***Két héttel később***
Már két hét telt el azóta,hogy a kórházban feküdtem.Azóta kiengedtek így otthon vagyok..Nagyon gyorsan eltelt ez a két hét.Erik,Dani és Adam is velem volt..Adam-et sikerült megismernem.Nagyon kedves fiú.Kiderült,hogy focizik..Hmm,régen én is fociztam..És nagyon imádtam.Még versenyekre is jártam.Úgy is mondhatjuk,hogy a focival vezettem le a feszültséget.Mikor kinyitottam szemeim,Eriket nem találtam magam mellett..Megkerestem a telefonom amely az éjjeli szekrényen pihent.Felültem,majd utána nyúltam.Az óra csupán 9:32 ütött.Mikor vissza helyeztem a telefonom megláttam egy kis cetlit.Felkaptam majd kihajtogattam.Nagy mosollyal az arcomon olvastam el.Erik írta nekem..
*Szia édes.
Ne haragudj,hogy nem voltam melletted reggel,de elmentem reggeliért,és akadt egy kis elintézni valóm..Remélem nem haragszol.Sietek haza,ígérem.Szeretlek. :* <33* Ez állt a levélben..És pont ezért szeretem oly' annyira.Mosolyogva tápászkodtam fel az ágyból majd levettem a pizsama pólóm,s felvettem a fehérneműmet.Majd oda álltam a szekrény mögé.Nagyban gondolkozok,mikor megérint két kéz.Először össze rezzenek,majd lenyugszom,hiszen ez csak Erik.Belecsókol nyakamba,majd fülem mögé.Megfordulok karjai között majd meglepetten konstatálom,hogy Adam az.Már éppen szólásra nyitottam volna a szám,mikor ajkai enyémnek nyomódnak.Persze én nem viszonzom,épp ellenkezőleg.Mellhasára teszem két kezem,s próbálom ellökni magamtól.De mindez hiába való,mivel nagyon erős.Sőt még erősebben szorított.
-Mi folyik itt?-Jött a hang az ajtóból.Összerezzentem.Erik az.
-Adam takarodj!-Üvöltötte el magát.Adam kiment,s Erik becsapta az ajtót.Szemeiben mérhetetlen düht és mérget láttam.Emellett még el is sötétültek.Most az egyszer éreztem félelmet iránta..Felém kezdett el közeledni én pedig automatikusan hátráltam..Addig míg hátam a falnak nem ütközött.Olyan erővel,hogy gerincen fájni kezdett.Erik elém ért,s oda préselt a falhoz.Csuklóimat fejem fölött közre fogta.Nagyon fájt.Eszméletlenül,felfoghatatlanul megijedtem.Szemeiben az állatot láttam.Meg rémültem tőle.
-Mi történt?Hmm?Mi?-Nem kiabált.De hangneme tekintély parancsoló volt és mérges.
-Erik,kérlek ez nagyon fáj.-Találtam meg a hangomat.
-Válaszolj!-Emelte fel hangját.
-Nem történt semmi sem.Adam bejött a szobába én hülye azt hittem te vagy az..Megfordultam.Szólni akartam neki,hogy engedjen el..De mielőtt kimondhattam volna megcsókolt!Érted?-Kirántottam karmai közül kezemet,s a szobám felé vettem az irányt..Kulcsra zártam az ajtót,és leültem az ágyamra.Csak néztem ki a fejemből.Térdeimet a mellhasomhoz húztam,s fejemet térdemre hajtottam.Keserves zokogásban törtem ki...Hogy hihette azt,hogy megcsalom?Tiszta szívemből szeretem,de nem képes felfogni..Dörömböltek az ajtómon..
-Bell,édesem.Nyisd ki..Ne csinálj hülyeséget.Édesem..Ne haragudj..Nagyon felhúztam magam..-Mondta.A megbánást hallottam a hangjában..De mégis mit képzelt?Hogy minden rendben van?Semmi sincs rendben.Majdnem megütött?Félek tőle..
-Bell.Engedj be.-Nem nyitottam ki..Pár perc múlva megint megszólal.
-Engedj be!Berúgomaz ajtót ha nem nyitod ki ezt a kicseszett ajtót!-Hangja fenyegető volt..Feltápászkodtam és az ajtóhoz mentem.Elfordítottam a kulcsot,s kinyitottam az ajtót.Erik előttem állt.Még mindig félek tőle.Jobb kezét arcomhoz akarta emelni,de elhúzódtam érintése elöl..Hitetlenkedve nézett rám..
-Félsz tőlem?-Hangja meg-meg remegett.Szemeiben bánatot láttam csalódottságot és szomorúságot..Most vége szakad mindennek..Nem tudom.Azt tudom,hogy kell egy kis idő..
Sziasztok!Itt az új rész..Remélem tetszett.Komikat szívesen várom..Puszi Xxx.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése