22.rész -'Veszekedés,baleset'-
***Másnap***
Zene: https://www.youtube.com/watch?v=HbchERR5Iac
Nos hát igen.Adam felbukkanása nagyon meglepett.Erik sokat mesélt róla.Nagyon jó viszonyuk volt,csak egy idő után már Erik sem járt a szüleihez,s így Adam-mel sem találkozott.Tegnap Adam be is költözött.Mondjuk nem bánnám ha itt is maradna,elvégre szerintem senkit se zavarna...Úgy döntöttem,hogy még mindig nem megyek be a suliba,elvégre péntek van,minek?Majd jövő héten kezdek.
Reggel Erik telefonjára keltem ami megállás nélkül csörgött,de ő nem kelt fel rá..Ezért megnéztem én.SMS-e jött.Úgy gondoltam,hogy megnézem,hiszen mi baj lehet belőle?!Mikor megnyitottam az üzenetet,az állam szinte a padlót súrolta..Ezt nem hiszem el.Ahogy olvastam a sorokat könnyeim hullani kezdtek..
Üzenetben: *Szia Drága.Nagyon hiányzol..Ma délután megihatnánk egy kávét. Puszi. Xxx.*
Többször olvastam át az üzenetet.Ez mi?Megcsalna?De hát azt mondta szeret.Kipattantam az ágyból,s felöltöztem..Nem is gondolkoztam.Egyszerűen ki rontottam a szobából,már már zokogva.Bizonyára Adam ezt meghalhatta hiszen kijött a szobájából.Ahogy meglátta könnyel áztatott arcomat oda szaladt hozzám.
-Bell,édesem.Mi történt?-Kérdezte,s szemeiben aggodalmat láttam.Nem válaszoltam.Egyszerűen egyedül akartam lenni.Át gondolni az egész életem.Hogy tehette ezt velem?Hiszen én tiszta szívemből szeretem.Hogy?!Felkaptam a kabátot magamra,majd kivágtam magam előtt az ajtót.Adam megfogta bal csuklóm majd vissza rántott.Szemeimbe nézett.Olyan igéző szemei voltak mint Eriknek.S már a gondolatától is jobban potyogtak a könnyeim.
-Mi baj?-Kérdezte még mindig szemeimbe bámulva.Közben két csuklómat közre fogta.
-Hagyj!-Szóltam neki,majd kirántottam két csuklóm kezei közül,s ki mentem az ajtón,majd bevágtam.
Rohantam,szélsebesen,de nem tudtam hova.Menekültem.Menekültem az érzéseim elöl.Soha nem akartam,hogy ilyen fontos legyen valaki számomra.Attól féltem,hogy becsapnak,s mi lett?Félelmeim valóra váltak.int egy rossz rémálom.Egyszer boldog vagyok,s mosolygok.Máskor pedig életemet eldobnám.Mikor egy útkeresztelődéshez értem,vártam míg zöldet int a lámpa.Miután zöld lett elindultam.Csak az aszfaltot néztem,mely szürke volt.Olyan mint az életem.Szürke,s szomorú.Gondolataimat hangos kocsi dudálás zavarta meg.De nem néztem fel.Majd mikor egy nő elkiálltotta magát,felpillantottam.De ekkor már késő volt.Egy fekete kocsi olyan erővel csapódott testemnek,amelyet felmérni se tudtam.Pár pillanat múlva már a földön feküdtem.Nem éreztem fájdalmat..Meghaltam?-Járta át gondolataimat ez az egy kérdés,majd melkhasomba bele nyílalt a fájdalom,majd láttam,hogy fejem mellett egy kis vér tócsa van..S ekkor elsötétült minden.Se kép,se hang.
***Erik szemszöge***
Arra keltem,hogy valaki dörömből a háló ajtaján.Mikor kinyitottam szemeim,Bell nem volt mellettem,s még mindig dörömböltek az ajtón.
-Gyere.-Mondtam majd felültem az ágyon.
-Bell most ment e zokogva!Mit mondtál neki?-Jött be az öcsém.Vagyis inkább berontott.
-Mit mondhattam volna neki?!Most keltem fel!-Mondtam.S ekkor a telefonomért nyúltam.
-Hát ez kibaszott jó!-Káromkodtam.
-Mi van?-Kérdezte Adam.
-Az,hogy Bell valószínű félre értett egy SMS-t és ezért rohant el!-Mondtam.S ahogy ezt kimondtam megcsörrent a telefonom.Nem is mertem a számot de felvettem.
-Jó napot!Erik Edwars,miben segíthetek?-Kérdeztem felvont szemöldökkel.Bár ezt nem láthatta.
-Jó napot!Bell Roberts-et az imént hozták be a kórházba.Be tudna jönni?-Kérdezte a nő.
-Igen persze,azonnal indulok.-Tettem le a telefont majd Adamre néztem.
-Bell Kórházban van.-Mondtam suttogva,s magam elé bámultam.
-Mi van?Miért?Mi történt?-Kérdezte.De bár tudtam volna....
Sziasztok!Újabb fordulat a történetben...Hagyjatok magatok után nyomot ha tetszett! :)) És Boldog Nyuszit! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése