2.évad 4.rész 'Meg fogok halni?-Bell Edwars.'

2.évad 4.rész

***Bell szemszöge***

Egy sötét,koszos helyen ébredtem.A fejem sajgott,s émelyegtem.
Éreztétek már úgy,hogy nem tart semmi sem életben?Hogy nem félsz a haláltól,csak megnyugvást szeretnél?Hogy azt akarod,hogy tested élettelenül hulljon a földre?Nos..Ezek vannak most bennem..Egyszerűen már nincs miért élnem..Vajon ez volt a sorsom?Ezeket mind-mind nekem szánta a sors?De miért?Hisz' nem ártottam senkinek,s semminek sem.Talán ezt érdemlem/érdemeltem?:-Kérdések sokasága járt a fejemben.Közben körül néztem.amennyit láttam a sötétben az egy matrac volt.Egy pince szerűségben lehettem.Nem értem miért,hisz' úgy se szögnék meg..De ők ezt nem tudhatták,természetesen.Gondolataimból az ajtó hirtelen nyitódása zökkentett ki.A hirtelen fény zavarta szememet,így a szemem elé tettem a kezem.Nem tudtam megállapítani ki az,mivel becsukta az egyetlen fény forrást ami az ajtó mögüli szivárgó fény volt.Pár pillanat alatt az illető a matrac mellett termett.Én pedig auntomatikusan a matrac belső sarkához húzódtam. Lábaimat felhúztam,s két kezemmel fogtam át térdeim.
-Szia.-Szólalt meg.Mark.Mark az.Nem válaszoltam.Ő leült velem szembe török ülésbe.Pár percig csak csendben ültünk egymással szemben,s bámult rám.Éreztem égető tekintetét.Felnéztem rá és feltettem egy cinikus kérdést.-
-Mikor szándékoztok véget vetni egy ártatlan lány életének?-Kérdeztem gúnyos mosollyal arcomon.Épp megszólalni készült de én nem hagytam,belevágtam még mielőtt elkezdte volna.
-Várj!Ne is mond meg!Hisz' minek is?Így is úgyis véget vetettem volna az életemnek.-Rá néztem.Arc vonalait láttam csak,de ismertem annyira,hogy tudjam szemei kikerekedtek és hitetlenkedve bámulta arcomat.
-Igen jól hallottad!Így nem nekem kell,ezt illene megköszönni nemde?-Nevettem fel.Nem szólalt meg.Hitetlenkedett.Ismertem már annyira,hogy tudjam,meglepte az amit az imént mondtam.
-Sőt tedd meg most,mire vársz még?!-Álltam fel..-Ládaláb hamarabb vége lesz ennek a hülyeségnek!-Mondtam még mindig mosolyogva.Nem mondott semmit.Valószínű sokkolta az amit mondtam.
-Most mond meg!Komolyan.Mit tennél ha ilyen helyzetbe kerülnél?Meg bírnád azt csinálni,hogy a szerelmedtől úgy válj el,hogy nem is tudja miért?!Tudod ez mennyire..-Nem tudtam befejezni mivel a falnak nyomott.Mellhasát az enyémhez nyomta.Szorított.Szinte eltörni készült a csuklóm amit fejem felett fogott közre.Egy pillanat alatt ajkait az enyémhez préselte.Erőszakosan nyomott a falhoz.Csókjára nem válaszoltam.Megharapta alsó ajkamat,ezért muszáj volt kinyitnom a számat résnyire.Nem is kellett több.Nyelve már a számban volt.Ágyékát enyémhez nyomta,s torkom mélyéből kikívánkozott egy nyögés.Felemeltem kezeim,amik eddig testem mellett lógott,s avval próbáltam eltolni.Nem sok sikerrel.Nyelve az én nyelvemet hívta táncra.Ellenkeztem ahogy csak tudtam.Ekkor már a könnyeim patakokban folytak.

***Mark szemszöge***

Mikor megéreztem ajkaimon sós könnyeit egyből elengedtem.A sötétben bámultam rá.Ez ment percekig.Aztán megpofozott.Izmaim megfeszültek.Ideges lettem,így inkább kimentem.Leültem a fotelbe,s gondolkozni kezdtem.Amikor azokat a mondatokat mondta,hogy "Mikor szándékoztok véget vetni egy ártatlan lány életének?" Vagy amikor ezt mondta "Várj!Ne is mond meg!Hisz' minek is?Így is úgyis véget vetettem volna az életemnek." Teljesen sokkolt..Nem tudom mit gondoljak.S mikor megkérdezte én mit tennék akkor nem bírtam tovább,s megcsókoltam,persze az egy másik kérdés,hogy ő nem viszonozta.-Gondolataimat Max zavarta meg.
-Szia Mark.-Köszönt.Én csak bicentettem.
-Hogy ment?-Kérdezte.
-Nem mondtam neki semmit.-Elmeséltem neki i volt,s ő nem szólt semmit.Egész egyszerűen a pince felé vette az irányt,s berontott.

***Bell szemszöge***

Miután Mark ki ment álomba sírtam magam.
 Arra keltem,hogy valaki órdíbál.
-Állj fel!-Kiabál. Max az.Nem tettem meg amit kért.Ide jött a matrachoz,s pisztolyt nyomott a halántékomhoz.
-Szóval nem bánnád ha megölnélek itt és most?Nos,legyen.-A fülemhez hajolva beszélt.Szent szar!Meg fog ölni?