The Diary Of My Life Closed.

17.rész -'Vajon minden rendbe jön?'-

(AJÁNLOTT ZENE: https://www.youtube.com/watch?v=dhD3R8TtM30)

***Dani szemszöge***

Markkal még mindig kint voltunk.Még mindig ütögettem,s üvöltöttem.Nem fér a fejembe,hogy erre,hogy volt képes.Ez egyszerűen nem lehet igaz.Egyszer csak ezt megunta majd adott egy pofont.A lendülettől elestem.A földön feküdtem és a fájó pontot fogtam.Most már a zokogásom is erősödött.Ekkor Ash rontott ki az ajtón.Ahogy kiért meglátott engem,ahogy fuldoklom a zokogástól.Ekkor Ash neki ment Marknak,s addig ütötte míg eszméletlen nem lett.Ahogy közeledett felém és ösztőnösen hátráltam...Hogy lehet erre képes?És mi van ha most én következem?Már tőle is félnem kellene?
-Szívem,semmi baj.Ne félj.-Suttogta mikor elém ért.Leguggolt,majd felvett az ölébe.
-Minél hamarabb el kell mennünk innen.-Súgta a fülembe.-Kiszabadítasz?-Kérdeztem meglepődötten.
-Igen.-Felelte.Ekkor lerakott,s megindult Bell felé.Felkapta az ölébe és elkezdett kifelé menni vele.
-Dani,hozd a kocsikulcsot.-Kérte.

***Bell szemszöge***

Egy szép réten vagyok..Egy virágos réten..Minden olyan szép..Ekkor felbukkan a Dédi mamám..Elkezd beszélni hozzám.
-Szia Bell.Itt az ideje,hogy találkozzunk.-Mondja.-Sokat szenvedtél de a lelked végre megnyugvást találhat.-Mondja,majd kezét nyújtja felém.
-Meghaltam?-Kérdeztem tőle.
-Még nem,ez a te döntésed.-Felelte mosolyogva.Ez az én döntésem?Vajon melyiket kellene választanom?Hogy itt maradjak,vagy,hogy vissza menjek és,hogy szenvedjek?De akarom én ezt?Hogy meghaljak?Hogy Danit és Eriket egyedül hagyjam?Nem hiszem,hogy ez megfelelő döntés lenne.Szívem szerint vissza mennék,de az eszem azt diktálja maradjak.
-Mama,nem tehetem meg,nem lehetek önző.Szükségük van még rám.-Feleltem suttogva.
-Bell,kérlek ébredj fel,kérlek.-Hallottam meg egy kétségbe esett hangot.-Bell.-Kérlelt újra.Ekkor már nem a virágos réten voltam.Minden el sötétült.-Bell,ébresztő.-Kérlelt,megint.S ekkor éreztem már végtagjaim,sajogtak a fájdalomtól.Szemhéjam nehéznek bizonyult.Pár pillanat után már ki tudtam nyitni a szemem.Ekkor Danit pillantottam meg,mivel az ölében volt a fejem.
-Ash,felébredt.-Szólalt meg,majd rám mosolygott.Ekkor a kocsi megállt. Ash kiszállt  majd kinyitotta a hátsó ajtót.Megpróbáltam felülni,s csodák csodájára sikerült is.
-Jól ránk ijesztettél picur.-Mondta Ash mosolyogva,s arcomat megsimogatta.
-Hol vagyok?És Mark?-Kérdeztem zavartan.
-Ash haza visz.-Mondta Dani a hátam mögül.-Hogy érzed magad?-Kérdezte Ash és némi aggódást véltem felfedezni a szemeiben.Furcsa volt..Ash aggódik?
-Remekül.-Hazudtam.Az igazságtól nagyon eltérő választ adtam meg...Igazából szét ment a fejem,és abban is biztos voltam,hogy nem tudok lábra állni a vágásaim miatt..
 Kis idő elteltével,Ash vissza ült a kocsiba,és elindultunk.Én pedig elszenderedtem.

***Erik szemszöge***

Mikor bejelentettem a rendőrségen az eltűnésüket,azt mondták,hogy pár nap és elő kerülnek.Aha,pár nap.Halálra aggódom magam.Daniért és Bell-ért akit tiszta szívből szeretek...Mennyi mindent kellett átélnie ennek a szegény lánynak?És ekkor csengettek.Én éppen a konyhában ültem.Ki lehet az ilyenkor?Kérdeztem mivel hajnali 4 óra.Felkeltem majd elindultam az ajtó felé.Lenyomtam a kilincset,s Asht találtam szembe magammal,Danival az oldalán.
-Úristen,Dani.-Mondtam,majd jó szorosan magamhoz öleltem.El sem hiszem,hogy újra láthatom..Azt hittem soha többé nem ölelhetem magamhoz.
-Bell a kocsiban alszik.Megsérült.Nem tud sétálni.-Mondta a számomra ismeretlen fiú.
-Erik.-Nyújtottam a kezem.-Ash.-Mondta majd megráztuk egymás kezét.
-Mi van Bell-el?Mi történt?Hol voltatok?-Kérdezgettem Danit.
-Majd később elmesélem,csak vigyük be Bellt.

***Bell szemszöge***

Akkor ébredtem fel,mikor valakinek az ölében találtam magam.Megijedtem érintésétől,összerezzentem.
Felnéztem és Erik ölében találtam magam.Felnéztem rá,de ő nem vette észre,hogy ébren vagyok.
-Most álmodom?-Suttogtam.Ekkor Erik lenézett az ölébe és magához ölelt.
-Nem,Nem szívem,nem álmodsz.-Mondta nekem majd megpuszilta  a fejem búbját.
-Hogy vagy kedvesem?-Kérdezte tőlem.
-Fáradt vagyok és fázom.Minden porcikám fáj.-Motyogtam.
-Aludj nyugodtan.Itt vagyok,és vigyázok rád.-Mondta.Behunytam szemeimet,s elszenderedtem..


Sziasztok!Megérkeztem a 17.résszel..Bell most már haza jutott de még meg kell küzdenie a depresszióval..Többször lesz,olyan,hogy megpróbál véget vetni az életének..Vajon egyszer sikerül neki?Biztosítalak benneteket,hogy nem Happy End lesz a történetnek a vége..Pipáljatok és komizzatok ha tetszett! Puszi Xxx.