Egy szép réten vagyok.Egyedül.Fehér virágok vesznek körül és madárcsicsergés hallatik.Ám egyszer csak a fehér virágoknak nyoma veszik és pirossá változnak.Megjelenik anyukám és ilyeneket mond.'Látod Bell?Meg mondtam,hogy itt végzed.Tudtam,hogy béna vagy de,hogy ennyire?Hogy lehetsz ilyen?Nézz már magadra röhejesen nézel ki!Egy romhalmaz vagy!Nekünk sem kellettél!Ilyen és ehhez hasonló mondatokat mondott.Én már zokogtam.Valóban senkinek sem számítok?Senki sem szeret?Hogy lehetek ilyen naiv?Mindent elhittem...Azt hittem szeretnek..
-Bell ébredj fel.-Hallottam meg egy kétségbeesett hangot.Minden homályos és mindenem fáj.Olyan gyengének érzem magam.Mintha fejbe vágtak volna.Lassan kinyitottam a szemeim de vissza is csuktam mivel bántotta a fény.Megint megpróbáltam és már jobb volt.Mikor már teljesen jól láttam akkor vettem észre Eriket ahogyan könnyes szemekkel néz rám.Én még mindig az ágyon feküdtem de fogalmam sem volt,hogy hol vagyok.Erik a kezemet fogta.Egy picit megszorítottam és megszólaltam.
-Erik.-Suttogtam.
-Bell.Annyira aggódtunk érted!Hogy tehetted ezt?Itt vagyunk neked!Miért akartad megölni magad?Miért?-Kérdezte szépen sorban.Erőm viszont nem volt válaszolni.Túl gyenge vagyok.A bal karom nagyon fáj.Nem emlékeszem mi történt,fogalmam sincs mit tettem.
-Mi történt?-Kérdeztem még mindig suttogva és erőtlenül.
-Hát mikor haza felé tartottam akkor otthon találtalak.É-és nem találtalak azután megnéztem a fürdőt és magadra zártad az ajtót így képtelen voltam berúgni.Mikor megtaláltalak akkor a földön feküdtél eszméletlenül így hívtam a mentőket.Az orvos mindjárt bejön és megmondja mi bajod van.-Mondta.
Nekem pedig szépen sorjában jöttek vissza az emlékek.Hogy úgy éreztem egyedül vagyok,hogy senki sem szeret.Hogy miért pont Markot kell szeretnem,hogy megaláztak...De erről senki sem tudhat.Nem, szabad magam gyengének mutatva hiába vagyok az.Nem lehet.Erik és Dani a mindenem nem tudhatják meg.Egyszerűen nem akarom,hogy sajnáljanak,hogy tudják semmi sincs rendben...Nem lehet.A gondolataimat egy kopasz férfi zavarta meg.
-Jó napot.A Kisasszony orvosa vagyok.Ms.Wish.-Mondta majd megrázták Erikkel a kezüket.
-Jó napot.Bell Edwars.-Mondtam neki.
-Mis.Edwars emlékszik valamire?-Kérdezte.Megráztam a fejem.Nem mondhatom meg neki,hogy miért is tettem azt amit.
-Értem.Enyhe agyrászkodása van illetve a csuklóján kisebb vágások és emlékezet kiesés ami valaószínű,hogy az ütéstől van.Ha minden rendben lesz akkor holnap után haza mehet!.-Mondta majd elköszönt és kisétált.
-Bell tudom,hogy emlékszel rá!Tudom,hogy tudod miért tetted.Miért?Szeretünk téged!Ez te is tudod.-Mondta.
-Erik!Engem senki se szeret!A szüleim szerinted miért hagytak ott?Örülnének ha megszabadulnának tőlem és ezt te is nagyon jól tudod!Senki sem ért meg!Senki sem ismer!Ti sem vettétek észre,hogy semmi sincs rendben velem.Amit meg is értek!Egy romhalmaz az életem!Nem is értem miért élek még!-Kiabáltam és közben zokogtam.Erik megölelt és közben suttogott a fülembe.-Shh.Semmi baj nincsen.Itt leszünk neked.Többet ne csinálj ilyet.-Mondta közben az ölébe ültetett és nyugtatás képen a hajamat és a hátamat simogatta.Ebben a pillanatban Dani rontott be.
-Úristen Bell!Hogy tehetted ezt??Halálra izgultam magam!!Miért akartad megölni magad?Miért?Hogyan?Vagy mi történt!Ha Erik nem talál rád akkor meghaltál volna...-Kiabált zokogva miközben az ágyhoz jött és megölelt.
-Soha többet ne merj ilyet csinálni!-Suttogta.
-Dani nincsen semmi baj,holnap után már mehetek haza.De most kérlek menjetek,fáradt vagyok és szeretnék pihenni..-Mondtam.Tették amit kértem.Erik megpuszilta a homlokom és megölelt majd köszönt és elment.Dani úgyan így tett.Utána itt hagytak és én az álmok útjára léptem.
Sziasztok!Ahogy ígértem itt az új rész!!Remélem tetszik!Ahogy látjátok csináltam az egyik kedves barátnőm segítségével Chatat amit nagyon köszönök neki.Ott kérdezhettek tőlem bármit!Nem tudom mikor tudok részt hozni de sietek,ígérem!Puszi Xx.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése