Sziasztok!Kész az új rész.Úgy döntöttem,hogy a blog SZÜNETELNI FOG 1 héten keresztül.Össze szedem a gondolataimat.Aztán újult erővel kapjátok a részeket!Jó olvasást,további szép napot!Komikat kérnék.Puszi! Xxx.
Kedves Naplóm!
Ott álltam lefagyva.Hátam mellhasának feszült,s az a bizonyos valaki derekamnál fogva húzott magához.Egyszerűen nem voltam magamnál..A kölnije mámorító volt,olyan mint Max-é..Egyszerűen az egész férfi olyan volt..Nem tudtam mit tenni,lábaim a földbe gyökereztek.
-Nem kellene egy ilyen lánynak ilyenkor az utcán kószálnia.-Suttogta fülembe.Jézusom..Még a hangja is olyan...
-Ki vagy te?-Kérdezem.Hirtelen nem érzem a lélegzését.Mintha ő is ledermedt volna.
-Cica,ha te azt tudnád.-Nyakamba csókolt.Ismét ledermedtem.Farzsebembe nyúl.A telefonomat keresi.Én még mindig nem tudok megfordulni mivel bal kezével csípőmet szorosan közre fogja. Igazából nem is mernék,félek.Hallom ahogyan telefonja pityegni kezd.A telefonomról küldött magának egy sms-t.Aha.A számom kellett neki.De minek?
Elenged.De még mindig nem fordulok meg.Kezét ismét érzem farzsebemnél,telefonomat vissza rakja.Pár pillanat múlva észhez térek,s haza indulok.Sietek,ahogyan csak tudok.Mikor a házunk elé érek a megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam.
Mikor belépek a nappaliba Josh aggódó képével találom szembe magam.Szemei a kialvatlanságtól feketék.Nagy szemekkel néz rám.Köztünk alig öt méter van.Arra "ébredek",hogy ölelésébe zár.Most különösen jól esik.Sőt..Hiányzott.Észre sem veszem,de könnyeim már patakoznak.
-Héé..Hol voltál?-Kérdezte lágyan.
Nem válaszoltam.Csak mellhasához nyomtam arcom.Ahogy eszembe jutott mi is történt....Hangosan zokogtam fel.
-Hope..Ne sírj..Shh.-Próbált nyugtatni,de nem ment.Keservesen sírtam.Eltávolodott tőlem,s felkapott.Úgy cipelt mit egy férj a menyasszonyát.Kezeimet nyaka köré fontam,s fejemet mellhasába temettem.Mikor felérkeztünk,bevitt a szobámba,s letett az ágyra.Beült a hátam mögé.
Miután sikeresen kisírtam magam,Bátyám faggatni kezdett.
-Hope...Miért sírtál?Mi történt?-Kérdezte..
Pár percig csak ültem,némán.Ő pedig kíváncsi,ámde aggódó szemekkel nézett rám.Mondjam el neki?De annak mi értelme lenne?Csak aggódna...
--Öhm,semmi..Csak rossz napom volt,ennyi az egész.-Mondtam,s villantottam egy meggyőző mosolyt.De bárcsak meggyőztem volna....
-Hope..Engem nem tudsz átverni!Látom a szemeidben,hogy valami bánt,ahogyan azt is,hogy félsz valamitől.Tudom,hogy nem voltam itt mikor szükséged volt rám..Ahogyan azt is,hogy most dühös vagy,nagyon dühös..De bennem megbízhatsz.Én soha nem akartalak bántani,de tudom,hogy ez nem így sikerült.Kérlek..Had segítsek.-Suttogta a fülemhez hajolva.Még mindig a hátamnál volt,úgy ölelt át.
-Hogy bízhatnék meg benned?Szeretlek..De nekem ez nem megy,így.Kell egy kis idő.Tudom,hogy csak segíteni akarsz..De ha elmondanám aggódnál értem..Erre pedig nincs szükségem.-Mondtam lehajtott fejjel.
Ahogyan ezt a pár mondatot kimondtam izmai megfeszültek.Derekamat erősen szorította.
-Kérlek!-Szólalt meg.Izmai meg voltak feszülve,de mégis lágyan szólt hozzám.
-Oké.-Mondtam alig hallhatóan.
-Mikor Carly-val voltunk a buliban láttam,hogy valaki figyel.Egy fekete alakot.-Mondtam s közben becsuktam a szemeimet.-Haza indultam,és láttam,hogy követ.Volt köztünk 15 m...Visszafordultam.Nem hallottam,hogy futott volna,de megfogta a felkaromat és megállított.Féltem.Mikor rászántam magam arra,hogy megforduljak már nem volt ott.És ma..Ma elmentem sétálni a parkba.Deszkáztam.De láttam,hogy valaki figyel.Mikor észhez tértem már a derekamat fonta körbe kezeivel.Megkérdeztem,hogy ki ő..Erre csak azt felelte,ha én azt tudnám..Megijedtem.A farzsebemből kivette a telefonomat.Megszerezte a telefonszámomat érted?És azt is tudja hol lakom...-Hangosan zokogtam fel ismét.Karjai megfeszültek derekam körül.
-Ezt miért nem montad eddig?-Kérdezte össze szorított fogakkal.Szinte sziszegett.
-Mert..Azt hittem halucinálok..Olyan volt mint Max..Mit tehettem volna?Ide állítok és azt mondom,hogy jé..A halott barátomat láttam?Ki hitt volna nekem?-Kérdeztem.Hangosan sírtam,keservesen.Erre bejött apám.
-Kincsem??Mi történt?Miért sírsz?-Kérdezte.Nem válaszoltam.Még jobban bújtam Josh-hoz.
-Apa..Ki mennél légyszíves?-Kérdezte Josh..
-Igen..-Mondta apám,s kiment a szobából.
***Reggel***
Arra keltem,hogy Bátyám mocorog.Fejem mellhasán pihent,s ő átkarolt.Felemeltem fejem.Kinyitotta szemeit,s én rá mosolyogtam.Feltápászkodtam.
-Jó reggelt!-Mondtam mosolyogva.
-Neked is.-Ő is felállt,s megölelt,majd magamra hagyott.
Lezuhanyoztam.Miután készen lettem a reggeli tehendőimmel,felöltöztem.
Ekkor jött egy sms-em.Telefonomat felkaptam az éjjeli szekrényemről. Megnyitottam.
*Kicsi lány!Nem szabadna az ablak előtt öltözködnöd..De még mindig jó lábaid vannak,jól emlékeztem.*
Kicsi lány?Max hívott így mindig.Kinéztem az ablakomon és meg pillantottam őt..De ez hogy lehet?Biztosan csak rosszul láttam...Gyorsan behúztam a függönyt,s a telefonomat szorongatva leültem az ágyam szélére...
Telefonom rezegni kezdett.Megint egy sms.Megnyitottam.
*Hallom ahogyan dobog a szíved..Ne félj,nem bántalak.*
Erőt vettem magamon és remegő kézzel választ írtam.
*Mégis ki vagy te?Szállj le rólam!!* Gondolatok ezrei kószáltak fejemben..Lehet,hogy meg sem halt?De ott voltam a temetésénél..Láttam,ahogyan beemelik a koporsót..
*Segítsek rájönni?Emlékszel arra,mikor megtanítottalak gördeszkázni?* Jött a válasz.Ez nem lehet..Ezt honnan tudja?!Lehet,hogy Max mégsem halt meg?!
A szívem zakatolt,s a gondolatok..Egyszerűen nem hagytak nyugodni..Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam,s kifelé vettem az irányt.Kiosontam.
Mikor kinyitottam a bejárati ajtót,egy fekete ruhás férfit láttam.Közelebb mentem,ő pedig levette a kapucniját.Ő az..Ez Max.Nem hittem szememnek.A könnyek már folytak arcomról.Közelebb jött,s az ölelésébe zárt.Csak annyit tudtam kinyögni,hogy "Miért?".Aztán a sokktól lehunytam szemeim,s se kép se hang.
Kedves Naplóm!
Ott álltam lefagyva.Hátam mellhasának feszült,s az a bizonyos valaki derekamnál fogva húzott magához.Egyszerűen nem voltam magamnál..A kölnije mámorító volt,olyan mint Max-é..Egyszerűen az egész férfi olyan volt..Nem tudtam mit tenni,lábaim a földbe gyökereztek.
-Nem kellene egy ilyen lánynak ilyenkor az utcán kószálnia.-Suttogta fülembe.Jézusom..Még a hangja is olyan...
-Ki vagy te?-Kérdezem.Hirtelen nem érzem a lélegzését.Mintha ő is ledermedt volna.
-Cica,ha te azt tudnád.-Nyakamba csókolt.Ismét ledermedtem.Farzsebembe nyúl.A telefonomat keresi.Én még mindig nem tudok megfordulni mivel bal kezével csípőmet szorosan közre fogja. Igazából nem is mernék,félek.Hallom ahogyan telefonja pityegni kezd.A telefonomról küldött magának egy sms-t.Aha.A számom kellett neki.De minek?
Elenged.De még mindig nem fordulok meg.Kezét ismét érzem farzsebemnél,telefonomat vissza rakja.Pár pillanat múlva észhez térek,s haza indulok.Sietek,ahogyan csak tudok.Mikor a házunk elé érek a megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam.
Mikor belépek a nappaliba Josh aggódó képével találom szembe magam.Szemei a kialvatlanságtól feketék.Nagy szemekkel néz rám.Köztünk alig öt méter van.Arra "ébredek",hogy ölelésébe zár.Most különösen jól esik.Sőt..Hiányzott.Észre sem veszem,de könnyeim már patakoznak.
-Héé..Hol voltál?-Kérdezte lágyan.
Nem válaszoltam.Csak mellhasához nyomtam arcom.Ahogy eszembe jutott mi is történt....Hangosan zokogtam fel.
-Hope..Ne sírj..Shh.-Próbált nyugtatni,de nem ment.Keservesen sírtam.Eltávolodott tőlem,s felkapott.Úgy cipelt mit egy férj a menyasszonyát.Kezeimet nyaka köré fontam,s fejemet mellhasába temettem.Mikor felérkeztünk,bevitt a szobámba,s letett az ágyra.Beült a hátam mögé.
Miután sikeresen kisírtam magam,Bátyám faggatni kezdett.
-Hope...Miért sírtál?Mi történt?-Kérdezte..
Pár percig csak ültem,némán.Ő pedig kíváncsi,ámde aggódó szemekkel nézett rám.Mondjam el neki?De annak mi értelme lenne?Csak aggódna...
--Öhm,semmi..Csak rossz napom volt,ennyi az egész.-Mondtam,s villantottam egy meggyőző mosolyt.De bárcsak meggyőztem volna....
-Hope..Engem nem tudsz átverni!Látom a szemeidben,hogy valami bánt,ahogyan azt is,hogy félsz valamitől.Tudom,hogy nem voltam itt mikor szükséged volt rám..Ahogyan azt is,hogy most dühös vagy,nagyon dühös..De bennem megbízhatsz.Én soha nem akartalak bántani,de tudom,hogy ez nem így sikerült.Kérlek..Had segítsek.-Suttogta a fülemhez hajolva.Még mindig a hátamnál volt,úgy ölelt át.
-Hogy bízhatnék meg benned?Szeretlek..De nekem ez nem megy,így.Kell egy kis idő.Tudom,hogy csak segíteni akarsz..De ha elmondanám aggódnál értem..Erre pedig nincs szükségem.-Mondtam lehajtott fejjel.
Ahogyan ezt a pár mondatot kimondtam izmai megfeszültek.Derekamat erősen szorította.
-Kérlek!-Szólalt meg.Izmai meg voltak feszülve,de mégis lágyan szólt hozzám.
-Oké.-Mondtam alig hallhatóan.
-Mikor Carly-val voltunk a buliban láttam,hogy valaki figyel.Egy fekete alakot.-Mondtam s közben becsuktam a szemeimet.-Haza indultam,és láttam,hogy követ.Volt köztünk 15 m...Visszafordultam.Nem hallottam,hogy futott volna,de megfogta a felkaromat és megállított.Féltem.Mikor rászántam magam arra,hogy megforduljak már nem volt ott.És ma..Ma elmentem sétálni a parkba.Deszkáztam.De láttam,hogy valaki figyel.Mikor észhez tértem már a derekamat fonta körbe kezeivel.Megkérdeztem,hogy ki ő..Erre csak azt felelte,ha én azt tudnám..Megijedtem.A farzsebemből kivette a telefonomat.Megszerezte a telefonszámomat érted?És azt is tudja hol lakom...-Hangosan zokogtam fel ismét.Karjai megfeszültek derekam körül.
-Ezt miért nem montad eddig?-Kérdezte össze szorított fogakkal.Szinte sziszegett.
-Mert..Azt hittem halucinálok..Olyan volt mint Max..Mit tehettem volna?Ide állítok és azt mondom,hogy jé..A halott barátomat láttam?Ki hitt volna nekem?-Kérdeztem.Hangosan sírtam,keservesen.Erre bejött apám.
-Kincsem??Mi történt?Miért sírsz?-Kérdezte.Nem válaszoltam.Még jobban bújtam Josh-hoz.
-Apa..Ki mennél légyszíves?-Kérdezte Josh..
-Igen..-Mondta apám,s kiment a szobából.
***Reggel***
Arra keltem,hogy Bátyám mocorog.Fejem mellhasán pihent,s ő átkarolt.Felemeltem fejem.Kinyitotta szemeit,s én rá mosolyogtam.Feltápászkodtam.
-Jó reggelt!-Mondtam mosolyogva.
-Neked is.-Ő is felállt,s megölelt,majd magamra hagyott.
Lezuhanyoztam.Miután készen lettem a reggeli tehendőimmel,felöltöztem.
Ekkor jött egy sms-em.Telefonomat felkaptam az éjjeli szekrényemről. Megnyitottam.
*Kicsi lány!Nem szabadna az ablak előtt öltözködnöd..De még mindig jó lábaid vannak,jól emlékeztem.*
Kicsi lány?Max hívott így mindig.Kinéztem az ablakomon és meg pillantottam őt..De ez hogy lehet?Biztosan csak rosszul láttam...Gyorsan behúztam a függönyt,s a telefonomat szorongatva leültem az ágyam szélére...
Telefonom rezegni kezdett.Megint egy sms.Megnyitottam.
*Hallom ahogyan dobog a szíved..Ne félj,nem bántalak.*
Erőt vettem magamon és remegő kézzel választ írtam.
*Mégis ki vagy te?Szállj le rólam!!* Gondolatok ezrei kószáltak fejemben..Lehet,hogy meg sem halt?De ott voltam a temetésénél..Láttam,ahogyan beemelik a koporsót..
*Segítsek rájönni?Emlékszel arra,mikor megtanítottalak gördeszkázni?* Jött a válasz.Ez nem lehet..Ezt honnan tudja?!Lehet,hogy Max mégsem halt meg?!
A szívem zakatolt,s a gondolatok..Egyszerűen nem hagytak nyugodni..Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam,s kifelé vettem az irányt.Kiosontam.
Mikor kinyitottam a bejárati ajtót,egy fekete ruhás férfit láttam.Közelebb mentem,ő pedig levette a kapucniját.Ő az..Ez Max.Nem hittem szememnek.A könnyek már folytak arcomról.Közelebb jött,s az ölelésébe zárt.Csak annyit tudtam kinyögni,hogy "Miért?".Aztán a sokktól lehunytam szemeim,s se kép se hang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése