyelembe,kérlek!És a kövi rész Pénteken vagy Szombaton lesz! :)

Csoport: https://www.facebook.com/groups/233108166889480/

El gondolkodtam.

Nos igen.Elgondolkodtam sokatok véleményén és arra jutottam,hogy nem hagyom abba.Hiszen ha annyira szar lenne a történetem akkor nem lennének komik,de feliratkozóim..Szóval nem soká új rész,és ígérem ezentúl jobban oda figyelek a helyes írásra is!Puszi Xxxx.

End..

SAJNÁLOM!The End..

Úgy döntöttem befejezem a történet írást!Kaptam egy olyan komit amin zokogtam szó szerint..Tudom,hogy a helyes írásom borzalmas,de ez miatt bocsánatot is kértem..Azt írta le,hogy sablonos az egész történet és,hogy szar...Mindenesetre,lehet még folytatom,fogalmam sincs..Csak nem értem az embereket..Miért névtelenül írnak?Én ezt már nem tudom elviselni komolyan.LEHET,hogy folytatom,lehet,hogy nem.Minden esetre szeretnék mindet megköszönni..Szeretlek titeket,az 'olvasóimat' ha esetleg volt/van olyan akit érdekelt.Igen lehet,hogy sablonos a történet.És az is biztos,hogy a helyes írásom is borzalmas..De a véleményét kulturáltan is ki lehetne fejezni..Puszi Xxx.

22.rész -'Veszekedés,baleset'-

***Másnap***

Zene: https://www.youtube.com/watch?v=HbchERR5Iac

Nos hát igen.Adam felbukkanása nagyon meglepett.Erik sokat mesélt róla.Nagyon jó viszonyuk volt,csak egy idő után már Erik sem járt a szüleihez,s így Adam-mel sem találkozott.Tegnap Adam be is költözött.Mondjuk nem bánnám ha itt is maradna,elvégre szerintem senkit se zavarna...Úgy döntöttem,hogy még mindig nem megyek be a suliba,elvégre péntek van,minek?Majd jövő héten kezdek.
 Reggel Erik telefonjára keltem ami megállás nélkül  csörgött,de ő nem kelt fel rá..Ezért megnéztem én.SMS-e jött.Úgy gondoltam,hogy megnézem,hiszen mi baj lehet belőle?!Mikor megnyitottam az üzenetet,az állam szinte a padlót súrolta..Ezt nem hiszem el.Ahogy olvastam a sorokat könnyeim hullani kezdtek..
Üzenetben: *Szia Drága.Nagyon hiányzol..Ma délután megihatnánk egy kávét. Puszi. Xxx.*
Többször olvastam át az üzenetet.Ez mi?Megcsalna?De hát azt mondta szeret.Kipattantam az ágyból,s felöltöztem..Nem is gondolkoztam.Egyszerűen ki rontottam a szobából,már már zokogva.Bizonyára Adam ezt meghalhatta hiszen kijött a szobájából.Ahogy meglátta könnyel áztatott arcomat oda szaladt hozzám.
-Bell,édesem.Mi történt?-Kérdezte,s szemeiben aggodalmat láttam.Nem válaszoltam.Egyszerűen egyedül akartam lenni.Át gondolni az egész életem.Hogy tehette ezt velem?Hiszen én tiszta szívemből szeretem.Hogy?!Felkaptam a kabátot magamra,majd kivágtam magam előtt az ajtót.Adam megfogta bal csuklóm majd vissza rántott.Szemeimbe nézett.Olyan igéző szemei voltak mint Eriknek.S már a gondolatától is jobban potyogtak a könnyeim.
-Mi baj?-Kérdezte még mindig szemeimbe bámulva.Közben két csuklómat közre fogta.
-Hagyj!-Szóltam neki,majd kirántottam két csuklóm kezei közül,s ki mentem az ajtón,majd bevágtam.
 Rohantam,szélsebesen,de nem tudtam hova.Menekültem.Menekültem az érzéseim elöl.Soha nem akartam,hogy ilyen fontos legyen valaki számomra.Attól féltem,hogy becsapnak,s mi lett?Félelmeim valóra váltak.int egy rossz rémálom.Egyszer boldog vagyok,s mosolygok.Máskor pedig életemet eldobnám.Mikor egy útkeresztelődéshez értem,vártam míg zöldet int a lámpa.Miután zöld lett elindultam.Csak az aszfaltot néztem,mely szürke volt.Olyan mint az életem.Szürke,s szomorú.Gondolataimat hangos kocsi dudálás zavarta meg.De nem néztem fel.Majd mikor egy nő elkiálltotta magát,felpillantottam.De ekkor már késő volt.Egy fekete kocsi olyan erővel csapódott testemnek,amelyet felmérni se tudtam.Pár pillanat múlva már a földön feküdtem.Nem éreztem fájdalmat..Meghaltam?-Járta át gondolataimat ez az egy kérdés,majd melkhasomba bele nyílalt a fájdalom,majd láttam,hogy fejem mellett egy kis vér tócsa van..S ekkor elsötétült minden.Se kép,se hang.

***Erik szemszöge***

Arra keltem,hogy valaki dörömből a háló ajtaján.Mikor kinyitottam szemeim,Bell nem volt mellettem,s még mindig dörömböltek az ajtón.
-Gyere.-Mondtam majd felültem az ágyon.
-Bell most ment e zokogva!Mit mondtál neki?-Jött be az öcsém.Vagyis inkább berontott.
-Mit mondhattam volna neki?!Most keltem fel!-Mondtam.S ekkor a telefonomért nyúltam.
-Hát ez kibaszott jó!-Káromkodtam.
-Mi van?-Kérdezte Adam.
-Az,hogy Bell valószínű félre értett egy SMS-t és ezért rohant el!-Mondtam.S ahogy ezt kimondtam megcsörrent a telefonom.Nem is mertem a számot de felvettem.
-Jó napot!Erik Edwars,miben segíthetek?-Kérdeztem felvont szemöldökkel.Bár ezt nem láthatta.
-Jó napot!Bell Roberts-et az imént hozták be a kórházba.Be tudna jönni?-Kérdezte a nő.
-Igen persze,azonnal indulok.-Tettem le a telefont majd Adamre néztem.
-Bell Kórházban van.-Mondtam suttogva,s magam elé bámultam.
-Mi van?Miért?Mi történt?-Kérdezte.De bár tudtam volna....

Sziasztok!Újabb fordulat a történetben...Hagyjatok magatok után nyomot ha tetszett! :)) És Boldog Nyuszit! :))

21.rész

Zene: https://www.youtube.com/watch?v=jhC1pI76Rqo

***Bell szemszöge***

Holnap már iskolába kellene mennem.Unom már,hogy otthon ülök egész nap magamba roskadva.Nem jó ez így.Megfogadtam,hogy túl lépek ezen a pár napon...Ami volt az elmúlt.Nem tudom vissza csinálni,s tudom,hogy Erik mindenben segíteni fog.Na hát igen,Erik.Szeretem,tiszta szívemből..Már elég régóta,csak még magamnak sem mertem bevallani..Úgy gondoltam,hogy egy ilyen hisztérikát-mint én-senki sem szeret.Na hát igen.Az életemben többször voltam depressziós.Ennek a szüleimhez is van köze.Nagyon sokszor apám is összevert..Az anyám meg csak röhögött rajta..Nem értem,hogy akkor én miért is születtem meg..Ahogy azt sem,hogy hogy lehetnek ilyen szülők?Fogalmam sincs mit árthattam bárkinek is,hogy ezt érdemeltem.Ezt.Egy roncshalmaz voltam.De elhatároztam,hogy ez nem így lesz.Meg kell változnom.El felejteti az összes rosszat ami történt velem,s csak a jó dolgokra koncentrálni,mit például Dani és Erik.Nehéz lesz,de van segítségem hozzá.Erik mindent meg fog tenni,hogy elfelejtesse velem,tudom.Elmélkedésemet Erik mocorgása zavarta meg,mivel a melkhasán volt a fejem,s lábaim össze akadva övéivel.
-Jó reggelt.-Emelkedtem fel melkhasáról,s megcsókoltam.
-Jó reggelt.-Ismételte meg.
-Jössz zuhanyozni?-Kérdezte egy pimasz mosoly kíséretében.Nekem meg elkerekedett a szemem..Zuhanyozni?Ő és én?Mi?Bizonyára láthatta kétségbeesett arcom,s hozzá tette.
-Persze fehérneműben,vagy ahogy szeretnéd.-Mondta nevetve. Fhuu oké.
-Mehetünk.-Mondtam enyhe mosollyal.Ő még mindig vigyorgott.Nem lehetett levakarni róla.Bement a fürdő szobába,s megengedte a kádba a vizet,én addig összeszedtem a választott ruhákat mára.Bementem,s egy alsó gatyában lévő Erikkel találtam szembe magam.Ellen állhatatlan külseje van..Feszes bőr,hasán hat kocka.Észre sem vettem,hogy megbámultam csak akkor mikor megszólalt.
-Gondolom nem farmerban szeretnél fürdeni,szóval vetkőzz le!Vagy ha gondolod én is szívesen segítek.Amúgy is,lesz még időd bámulni,nyugi.-Mondta kacagva.És én belepirultam...
-Nem kel,köszönöm.Le tudok egyedül is vetkőzni.-Mondtam fülig pirulva,mivel már előttem állt.S csak bámulta azt,ahogyan le veszem a nadrágom,majd a pólóm.Elindultam a kád felé,majd bele léptem,s ő is követte példám,és beült a hátam mögé.Én próbáltam távolságot tartani,d ő csak közelebb húzott magához,s amikor csupasz hátamhoz ért melkhasa,megfeszültem.Szinte az ölében ültem,s nem tagadom,kicsit kényelmetlen volt ez a helyzet számomra.
-Cica,lazulj el.Semmi baj.-Suttogta fülembe.De még mindig feszült voltam..Nem voltam még ilyen helyzetben,s ez így nehéz volt.Jobb keze mellem alatt volt,míg bal a derekamon.
-Nyugodj meg.-Suttogta,s bal kezével oldalamat kezdte simogatni,így máris jobb volt.Mikor mind ketten megfürödtünk,s megtörülköztünk,Eriket kiküldtem,hogy felöltözzek.Persze ezt sem hagyta szó nélkül.
-Na de cica.Az már nem fog zavarni mikor ruha nélkül alattam fogsz feküdni?-Kérdezte lebigyesztett ajakkal.Én meg csak nevettem,s kilöktem a fürdőből.Míg én öltöztem halottam,hogy szól a csengő.Bizonyára Erik kinyithatta,mivel már nem csengett.Mikor kiléptem a fürdőből,bementem a konyhába mivel onnan hallottam beszélgetést.Mikor beléptem egy fiatalabb fiúval találtam szembe magam.Vagyis Eriknél fiatalabbat.Bár nálam nem.Talán 19 éves..
-Szia.Bell.-Nyújtottam a kezem amit ő készségesen el is fogadott.
-Szia.Én Erik öccse vagyok, Adam.-Mosolygott kedvesen.
-Én pedig a bátyád barátnője.-Álltam Erik mögé aki egy széked ült.
-Nos azért jöttem,mert elköltöztem Anyuéktól és nincs hol laknom.-Kezdte.-Azt szeretném kérdezni,hogy meg-e húzhatom itt magam egy kis ideig.-Erik rám pillantott,s én válaszoltam.
-Hogyne.Persze maradhatsz.-Mondtam mosolyogva.
-Köszönöm.-Mosolygott kedvesen.-Akkor ha nem gond el is mennék a cuccaimért.-Mondta.
-Rendben menj csak!Várunk!-Mondtam.S ekkor kikísértem,majd vissza mentem a konyhába.







Ő Adam.. :))



Sziasztok!Megjöttem az új résszel!Remélem tetszett.Holnap nem biztos,hogy lesz rész,nem ígérek semmit.Ha tetszett a rész akkor hagyj magad után nyomot. :)) Pipálj,komizz.Nagyon köszönöm a 20. feliratkozót! :) Puszi Xxxx.